December 30.

Névnapok: Dávid, Anízia, Aníziusz, Dakó, Dénes, Dienes, Dókus, Dózsa, Hunor, Liberátusz, Libériusz, Libor, Libóriusz, Lotár, Margit, Sebő, Sebők, Szabin, Zalán, Zoárd, Zuárd

Események:
1848 – a szabadságharc alatt bezárja kapuit Teleki Blanka leánynevelő intézete (Pest, Szabadság tér, 1846). Alapítója és Leövey Klára előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült.
1661 – leég a svéd királyi udvar állandó nyári rezidenciájának számító, Stockholm közeli Drottningholm palota (Drottningholms slott) elődje, a Drottningholm kastély.
1689 – Henry Purcell angol zeneszerző Dido és Aeneas című háromfelvonásos operáját ez év végéig adták elő a londoni Josias Priest lányiskolában (Chelsea). Ez volt Purcell egyetlen „igazi” operája (a többi szemiopera, vagy mask).
1731 – Észak-Amerika egyik legkorábbi nyilvános zenei koncertje Bostonban, Peter Pelham angol-amerikai festő házának nagytermében.
1877 – Johannes Brahms német zeneszerző 2., D-dúr szimfóniájának (op. 73) ősbemutatója Bécsben, a Bécsi Filharmonikusokkal, Richter János (Hans Richter) magyar karmester vezényletével.
1879 – W. S. Gilbert és Arthur Sullivan amerikai szerzők Penzance kalózai, avagy a kötelesség rabszolgája (The Pirates of Penzance; or The Slave of Duty) című vígoperájának hivatalos premierje a New York-i Fifth Avenue Theatre-ben (363 előadás). Az operát 1880 áprilisától több mint egy évszázadon át a D’Oyly Carte Opera Company játszotta Nagy-Britanniában, a szerzői jogok lejártáig.
1884 – Anton Bruckner osztrák zeneszerző 7., E-dúr szimfóniájának (WAB 107) ősbemutatója a lipcsei Stadttheaterben, a Gewandhaus Zenekar előadásában, Nikisch Artúr vezényletével. A BBC Music Magazine 2018-as „Minden idők 20 legnagyobb szimfóniája” című cikkében ez a szimfónia a 20. helyen áll.
1903 – egy elektromos ívlámpa felgyújtja az Iroquois Színházat Chicagóban. Az amerikai történelem legnagyobb épülettüzében 602-en haltak meg.
1909 – a legjelentősebb magyar avantgárd művészcsoport, a Nyolcak első kiállításának megnyitója. A csoport tagjai Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos festők voltak. Vendégképpen csatlakozott hozzájuk két szobrász, Fémes Beck Vilmos és Vedres Márk, valamint Lesznai Anna író, grafikus és iparművész.
1942 – a sinatramania. A Frank Sinatra-hoz kapcsolódó jelenség a Times Square által szervezett New York-i Paramount Színházban történő, Bobby-soxerek által felkapott, „legendás megnyitó” után vált hivatalos kifejezéssé.
1944 – Szergej Prokofjev orosz-szovjet zeneszerző 8., B-dúr zongoraszonátájának (A 84) ősbemutató Moszkvában, Emil Gilels előadásában.
1954 – Harold Arlen és Truman Capote amerikai szerzők Virágok háza (House of Flowers) című musicaljének premierje a New York-i Alvin Színházban (165 előadás), Capote azonos című novellájának alapján. Ez volt Capote első musicalje, és az első olyan színházi produkció, amelyben a stíldob (steel pan, karibi lemezdob) hangszer szerepelt.
1961 – Dmitrij Sosztakovics 4., c – moll szimfóniájának (op. 43) bemutatója Moszkvában, a Moszkvai Filharmonikusok közreműködésével, Kirill Kondrasin vezényletével. A mű 1936-ban keletkezett, de politikai támadások miatt a a zenekar vezetése lemondta a bemutatót.
1979 – először oszlik fel az Emerson, Lake & Palmer angol progresszív rockegyüttes. A csapat nem jelentette be hivatalosan feloszlását, de belső problémák miatt Palmer továbblépett, és megalapította a PM rockegyüttest (egy album erejéig).

Megszületett ifj. Wesselényi Miklós báró (1796–1850) író, politikus, akadémikus, az „árvízi hajós”.
1821–22-ben Széchenyi István társaságában hosszabb utazást tett Franciaországban és Angliában. Visszatértük után az országgyűlési főrendű ellenzék vezérei lettek. Részt vett a Kaszinó megalapításában, javaslatot tett magyar színház felállítására és létrehozta az első vívókört. Az 1830-as pozsonyi diétán már a felsőtábla tagjaként, a reformmozgalom elismert vezetőjeként tündökölt. 1831-ben írott, de csak két évvel később, külföldön megjelent Balítéletekről című műve az udvar, a jottányi változtatást sem engedő Metternich kancellár célpontjává tették. Birtokát képező falvaiban, példát mutatva, elengedte a robotot és a dézsma nagy részét. Elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól, saját költségén taníttatta őket. 1834. decemberi nagykárolyi megyegyűlésen elmondott beszéde miatt, melyben igen élesen bírálta a kormányzatot az úrbéri reformok elbuktatásáért, perbe fogták és 3 év börtönre ítélték. 1838-ban a pesti árvízben életeket mentett, ezért az árvízi hajós nevet kapta.

Megszületett Rudyard Kipling (1865–1935) irodalmi Nobel-díjas angol író és költő.
Napjainkban leginkább gyermekeknek szóló műveiről ismert, melyek között leghíresebb a Dzsungel könyve. A 19. század végén és a 20. század elején az egyik legnépszerűbb angol próza- és versíró volt. Bejárta szinte az egész világot. Amerikában 4 évet élt, Európában politikai szerepet is vállalt. Lelkes híve volt az angol gyarmatbirodalomnak, később George Orwell a „brit imperializmus prófétájaként” emlegette. Sokan előítéletesként és militaristaként értelmezték munkáit. De akárhogyan is, kivételes elbeszélőtehetségének köszönhetően, a novella művészetének egyik legnagyobb újítójaként tartják számon, gyermekeknek szóló művei a gyermekirodalom örökzöld klasszikusai. Legjobb írásai kifinomult, sokoldalú és ragyogó elbeszélő tehetségét mutatják. 1907-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, az angol nyelven alkotó írók közül elsőként, és máig a legfiatalabbként. Többször felajánlották neki a lovagi címet, amit azonban ő mindig visszautasított (Kim, Riki-tiki-tévi és más történetek, Kipling állatmesék).

Meghalt Romain Rolland (1866–1944) Nobel-díjas francia író.
Filozófus, író, drámaíró, esszéista és egyike a huszadik század nagy misztikusainak. Mélyen benne élt korának főbb spirituális, társadalmi és politikai eseményeiben, míg kivételes írói becsületessége az emberiség iránti szeretetéből fakadt. Már 11 éves korában írni kezdett szépirodalmi műveket. A párizsi École Normale Supérieure egyetemen irodalmat és történelmet tanult, ő volt az első, aki doktori disszertációját zenetörténetből írta. A tömegekhez közel álló színház terve foglalkoztatta, s közben megírta Jean Christophe című regényciklusát, amely 1904-1912 között jelent meg, egyből nagy sikere volt, és Európa-szerte ismertté tette az írót. Mindig megmaradt a polgári humanizmus (szabadság, egyenlőség, testvériség) talaján, hirdette a francia-német barátság eszményét, de szembeszállt a hitleri nácizmussal. Franciaország német megszállását vidéken vészelte át. Leginkább drámáiban kereste a választ az agonizáló Európa politikai, történelmi, társadalmi kérdéseire (Beethoven élete, A nép színháza, Zenei miniatűrök).

Meghalt Honthy Hanna (Hügel Hajnalka, 1893–1978) Kossuth-díjas színésznő, operettprimadonna, kiváló művész.
Tíz éves korában felvették az Opera balettiskolájába, de a szólókarrierhez nem volt megfelelő a testalkata. Egy gazdag mecénás segítségével színi tanulmányait magánúton végezte el 1914–15-ben Rákosi Szidi, 1915–17-ben Bárdi Ödön tanítványaként, később a világhírű tenorista, Anthes György tanította énekelni. Tehetsége csak a kiinduló pont volt pályájához: hatalmas szorgalommal, minden lehetséges eszközzel küzdött egész életén át azért, hogy képességeihez mért szerephez jusson a magyar színjátszásban. Talán ő volt az utolsó igazi operettprimadonna, még idős korában is, csaknem élete végéig. Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után szerződtette a Népopera, de a várt átütő siker elmaradt. 1916-tól a főváros különböző színházaiban – Vígszínház, Revü Színház, Blaha Lujza Színház, Király Színház, Belvárosi Színház – kapott szerződést. 1925–27-ben és 1949-től a Fővárosi Operettszínház tagja volt, bár csak egyes szerepekre szerződött. Igazi sztárrá nőtte ki magát, otthon és külföldön egyaránt hatalmas sikert aratott képességeivel és egyedi hangfekvésével. Még 70 éves korában is énekórákra járt, és 80 éves születésnapján is fellépett még egyszer.

Meghalt Márkus László (1927–1985) Kossuth- és háromszoros Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.
1934–1945 között tanulmányait különböző intézményekben folytatta. A nyilasuralom alatt édesanyjával többször a Dunához vezényelték, szerencsével azonban mindig megmenekültek. 1945-ben Szegeden Lehotay Árpád magántanítványa lett, ekkor Zilahy Lajos A tizenkettedik óra című darabjában lépett először színpadra. 1947–1951 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, majd a debreceni Csokonai Színház, 1957-től haláláig a fővárosi Madách Színház tagja volt. Sokoldalú, rendkívüli tehetségű művész volt, jellegzetes humorát bohózatokban, vígjátékokban mutatta meg, de mély jellemláttató képessége a drámai szerepekben is utánozhatatlanul érvényesült. Emlékezetes figurákat teremtett Molnár Ferenc, William Shakespeare és Molière darabjaiban. Számtalan film- és televíziós szerep, rádiófelvétel őrzi munkáját. Filmen először az Ütközet békében című 1951-es alkotásban tűnt fel, majd olyan klasszikusokkal folytatta, mint a Két félidő a pokolban, A tizedes meg a többiek, a Régi idők focija vagy Az ötödik pecsét.

Meghalt Garas Dezső (Grósz, 1934–2011) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult 1953-tól 1957-ig, majd az egyébként kötelező vidéki kezdést elkerülve, Major Tamás a Nemzeti Színházhoz szerződtette. A Nemzeti felrobbantása után, 1965-től 1976-ig a Madách Színház tagja volt, majd egy évadot a 25. Színházban töltött. 1977-től 1980-ig a Mafilm munkatársa, majd 10 évig a Népszínház tagja. Első színpadi rendezése 1982-ben vendégrendezőként a Józsefvárosi Színházban, filmen először a Makk Károly rendezésében 1954-ben készült Liliomfiban volt. 1990–1993 között a szolnoki Szigligeti Színházba szerződött, majd két évadig a Művész Színház vendégművészeként játszott. 1993-tól 2003-ig szabadfoglalkozású színész volt. 2004-től haláláig újra a Nemzeti Színház művésze volt (Két félidő a pokolban, Ripacsok, Abigél).

Ezen a napon született:

Alessandro Piccinini (1566-1638?)
olasz lutenista és zeneszerző. Legismertebb két lantzenei kötete. Az 1623 kollekció különösen fontos, mert a szerző előszavában részletes útmutatót írt a művek lejátszásához. Néhány toccatán és változatokon kívül, nem maradt fenn más műve.

Louis-Jean-François Lagrenée (1724–1805)
francia rokokó festő. 1749-ben elnyerte a római festészeti nagydíjat , 1755-ben pedig a Királyi Akadémia tagjává választották. A Római Francia Akadémia hallgatójaként kidolgozott egy eljárást a festészettel kapcsolatban. Későbbi pályafutása főként Párizsra szoritkozott, ám hírnevére felkeltette Elizabeth Petrovna orosz császárné figyelmét, aki 1760-ban kinevezte a Birodalmi Művészeti Akadémia igazgatójának és fő udvari festőjének. Alig két év oroszországi tartózkodása után visszatért Párizsba, hogy elfoglalja a Királyi Akadémia professzor-rektori kinevezését.

Theodor Fontane (Heinrich Theodor Fontane, 1819–1898)
német író, költő és színházi kritikus, aki javarészt regényeket írt. Több megjelent könyve vált nemzetközileg is elismert olvasmánnyá, ő tekinthető többek között a német költői realizmus legjelentősebb alakjának (Tóparti kastély, Templomkert, A körtefa alatt).

Ifj. Ábrányi Emil (1850-1920)
író, költő, műfordító, id. Ábrányi Kornél zeneszerző fia. Tanulmányai végeztével írói hivatásának élt, és több lapnál tárcaíró és színikritikus volt. Első verse 1866-ban jelent meg. 1885-ben a Koszorú című hetilap szerkesztője. 1873-tól a Pesti Napló, 1879-től a Magyarország, 1896-tól a Budapesti Napló, 1904-től 1907-ig A Nap belső munkatársa volt. Verseinek nagy hatása volt a századvégi ifjúságra, melyeket a „szerelem, haza és emberiség” ihlették. Kisebb sikere volt saját drámáival. Működésének legkiválóbb oldalát műfordításai jelentik (A végrehajtó, Szabadság – haza, Márcziusi dalok és egyéb költemények).

(Losonci gróf ) Bánffy Miklós (1873-1950)
író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színházi rendező, politikus. Diákkorában szinte minden este színházban volt, 18 éves korában már írt egy színdarabot, amit műkedvelők mutattak be, és néha délutáni előadásokon – amelyeket nem látogattak ismerősei – statisztált is. Kisbán Miklós néven drámaíróként vált ismertté, A nagy úr című, 1912-ben bemutatott színpadi művét Kós Károly méltatta elragadtatással. Első novelláit, elbeszéléseit 1914-ben A haldokló oroszlán címen adta ki. A II. világháború utáni Kolozsváron először próbált bekapcsolódni a színházi és irodalmi életbe, de ezek a lehetőségek hamar bezárultak előtte (A haldokló oroszlán, Farkasok, Bűvös éjszaka)

Boross Mihály (Weiner Miksa, 1877–1944)
író, színikritikus, az Esti Kurir művészeti és színházi kritikusa. Érettségi után, 1896-ban már újságírói pályán volt, 1897-től a Budapesti Naplónál dolgozott. Minden írói munkássága a színpaddal volt kapcsolatos. Drámákkal kísérletezett, rendezői színjáték-tanulmányokat végzett, színpadi munkásként és statisztálás révén első forrásból merítette a színpad technikai berendezésének, a drámák színpadi életrekelésének tudását. Közel kétesztendős ilyen tanulmányok hatása jótékonyan befolyásolják későbbi munkáit. Írt drámát, fantasztikus regényeket, verseket, novellákat. Színpadművészeti cikkei, tanulmányai kötetekre rúgnak (Homályban, A kék hattyú, Az ész sztrájkja).

Thewrewk Árpád (Ponori Török, 1893-1903)
irodalomtörténész, kritikus. Budapesten az egyetemen klasszika-filológiát hallgatott. Petőfi Sándor költészetének tanulmányozásával és a görög színpaddal foglalkozott nagyon sokat. Művei közül a középiskolai tankönyveket, az irodalomtörténeti és nyelvészeti tanulmányokat, emelhetjük ki. Humoros jellegű munkákat is írt (A görög színpad gépei, Petőfi-e vagy Arany?, Magyar nyelvbúvárlatok).

Erdélyi József (Árgyelán, 1896–1978)
Baumgarten-díjas költő, író. Költői fellépése az 1920-as években valósággal forradalmat hozott. A „nyugatos líra” általános sikere idején Petőfi Sándor lírai örökségét, a népköltészet hagyományát keltette életre. Költészetében a leírás és ábrázolás kapott szerepet: táj- és életképekben, emlékek rajzában, epikus költeményekben fejezte ki érzéseit (Visszatérés, Fehér torony, Fekete tölgy).

Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij (1904-1987)
szovjet-orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester. Zenekari művei mellett a Romain Rolland regénye nyomán írt Colas Breugnon című operájával vált nemzetközileg ismertté. A Szkrjabin konzervatóriumban kezdte meg zenei tanulmányait, 1925-től volt a moszkvai konzervatórium növendéke zeneszerzés és zongora szakon. 1932-től ugyanitt tanított. Operákat, négy szimfóniát, balett zenét, három zongoraversenyt, gordonkaversenyt, vonósnégyest, zongoradarabokat írt.

Holbay László (Hlavicska, Hamvas László, 1923-2015)
csehszlovákiai magyar pedagógus, író, költő. 1945–1948 között egykori diáktársaival irodalmi kört hozott létre, és írógéppel sokszorosított versfüzetet is összeállított (Erzsikék). A szamizdat Menedék, illetve a Fáklya és a Hét közölte verseit. A magyar forradalom köszöntését követően tiltólistára került. A bársonyos forradalmat követően újból megjelenhettek írásai.

Kiss Bazsa (1924-1994)
színésznő. Az Országos Színészegyesület színiiskolájában szerzett színészi diplomát 1942-ben. Pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte. 1943-tól Debrecenben, majd Szatmárnémetiben játszott. 1947-től Veszprémben, Gyöngyösön és Salgótarjánban szerepelt. 1952-ben Győrbe, majd 1953-tól ismét Pécsre szerződött. 1956-tól a győri Kisfaludy Színház tagja volt. Nyugdíjas művészként is foglalkoztatták.

Petrik József (1930-1995)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes művész. Eleinte főként fiatal hősöket, kamaszokat játszott, majd karakterfigurákat alakított. Rendezőként a magyar dráma aktív támogatója és a közönség igényeinek pontos ismerője volt (Mágnás Miska, Állami áruház, Meztelen diplomata).

Del Shannon (1934-1990)
amerikai rock and roll zenész, énekes. Legismertebb száma az 1961-es Runaway.

Gyulay Károly (1934)
színész. 1954–1956 között Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanult, majd egy évadot a kaposvári Csiky Gergely Színházban töltött. 1958–1963 között a debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1963–1967 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1967–1978 között a Nemzeti Színház, 1978–1984 között a Népszínház színésze volt. 1984-ben nyugdíjba vonult (Indul a bakterház, Ismeri a szandi-mandit?, Fiúk a térről).

Holl János (1935–2023)
színész. A Magyar Színházban és az Ifjúsági Színházban mint gyermekszínész játszott 1949 és 1952 között, 1952-től 1954-ig pedig a Magyar Néphadsereg Színházában szerepelt. 1954-1957 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1957-1959 között a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1959-1965 között a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt. 1965-1990 között az Állami Déryné Színház, valamint a Népszínház tagja volt. 1990 óta a Budapesti Kamaraszínházban játszott.

Fellegi Ádám (1941)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész. Zongoraművész-tanári diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte kitüntetéssel. 1962-től a Magyar Állami Operaházban korrepetitor. 1970-től 1990-ig az Országos Filharmónia állandó zongoraszólistája. 1989 és 1996 között önálló, 50 perces televíziós műsorokat készít és vezet a Magyar Televízióban. 1992-ben Kodály Zoltán összes zongoraművét készíti el CD formában.

Vlagyimir Konsztantyinovics Bukovszkij (1942-2019)
író, az egyik legismertebb egykori szovjet emigráns, emberjogi aktivista, aki éveket töltött a rendszer börtöneiben, munkatáboraiban és rabkórházaiban. Angliában élő, ellenzéki nézeteiről ismert orosz politikus. Visszaemlékezéseiről szóló könyve magyar fordításban … és feltámad a szél címmel jelent meg 1991-ben.

Zsámbéki Gábor (Zách, 1943-2024)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató, érdemes művész. A Budapesti Katona József Színház alapító tagja. Korábban gyerekszínész volt, színészi ambíciói azonban nem voltak. Késztetést érzett viszont a rendezésre, első próbálkozásra fel is vették a főiskolára. 1979-2020 között tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, az intézmény professor emeritusa. 1999-ben DLA fokozatot szerzett. 2020. augusztus 1-én azonnali hatállyal felmondott tiltakozásul az egyetem átszervezése miatt.

Forgács Gábor (1947)
színész, humorista, szinkronszínész. Nyolcéves korától volt a jódlizás a hobbija, ennek kapcsán kollégái beszélték rá, hogy induljon a Ki mit tud?-on. Ettől kezdve előadóművész lett, sorra jöttek a fellépések. Koós János hatására kezdte el humorral fűszerezni előadásait, akivel három évig dolgozott együtt. 1975–1977 között a Békés Megyei Jókai Színházban szerepelt, kezdetben segédszínészként. 1977–1993 között a Vidám Színpad, majd öt évig a Mikroszkóp Színpad tagja volt. Azóta ismét szabadúszóként szórakoztat.

Serf Egyed (1955)
Aase-díjas színész. 1976-ban segédszínészként került a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz, amelynek azóta is tagja. 1981-ben színészi státust kapott.

Tracey Ullman (1959)
Golden Globe- és kétszeres Emmy-díjas brit énekesnő, színésznő, humorista, producer, rendező, forgatókönyvíró és üzletasszony. 1987 és 1990 között saját televízióműsora volt az Egyesült Államokban The Tracey Ullman Show címmel. 2017-ben a leggazdagabb brit színésznő és komika volt, valamint a harmadik leggazdagabb brit humorista (Robin Hood, a fuszeklik fejedelme; Süti, nem süti; Vadregény).

Máté Angi (1971)
erdélyi magyar író. 1993-tól óvónőként tevékenykedik. 2011-ben az Év Gyermekkönyve díj győztese (Mamó, Ez egy susogó levél, Az emlékfoltozók). ––> Két messzi

Zsédenyi Adrienn (Zséda, 1974)
többszörös Fonogram- és EMeRTon-díjas magyar énekesnő. Három színházban (Arany János Színház, Független Színpad, Krétakör Színház, Új Színház) mutatta meg színészi képességeit. Hét évig tanult hegedülni és a művészi pálya mellett a Nyugat-magyarországi Egyetemen szerzett diplomát mint szociálpedagógus. Több társadalmi szerepet is vállal. Többek között a Mellrák ellenes küzdelem és az Együtt a természetért kampány arca és az Összefogás a családon belüli erőszak ellen kampány támogatója.

Tyrese Gibson (Tyrese Darnell Gibson, 1978)
amerikai R&B énekes-dalszerző, rapper, színész, forgatókönyvíró, televíziós producer és egykori divatmodell. Több zenei album kiadása után a színészkedés felé fordult, és számos hollywoodi játékfilmben megjelent. 2012-ben kiadta első könyvét (Transformers, Halálos iramban, Veszélyes).

Földi Ádám (1979)
színész. 2004-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. 2008-ban, a diploma megszerzését követően a Nemzeti Színházban kapott szerződést, melynek 2013-ig tagja volt.

Eliza Dushku (Eliza Patricia Dushku, 1980)
albán származású amerikai színésznő. Számos hollywoodi produkcióban szerepelt , de feltűnt sorozatokban is. Leginkább rosszlány szerepeket osztottak rá. 2000-ben 80. lett a Maxim magazin a világ 100 legszexisebb nője listán (Két tűz között, Hajrá csajok, Halálos kitérő).

Ezen a napon halt meg:

Bethlen Farkas (1639-1679)
Erdély kancellárja, történetíró. Megírta Erdély 1525–1609 közötti történetét Historia de rebus Transylvanicis címen, tizenhat könyvben. Ebben Szamosközy István azóta elveszett kéziratos munkáját is felhasználta. A hátrahagyott, nagy értékű történelmi munka kinyomatására testvére, Elek, Keresden nyomdát állíttatott.

José Rizal (1861-1896)
író, forradalmi vezéralak és mártírhalált halt nemzeti hős a Fülöp-szigeteken (Ne nyúlj hozzám!, A felforgatók).

Gjergj Fishta (Zef Ndoka, 1871-1940)
albán ferences szerzetes, pedagógus, költő, az albánok epikus hőskölteménye, a Lahuta e malcís szerzője. Az epikus költemény az albán irodalom egyik kiemelkedő teljesítménye, szerzőjét gyakran illetik „az albán Homérosz” vagy „a nemzet költője” díszítő jelzőkkel. Tevékenyen részt vett Shkodra és Albánia közművelődési életében, egyebek mellett alapító tagja volt a Bashkimi egyesületnek, majd az Albán Irodalmi Bizottságnak, közreműködött az egységes albán ábécé kialakításában (A Parnasszus darazsai, Paradicsomi tánc, Hegyvidéki koboz).

Mosshammer Ottó (1872-1957)
osztrák-magyar hárfás, Mosshammer Román hárfaművész öccse. Bátyja korai halála után a főiskola tanára lett, életéről és munkásságáról kevés írásos emlék maradt fenn. Nem tudni, hogy mi volt az oka korai visszavonulásának és hogy hogyan töltötte életének utolsó évtizedeit.

Tomcsányi János (1873-1935)
műfordító, publicista, tanár. Írásai többnyire a Magyarság és a Századok című lapban jelentek meg. Tagja volt az irodalmi, kulturális kapcsolatok ápolásával foglalkozó Magyar Mickiewicz Társaságnak. Legfontosabb munkája az irodalmi Nobel-díjas Władisław Reymont Parasztok című regényének a magyarra fordítása volt.

Han van Meegeren (Henricus Antonius van Meegeren, 1889-1947)
holland festő, a 20. század egyik legsikeresebb képhamisítója. A második világháború alatt módos hollandok, akik meg akarták menteni a holland remekműveket a náciknak való kiárusítástól, felvásárolták hamisítványait. A háború után 1945. május 29-én letartóztatták, mint kollaboránst, mivel a hatóságok azt hitték, ő adta el a holland kulturális kincseket a náciknak. A gyanúsításra végül kifakadt és ezt mondta a rendőrségnek: „Maguk ostobák. Nem adtam el semmiféle műkincset! Ezek az én festményeim!”.

Kőmíves Erzsi (1895-1978)
színésznő, Kőmíves Sándor nővére. Színésznőként az Országos Színészegyesület színiiskolájában 1919-ben végzett. Vidéki társulatokban kezdte pályáját. 1929 és 1932 között a Városi Színház tagja volt. 1945-től a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1953-tól egy-egy évadra a Madách Színház, majd a Fővárosi Operett Színház szerződtette. 1957-től a Jókai Színház, 1963-tól a Thália Színházban szerepelt. Pályája kezdetén drámai szende- és operettszerepeket játszott, később drámai karaktereket formált meg. Figuráit erőteljes, plasztikus eszközökkel, egyénítve formálta meg (Ének a búzamezőkről, Liliomfi, Tűzoltó utca 25.).

Remenyik Zsigmond (1900–1962)
író. 1920-ban Dél-Amerikába utazott, ahol 6 évet töltött. Az emberi nyomor oly mélységeit fedezte fel, ami egész életre szóló élményt jelentett számára. Spanyolul megtanulva az első chilei avantgárd művészeti csoport vezetője lett. Hazatérése után kapcsolódott be az irodalmi életbe. A nyárspolgári világot gúnyolta szakadatlanul, tragikomédiáiban az erkölcsi züllés áldozatait vitte színre (Élők és holtak, Pokoli disznótor, A keselyű).

Richard Rodgers (Richard Charles Rodgers, 1902-1979)
amerikai zeneszerző, dalszerző, drámaíró. Mintegy 900 slágert írt 43 Broadway-musicalbe, emellett számos filmhez és televíziós műsorhoz is komponált. A könnyűzenére kifejtett hatása napjainkig is érezhető. Hatévesen kezdett zongorázni, iskolás évei alatt a nyári szünetekben kezdett komponálni. A Rodgers és Hammerstein szövegíró nevével fémjelzett musicalek 35 Tony-t, 15 Oscart, két Pulitzert, két Grammy-t és két Emmy-t szereztek összesen.

Nyíri Tibor (Grünfeld, 1906-1977)
író, forgatókönyíró, színműíró. A négy polgári elvégzése után színész, kellékes. Első novellája a debreceni Hétfői Újságban jelent meg 1922-ben. Hajsza című tragikomédiáját bemutatta a Belvárosi Színház. 1945 után a Dolgozók Világlapja A becsület mezején, a Szabad Szó a Húsosfazék című regényét közölte folytatásokban (A zsák és a foltjai, Nyitva a kiskapu, Menyasszonytánc).

Eva Zeisel (Striker Éva Amália, 1906-2011)
magyar származású formatervező, aki leginkább az USA-ba történt emigrációját követő években készített kerámia műalkotásairól ismert. Az általa készített formák gyakran a természetes világ és az emberi kapcsolatok absztrakt megjelenítései.

Artie Shaw (Arthur Jacob Arshawsky, 1910-2004)
amerikai klarinétos, zenekarvezető, a szvingkorszak egyik legelismertebb klarinétosa. Hivatásos karrierje a 30-as évek elején kezdődött. 1936-ban felvételeket készített Billie Holiday-jel és Bunny Berigannel. 1937-ben saját big bandet alapított, amely szving-korszak legsikeresebb zenekarai közé számított. 2004-ben életművéért megkapta a Grammy-életműdíjat (Diga Diga Doo, Begin The Beguine, Moon Ray).

Luise Rainer (1910-2014)
kétszeres Oscar-díjas német származású osztrák – amerikai színésznő. A „Bécsi Könnycsepp” néven is ismert Rainer volt az első színésznő, aki két Oscar-díjat nyert, és az első olyan személy, aki egymás után nyerte meg az Amerikai Filmakadémia legrangosabb kitüntetését. Halálakor ő volt a legidősebb Oscar-díjas (A nagy Ziegfeld, Édes anyaföld, A nagyváros).

Ember Mária (1931-2001)
író, újságíró, műkritikus. 1951-től az Irodalmi Újság munkatársa. Az 1956-os forradalomban részt vevő társ, Hegedűs B. András meg nem tagadása miatt hosszú időre eltiltották hivatásának gyakorlásától. Nem volt főállású író, megélnie mindig az újságírásból, a szerkesztésből kellett, nevéhez kiváló képzőművészeti kritikák és útikönyvek is fűződnek (Magamnak mesélem, A halálvonat artistái és más történelmi interjúk, Mindent késve).

Janáky Viktor (1933-1999)
keramikus. 1951 és 1956 között a budapesti Iparművészeti Főiskola kerámia tagozatán tanult. Korai művei mázas kerámiavázák, állatalakos kerámiák. Síkfelületű munkáira égetéssel gyöngyöket, fémet, üveget olvasztott, amelyek színezték a felületet. Később elsősorban matt, égetett kerámiából készítette munkáit. Halála előtt a tulajdonában lévő munkáit Békés városára hagyta.

Kalász Márton (1934-2021)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, író, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Népdalszerű versekkel kezdte pályáját, verseiben sok a kihagyásos mondat, és gyakori a ritka, régies vagy tájszó. Merész szórendje, mondatszerkesztése feszültséget kelt, és a nyelvteremtés izgalmát érzékelteti. Sorai olykor nemcsak többféleképpen értelmezhetők, hanem többféleképpen olvashatók is (Szállás, Téli bárány, Atossza királynő álma).

Hajdu Sándor (1939–2013)
karmester, zeneszerző, zenei vezető, a Bergendy-együttes tagja. A budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanult zeneszerzést, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát végezte el. 1967-ben lépett be a Bergendy-együttesbe. 1995 és 2003 között a Zalaegerszegi Városi Vegyeskar karnagya volt. Ő vezette kórust, amikor az 1998-ban Hangversenykórus Cum Laude minősítésben részesült. 2000-től a Szilvágyi Népdalkör vezetőjeként tevékenykedett, 2004-ben diszpolgári címmel jutalmazták. 2005 tavaszától a Nagykanizsai Városi Vegyeskar karnagyaként dolgozott (Iskolatáska, Karácsonyi kantáta, Márk passio).

Sólyom-Nagy Sándor (1941-2020)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes (bariton). A Zeneművészeti Főiskola ének-opera szakán végzett, a Magyar Állami Operaház magánénekese lett. 1986-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. 1991 óta a művészeti tanács elnöke és az Opera főigazgatójanak állandó helyettese. 1994 óta a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének elnöke. 2007 óta az Operaház örökös tagja.

Duray Miklós (1945-2022)
szlovákiai magyar író, politikus. Aktív részvétele a magyar kisebbségnek az asszimilációs intézkedések elleni politikájában 1978-ban kezdődött, amikor megalapította a többek közt a magyar iskolák tervezett felszámolása ellen tiltakozó Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, és ennek 1989 decemberéig szóvivője lett. 1979-ben részt vett a Bibó-emlékkönyv megírásában és felesége közvetítésével kapcsolatba került a Charta 77-tel (Kutyaszorító; Kettős elnyomásban; Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében).

Kovács András Ferenc (1959-2023)
Kossuth-díjas, Artisjus irodalmi nagydíjas, erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Az ún. IV. Forrás-nemzedék vezéralakja, aki napjainkra a romániai magyar költészet mérvadó egyénisége lett. Mára a kortárs magyar líra kiemelkedő alakjává vált, ezt mutatja az is, hogy az ezredfordulótól kezdve a legnevesebb magyarországi kiadók, a Jelenkor, majd a Magvető adják ki köteteit. Költészetét a hagyomány és történetiség modern megjelenítőjeként, az európai költészeti örökség és az újító szellem találkozásának egyedülálló változataként értékeli a kritika (Tengerész Henrik intelmei, Egerek könyve, Requiem tzimbalomra).