Müpa, Operaház
Szerző: Lehotka Ildikó, 2024. március 3.
Fantasztikus zenei események követik egymást Budapesten, van olyan nap is, hogy két-három kiemelkedő koncert vagy előadás között kell választania a közönségnek. Február 12-én a Müpában a Budapesti Fesztiválzenekar adott koncertet Nicolas Namoradze közreműködésével, 16-án az Operaházban láthattuk a Bartók Triptichon című balettestet, melyen három mű szerepelt.
Brahms B-dúr zongoraversenye és 2., D-dúr szimfóniája szólalt meg a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, azonban nem csak a két terjedelmesebb, hanem a műveket felvezető egy-egy magyar tánc is megszólalt. Remek ötlet volt a műsor összeállítójától a két tánc műsorra tűzése, Brahms két arcát mutatta meg a Fesztiválzenekar Fischer Iván vezetésével. A koncert Brahms 10. magyar táncával kezdődött, hangulatos előadást kaptunk. Ezt Brahms szavaival egy „aprócska zongoraverseny” követte, a kettő közül a 2., B-dúr, amelynek az ősbemutatója Budapesten volt Brahms szólójával, Erkel Sándor vezényletével 1881. november 9-én. A nagyszabású, a szokásostól eltérően négytételes versenymű szólistája Yefim Bronfman helyett Nicolas Namoradze volt. A mű tolmácsolásának minden pillanata élményt adott, a zenekari színek, a hangszerszólók (például a nyitó kürtszóló, vagy a lassú tétel csellószólója) szépek voltak. Namoradze játéka minden ízében a brahmsi szépséget adta át a telt házas közönségnek. Hol leheletfinom, hol erőteljes játéka emlékezetes marad.
Szünet után egy újabb, a 6., kiválóan megszólaló magyar tánc készítette elő a szintén 2. sorszámozású, de ezúttal szimfóniát. A nagyszabású mű jóval derűsebb, mint az első szimfónia, helyenként pasztorális, a végtelen nyugalmat is ábrázoló zeneszerzői megoldása kifejező. A lassú tétel merengő hangulatú dallamszövése, a záró, tüzes tétel életigenlése is mutatja a szimfónia vidámabb hangvételét. Rendkívül tartalmas, remek zenei megoldásokban gazdag előadást hallottunk Fischer Iván vezényletével. Érdemes (ha még elérhető) meghallgatni az együttes és Fischer Iván CD-felvételét is, amelyen a szimfónia mellett az Akadémiai ünnepi nyitány és a Tragikus nyitány is szerepel. Ráadásként egy dalt hallottunk a zenekar tagjainak énekével, a Liebe Schwalbe, kleine Schwalbe című Brahms-alkotást. Brahms négy műfajban alkotott darabjait hallottuk az esten, remek koncert volt.
Az Operaház balett-előadásainak sorában Bartók mindkét balettjét és a Táncszvitre koreografált balettjét láthattuk. A csodálatos mandarin kölni bemutatója botrányba fulladt, elsősorban a Lengyel Menyhért-féle szövegkönyv miatt. Azonban hamarosan meghódította a mű a világot. A mű szvitváltozata azóta a koncerttermek állandó darabja, de újabb koreográfiák is születnek. Legutóbb, tavaly szeptemberben a Fesztiválzenekar és a Duda Éva Társulat vitte színpadra a darabot, nagy sikerrel.
A csodálatos mandarin után A fából faragott királyfit Bartók második színpadi művét láthattuk, maga a zenemű (szintén szvitként) is szerepel néhány koncerten. A művet 1917-ben az Operaházban mutatták be, a siker nem volt egyöntetű. A Bartók által három szakaszra osztott darab Balázs Béla szövege nyomán készült. Érdekes módon nem volt kezdetben koreográfus, a színlapra „svéd tornatanárféle” neve került. Az előadást a Bartók zenéje iránt elkötelezett Egisto Tango vezényelte. A kékszakállú herceg vára után készült táncjáték egy igazi mese, Bartók Geyer Stefi iránt érzett szerelme és a hegedűművész által visszautasított érzés is inspirálta a darabot, amelynek végkicsengése a szerelmi hűség.
A két balettet általában A kékszakállú herceg vára című operával társították. Ez alkalommal a Táncszvit kapott koreográfiát. A népzenei hangütésű, öttételes darab Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára készült, Kodály Psalmus hungaricusaés Dohnányi Ünnepi nyitányával egyetemben. Érdekes megjegyezni, hogy amíg a Mandarin realista történetet mond el az apacsok rablásáról a kegyetlenkedésről, úgy A fából faragott királyfi mesebeli történet, a Táncszvit pedig népies tónusú balett (koreográfus: Várnagy Kristóf). A csodálatos mandarin Venekei Marianna koreográfiájával került színre. Fantasztikus előadást kapott a néző, világszínvonalú tánccal, koreográfiával. A mai divatnak megfelelő jelmezben táncolták a darabot a művészek, sodró erejű volt mind a zene, mind a tánc. A drogfüggő Lány erotikus mozdulatai, az apacsok/csavargók sürgető mozdulatai, a Mandarin vágya tökéletesen kifejeződött a táncosok előadásában. A fából faragott királyfi díszlete és jelmezei is sugallták a mesebeliséget. A négy fa csipkés lombkoronával, a hat táncospár, az arany királykisasszonyruha tette varázsossá a darabot. A fabáb kifejező, suta mozdulatai is segítették a darab megértését, Velekei László koreográfiája inkább a klasszikus balett mozdulatait hívta segítségül. Talán kevésbé illett a koncepcióba a Táncszvit bevonása. A rövid mű egyaránt tartalmazott magyar népi táncos elemeket, de az orosz néptáncos megoldások is megjelentek, A jelmezek a pántlikák trikolór színeivel egészültek ki. Mindhárom darabban nagyszerű táncosokat csodálhattunk meg.
Balettfotók: Nagy Attila
Az Opera zenekarát Vajda Gergely irányította, a tőle megszokott magas színvonalon, feszesen, a hangszíneket remekül kiemelve. A Mandarin lüktetése, A fából faragott királyfi természetzenéje, az erdő, a patak, de a fabáb szögletes zenei mozdulatai is kiválóan szólaltak meg. A Táncszvit zenekari hangzása (különösen a záró darab az első tétel idézetével) eszményi volt.
