A jelen lévő ókor
a papiruszportal.hu archívumából [2005]
Szerző: Federmayer István
Köztudomású, hogy kultúránkat, mindennapi életünket, szokásainkat és szólásainkat áthatja, sokszor meghatározza múltunk. Ókori Nyelvöltögető sorozatunkban a latin szókincsből örökölt ismeretlen-ismerős szavak bukkannak elő.
A bulla függőpecsétet, olykor ennek tokját jelenti. Ám az ókorban a rómaiak mást értettek ezen. Az újszülött nyakába, megszületése után kb. hét-kilenc nappal, egy bőrből vagy aranyból készült kerek tokot akasztottak. Ebbe az ártó szellemeket távol tartó, elriasztó varázsszert tettek. Mivel ezt a bullát csakis a szabad emberek gyerekei (liberi) viselték, a mezítelen, nagyobbacska gyerekeket, mikor már az utcán játszottak, csak ez a nyakba akasztott tárgy különböztette meg a velük játszó rabszolgagyerekektől, tehát erre is jó volt.
Ha már a törvényekről szóltunk, magyarázzuk meg a „Majd móresre tanítalak téged!” szólás magyarázatát is. A latin mos ’szokást’ jelent, ám többes száma, mores jelentése ’erkölcs’. Az egyes és többes szám eltérő jelentésével szemléletesen mutatja a latin nyelv, hogy ami először csak szokás, az idők folyamán, a tradíció révén válhat erkölccsé, a sok-sok szokásból alakulhat ki az erkölcs.
A magyar szólásban ez utóbbi értelemben használatos.
A tradíció is latin eredetű. Két elemből áll: trans + dare (→ datio ’adás’→ ditio – a magánhangzó a>i változását ablautnak mondjuk). Jelentése ’átadni’. Amikor egyik nemzedék a másiknak átadja szokásait, erkölcsét, ez a hagyomány, latinul a traditio.
Korunk számos technikai csodájára illik a digitális jelző. Manapság digitalizálják a képeket, ezen alapszik a számítógép működése. Ez a kifejezés a digitus „ujj” jelentésű szóból származik. Vajon mi köze van ennek mai jelentéséhez?
Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a római elemi iskolákban nagy gondot fordítottak a számolás tanítására. Ez nem is volt olyan könnyű a nebulóknak, hisz az ókorban sem a görögök, sem a latinok nem ismerték az arab számokat, a zéró fogalmát és a számok helyi értékét. Ezért digitis computabant, azaz ’ujjaikkal számoltak’. Egész bonyolult jelrendszert alakítottak ki: a bal kéz ujjain az egyeseket és tízeseket, a jobb ujjaival a százasokat és ezreseket mutatták. Valószínűleg a középkorban ebből eredt a digitus második, elvont jelentése: ’szám’. Ebből származik a digitális jelentése: ’számmal kifejezhető’.
Az Aranybulla tanításakor valószínűleg minden tanár megemlíti tanítványainak, hogy a bulla függőpecsétet, olykor ennek tokját jelenti. Ám az ókorban a rómaiak mást értettek ezen.
Az újszülött nyakába, megszületése után kb. hét-kilenc nappal, egy bőrből vagy aranyból készült kerek tokot akasztottak. Ebbe az ártó szellemeket távol tartó, elriasztó varázsszert tettek. Mivel ezt a bullát csakis a szabad emberek gyerekei (liberi) viselték, a mezítelen, nagyobbacska gyerekeket, mikor már az utcán játszottak, csak ez a nyakba akasztott tárgy különböztette meg a velük játszó rabszolgagyerekektől, tehát erre is jó volt.
Nyilván a hasonlóság miatt nevezték bullának az okmányokon, hivatalos iratokon, pápai körleveleken, rendeleteken lógó függőpecsétet.
A delírium orvosi műszó, s jelentése: félrebeszélés. Ez a fogalom ismét jó példa arra, hogy egy konkrét jelentés miként vált elvonttá. Ugyanis a lira jelentése ’két barázda közötti földhányás, barázda’. (A ’költészet’ jelentésű líra a görög lyra ’lant’ szóból származik!) De lira jelentése: ’a barázdától’, a ’barázdából’ ti. kilép, eltér a szántóvető. Amikor a delírium szót kimondom, lelki szemeim előtt látom a római földművest, amikor munkája végeztével látja, hogy bizony elvétette a szántást, s magában röstelkedve mondja: „Ezt bizony félreszántottam!”
Thackerayt moralizáló írónak tartják a regényei cselekményét sokszor megakasztó elmélkedések miatt. Különösen a sznobizmust gúnyolta ki mint korára jellemző társadalmi hibát. Meghatározása szerint a sznob „hitványan imádja a hitvány felsőbbrendűséget”.
De miből származik ez a szó? A középkori egyetemek anyakönyveiben állt a hallgatók neve után a „snob” rövidítés (sine nobilitate ’nemesség nélkül’), ha az illető nem nemesi családból származott. Ezt a rövidítést emelte társadalmi rangra maró gúnnyal az író.
A szerző nyugalmazott magyar–latin szakos középiskolai és óraadó egyetemi tanár
A cikksorozat a Vasárnapi Kisalföldben jelent meg