Balogh Máté – Fehér Renátó: Tél, avagy a fal füle
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. október 20.
Fotók: Nagy Attila
A Zeneakadémia Solti termében szólalt meg Balogh Máté és Fehér Renátó Tél, avagy a fal füle című darabja, amelynek témája egy holokauszt-túlélő elbeszélése. A kompozíció műfaját nem lehet pontosan behatárolni, mert egyrészt lírai monológ szólal meg, de zene is alátámasztja a történteket. Egy bújtatott zsidó asszony idézi fel életének rövid, de félelemmel teli időszakát.
A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében jött létre az a telt házas előadás, amelyet két alkalommal is bemutattak. Örvendetes, hogy kortárs zenemű is megszólalt az idén kevés számú művészi zenei eseményt sorakoztató sorozatban. A cím: Tél azt a férfinevet – Zima – takarja, aki a terézvárosi, ma is a Cseh Centrum épületében volt gondnok fiával együtt a háború alatt és után. Emanuel Zima és fia, Josef 13 zsidót bújtatott a szenespincében, a túlélők közül egy mondja el a történéseket. A fal füle alcím a fal „mormogását, imáját, a fal tanúságtételét” jelzi Fehér Renátó szavaival. A darab egyrészt lehet színházi előadás (monológ) kísérőzenével, lehet vokális mű, lehet dokumentarista. A kórushasználat utalhat az ókori gyakorlathoz, egyúttal a pincefal zajait ábrázolja. A néhány fős hangszeres együttes is inkább színez. A mű tehát több szálon erősíti a dokumentarista alapon (is) létrejött előadást.
A színpadkép egyszerű, jobb oldalon láthattuk a pincét, szegényes berendezéssel. A nézőtér felőli oldalakon üvegfal zárta le a helyiséget, Ladik Katalin néhány szót (például csönd) írt fel oda. A Weiner Ensemble kissé takarásban volt, a kórus talán legnagyobb színpadi pillanata az volt, amikor egy-egy taghoz egy bábu is illeszkedett. De a menetelést idéző mozzanat (Balogh Eszter vezetésével) is döbbenetet kelthetett.
A sajátos eszközöket is használó mű félhomályban játszódott. Az előadás kezdetén hallottuk és láttuk a 13 bújtatott ember nevét. Az idő múlását a darab kezdetén metronómok jelképezték. A kivetített riporteri kérdések alapján előrehaladó történet során meggyőző volt, hogy a kérdező nem szakította meg a monológot. Ladik Katalin eszköztelen, és éppen ezért szívszorító elbeszélésében megelevenedtek a végtelen hosszúságú napok, a félelem a rajtaütéstől, a félelem attól, hogy Zimáék nem tudnak élelmet juttatni a bezárt pincébe. Ladik Katalin számunkra nem hős, nem túlélő, talán nem is áldozat, hanem egy egyszerű ember a szöveg alapján. A vele, velük történtek bárkivel megeshettek, megeshetnek, figyelmeztet erre a darab.
Ladik Katalin hitelesen mutatta be az idős nő életének meghatározó pillanatait, elgondolkodtató volt a történet, annak megjelenítése. Balogh Eszter mind színésznőként, mind énekesként szintén nagyszerűen vett részt a cselekmény folyamatában. A Weiner Ensemble hatásosan játszotta a A Pax et Bonum Kamarakórus Kiss Boldizsár vezetésével szintén emlékezetes marad, a művet lezáró kórustételt hátulról a nézőtérre vonulás közben énekelték, a mű méltó zárásaként. A Zeneakadémiával közös programként, a Müpa szervezésében létrejött előadás alatt végig döbbent csend ült a termen, a tapsolás helyett két követ ütött össze a közönség. Emlékezetes este marad.
Balogh Máté: Tél, avagy a fal füle
Zenés színpadi mű vokális szólistákra, vegyeskarra és kamaraegyüttesre
Zeneakadémia — Solti Terem, 2025. október 14.
Előadók: Ladik Katalin, Balogh Eszter
Közreműködött: Weiner Ensemble (művészeti vezető: Pálfi Csaba), Pax et Bonum Kamarakórus.
Vezényelt: Kiss Boldizsár
Librettó: Fehér Renátó
Látvány, jelmez: Erős Hanna
A rendező munkatársa: Solténszky Ráhel
Rendező: Szilvay Máté
