Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • DVD: Pavarotti The Last Tenor Archívum
  • Cselló, cselló, cselló Archívum
  • Koncert Ágai Karola tiszteletére Archívum
  • Prokofjev, a háborús zeneszerző Archívum
  • Sarokházban a világ Archívum
  • Sol Gabetta és Alekszej Vologyin szonátaestje Archívum
  • Jennifer Lee Carrell: A Shakespeare-titok Archívum
  • Képzett társítások Vámos Miklóssal, Palya Beával és Barcza Horváth Józseffel Archívum

Bartók Béla születésnapján

Posted on 2024.12.11.2024.12.11. By admin Nincs hozzászólás a(z) Bartók Béla születésnapján bejegyzéshez

az NFZ évadnyitó koncertje

(a papiruszportal.hu archívumából [2011])

Szerző: szabói

Bartók Béla születésnapján tartotta – immár hagyomány szerint – a Nemzeti Filharmonikus Zenekar évadnyitó koncertjét, melynek karmestere Kocsis Zoltán volt. A műsor Bartók A csodálatos mandarin című pantomimjából és Mahler Dal a Földről című szimfonikus költeményéből (így szerepel a szórólapon) állt. Izgalmas párosítás, nagy kihívás mindkét darab mind a hallgatónak, mind az előadóknak, a két mű bemutatója közt mindössze 13 év telt el. Egészen más a két zeneszerző nyelvezete, a hangszerelés, de a két zenei korszak is.

Nemcsak a művek, de A csodálatos mandarin mint „összművészeti produkció” is nagy várakozásra késztette a közönséget, M. Tóth Géza animációja ezúttal a hosszabb változathoz egészült ki. Éppen Bartók művét, A kékszakállú herceg vára című operáját mutatták be az Operában, 3D-s látványvilággal, az eredmény nem volt igazán egyértelmű. A vizuális inger az emberek nagy többségének jóval erőteljesebb, mint a zenei, és egy jól megírt darabnál ez csak hátráltatja a zene befogadását. Így történt ez A csodálatos mandarin (op. 19.) esetében is. A vetítővászon uralta a hangversenytermet, villóztak a fények, akaratlanul is arra kellett figyelni. A képi világ nem igazán tartalmazta a történetet, viszont rengeteg vonalkódszerű épületsémát láttunk, hetvenes évekbeli, reklámokat idéző rajzokat, kártyalapokat, szívecskéket. Sok volt az egész, rátelepedett a zenére, nem állt össze a tartalom számomra. Talán az is közrejátszott, hogy a zenekar a Bartók Péter-féle verziót játszotta, mely jóval hosszabb annál, ami a hangversenytermekben hangzik fel. maradnék a balett-előadásnál, vagy a mű meghallgatásánál.

A zenekar sem érezte elemében magát, sokkal összefogottabb, kifejezőbb Bartók-interpretációkat hallhattunk tőlük korábban. Nem éreztem azt a feszültséget, vibrálást, ami a zenéből árad, nem bontakozott ki az a végtelenül, szinte felfoghatatlanul erotikus töltet, ami a Mandarinban rejlik, még úgy sem, hogy kiváló, érzékletes klarinétszólók szőtték át a darabot. Talán a legjobban megfogott rész a Mandarin megjelenése volt, a sok pontatlanságot (és hibát) a zenekar részéről szokatlannak találtam. Valószínűleg a zenészeknek sem volt egyszerű a kísérlet, talán zavarta őket is a sok erőteljes fényeffektus. Sem ők, sem a közönség nem tudott csak a zenére figyelni, annak szépségére, izgalmára.

Kissé szkeptikusan vártam emiatt a hattételes, eredetileg szimfóniának szánt Mahler-ciklust, szereplőváltozás is volt, így a tenorszólót Christian Elsner énekelte. A zenekari hangtömeget sokszor nem tudta áténekelni, ez nem az ő bűne, a magas hangok hamisak voltak, néha olyannyira, hogy más szólt, különösen az első és az ötödik (Tavaszi részegség) tételben. Erőltetettnek, forszírozottnak éreztem a fortékat, bár Elsner hangja szép, telt, de érzésem szerint a mahleri gondolkodásmódot nem vette át.

Komlósi Ildikó éneklése viszont a legmagasabb igényt is kielégítette, annak ellenére, hogy vibratói helyenként túlzottan lebegtek, a mély hangokat természetellenesen énekelte. A dalokat olyan mélyről jövő őszinteséggel tolmácsolta, hogy az ritka, zenei megformálás tekintetében kimagasló volt. Hihetetlenül jól láttatta a zene mögötti történéseket is, dinamikai megoldásai, a frazeálás, a magas hangok csodálatos hangszíne, a számtalan, sokszínű piano (sokszor a hallgató elfelejtett lélegzetet venni) elkápráztatta az embert. A kínai nyelvből Bethge által fordított versekre írt dalok Komlósi tolmácsolásában híven tükrözték azt az érzésvilágot, mely Mahler magánéletét – lánya meghalt, a zeneszerzőről kiderült, hogy súlyos szívbeteg – meghatározta. A záró, ötször megszólaló ’ewig’ szó minden egyes alkalommal halkabbá vált, a kimondhatatlant érzékeltette a művésznő előadásában. Még a Mahler-életművet nem igazán kedvelők is elismeréssel kellett adózzanak a műnek, és Komlósi Ildikó tolmácsolásának.

És a zenekar játékának is. Míg az első tétel (Bordal a Föld nyomorúságáról) elején még nem sugárzott az a magabiztosság, amit megszoktunk a zenekartól, a második dal a kifejező oboaszólóval (a későbbiekben nem mindig volt annyira teljes), a gyönyörű zárással, a harmadik tétel (A fiatalságról) fiatalos felelőtlenségét ábrázoló játékkal, melyeket a hangok hosszával jeleztek, marad emlékezetes. A legjelentősebb, záró tétel (A búcsú) hihetetlen atmoszférája talán nem hangzott még ennyire őszintének, mélynek, mint ezen az estén. A zenekari hangszínek, a remek tempóbeli apróságok, egy-egy néhány hangos motívum dinamikai formálása is a zenekar, és Kocsis Zoltán közös munkájának nagy pillanata közt volt. Nem véletlen, hogy megcserélték a két mű sorrendjét, mikor megtudtam, furcsának tűnt, hogy egy bensőséges darabbal (forte zárás nélkül) fejeződik be a koncert, de így volt jó. Nagyszerű, ritka szép Mahler-előadást élvezhettünk, mely maradandó emléket hagy.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Irodalmi Nobel-díjasok I.
Next Post: „Aki meghátrál, az a vesztes”

Related Posts

  • Alban Berg, Haydn Archívum
  • Ab ovo Belarusz – vérreális Archívum
  • Ó, a hajcsat Archívum
  • Cselló, cselló, cselló Archívum
  • Olvas(s)atok – Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio Archívum
  • A reneszánsz két oldalról Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2026. január
  • 2025. december
  • 2025. november
  • 2025. október
  • 2025. szeptember
  • 2025. augusztus
  • 2025. július
  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • A varázslatos hegedű
  • Dvořák, Perényi és Takács-Nagy Gábor
  • Az elfeledett Jean
  • Szerelem, erotika
  • Rácsodálkozás

Legutóbbi hozzászólások

  1. Egy felfedezett francia opera – LALO: Ys királya szerzője Az elfeledett Jean – papiruszportal.hu
  2. Történetmesélés, felsőfokon szerzője Az elfeledett Jean – papiruszportal.hu
  3. Történetmesélés, felsőfokon szerzője Rácsodálkozás – papiruszportal.hu
  4. Berlioz: Rákóczi-induló szerzője Rácsodálkozás – papiruszportal.hu
  5. Brendel és a titok szerzője Június 17. – papiruszportal.hu
  • Wilbur Smith és Taita történetei Archívum
  • Március 16. Naptár
  • Nagy versmondás: Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség Archívum
  • Már megint szingli Archívum
  • Május 13. Naptár
  • Szabó Magda: Régimódi történet és
    Arthur Koestler: Sötétség délben
    Archívum
  • Eötvös Péter concertói és természet közeli zenéi Archívum
  • Banda Ádám Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme