Mehta és a Nyugat-Keleti Díván
Újabb világhírű, mindenki által elismert karmester vezényelt a Müpában. Az áprilisban a 89 évét betöltő Zubin Mehta vezényelte a Nyugat-Keleti Díván Zenekart. A teremben érezni lehetett a közönség reményteli várakozását, és a fiatalokból álló együttes tagjairól sugárzott a mester iránti tisztelet.
A magyar közönség szinte nap mint nap láthat-hallhat világhírű előadókat, és szerencsére köztük olyanokat is, akik betöltötték a 80. évüket. Jordi Savall ebben az évadban kétszer is vezényelt – a Fesztiválzenekart a Zeneakadémián és valamint saját együtteseit a Müpában. William Christie-t szintén láthatta az érdeklődő közönség, a neves karmester a Les Arts Florissants tagjait és énekes szólistákat vezényelte. Christie saját, 80. születésnapjának alkalmából több városban lépett fel rendkívül izgalmas műsorral. Hogy mi a titkuk a 80 év fölötti karmestereknek (és persze művészeknek), hogyan képesek ilyen mértékű munkabírásra, a zene iránti alázatra, tiszteletre, nem tudjuk. Mindenesetre a közönség rendkívüli módon érdeklődik koncertjeikről, ezt a telt házas előadások bizonyítják.
A március 10-i hangverseny is telt házas volt. A műsoron két szimfónia szerepelt, felrúgva a hagyományos nyitány-versenymű-szimfónia koncertfelépítést. Beethoven 6. (F-dúr, Pasztorál Op. 68) és Schubert 9. („Nagy” C-dúr, D. 944) szimfóniája képezte a műsort. Mindkét szimfónia a műfaj egy-egy kiemelkedő darabja, egyben rámutat a szimfónia fejlődésének egyik fontos mozzanatára. A két mű keletkezése között bő húszévnyi idő telt el, és mégis mennyire más, mennyire Beethoven műve már öttételes, és a tételfeliratok sugallják a programot is. Schubert szimfóniája a „mennyei hosszúságú” kifejezést kapta Schumanntól, tökéletesen fedve a tartalom és hosszúság kettősét. Schubert csodálta Beethovent, és ebben a szimfóniájában is szinte elénk idézte a mestert, ahogy több művében fellehető egy leheletnyi reminiszcencia.
Zubin Mehta bot nélkül ugyan, de nagyon lassan lépett színpadra. A mester ülve vezényelt, rendkívül takarékos mozdulatokkal, de az 1999-ben a Daniel Barenboim alapította zenekar pontosan érezte Mehta utasításait. (Mind Barenboim, mind Mehta a humánum fontos szerepét hangsúlyozza interjúiban.) A Beethoven-szimfónia első tétele a szépséget tárta elénk, a megszokottnál hajszállal lassabb tempó kifejezetten üdítő volt, az atmoszféra érzékeltetését szépen átadta a zenekar. A második tétel szintén kifejezte a tételfelirat jelezte hangulatot. A Vidám paraszti mulatság kevésbé volt karakteres, a viharjelenet izgalmát érezhette a közönség. Inkább himnikus, mint „emberközeli” volt Mehta elképzelése ezen az estén. A Schubert-szimfónia tolmácsolása közelebb állt hozzám. A karakterek kibontása jóval érzékletesebben mutatta a schuberti hangot, a nyitó tétel eleje különösen izgalmas volt. A második, zarándokmenet jelleggel induló tételt szintén remekül felépítette a karmester és a zenekar. A harmadik tétel karakterei nem voltak szélsőségesek. A finálé azonban igazán pompásan szólt, nagyszerű megoldásokkal, a mű íve is kirajzolódott. Mehta a fafúvósokat ültette középre, mögöttük ültek a vonósok, ez újdonságnak számított.
A Nyugat-Keleti Díván Zenekar lelkesedése szívet melengető volt, a szólóállásokért köszönet. Mehta jelenlétét mindenki inspirálónak tartotta, a vastaps, ováció nem maradt el.
