Donizetti: Don Pasquale
a papiruszportal.hu archívumából [2011]
Szerző: szabói
Ahogy halad a világ előre, úgy változik a zenehallgatási szokás is. Míg egy százada csak előadáson, koncerten lehetett hallani az előadókat, nem sokkal azután a lemezek is megjelentek, a film fantasztikus lehetőségei az operafelvételek lehetőségét is kihasználták. Temetni kell nemcsak az operát, de az operajátszó helyeket? Sokszor elhangzott ez is, mondják, hogy csak egy szűk, elit réteg jár feltöltődni, és talán e két dolog miatt jöhetett létre az élőben közvetített Met-opera-előadások sorozata.
Néhány éve nálunk is van lehetőség arra, hogy jegyet váltsunk ezekre a vetítésekre, bár nem hittem volna, de a bérleteket elkapkodták, már vidéken is elérhetők a közvetítések. A felmagasztosult műfaj meghódította a mozivásznat. Érthető is, hiszen nem kell kiöltözni, egy fiatal mégiscsak jobban érzi magát a moziban, mint a vörösbársony-huzatú kényelmetlen széken, a mozi az élettere, nem az opera. Nagy és behozhatatlan előnye a vetítésnek, hogy a szereplők arcát egészen közelről láthatjuk, szinte mi is részesei lehetünk az előadás megszületésének.
Donizetti megunhatatlan Don Pasquale című operáját nézhették meg az érdeklődők július 13-án, a mű talán az utolsó opera buffa, amit műsoron tartanak. Az 1842-ben írt, a következő évben Párizsban bemutatott mű szövegkönyvét Anelli nyomán Giovanni Ruffini és a zeneszerző írta. A Don Pasquale tobzódik az ötletekben, ha zenei téren nem is a szerző legkiemelkedőbb műve, de jól felépített, az érzelmek bemutatása, a hangulatváltozások érdekesen megoldottak; a buffajelenetekbe helyenként pátosz is beúszik. Izgalmas a hadarókettős, szép Ernesto kantilénája, és a mű egy pillanatig sem unalmas. A Rómában, a 18. században játszódó mű címszerepét John Del Carlo alakította, frenetikusan. Egy zsugori, reszkető kezű, de a fiatal lányokért mindent megadó aggastyán figurája állt előttünk, fantasztikus hanggal megtámogatva. John Del Carlo maximálisan eleget tett a követelménynek, miszerint a látvány és a zene egyformán fontos, a bődületes hang, az elhanyagolt ruha, a szájreszkettetés mind a szerep része volt. Tökéletesen vesztes figurát alakított, a vele szemben álló három fiatal énekes és a közönség örömére. Anna Nyetrebko játszotta Dorinát, hol üdén, hol világi, helyenként frivol asszonyt alakítóan, mikor is olvasgatott. Nyetrebko színészi vénája nagyon jó, mi több, ellenállhatatlan hősnőt hozott, egyetlen pillanat alatt tud váltani, a szende, félénk vidéki lányból hárpia válik, majd egy igazi dáma. Nyetrebko szépen énekelt, bár a koloratúrák nem voltak a helyükön, de ezt feledtette élvezetes hangja, a zenei megoldások. A szerelmes Ernesto, Matthew Polenzani alakításában kissé félszeg volt, egy tűzrőlpattant menyecskének az ember egy jóval karakteresebb figurát képzel párnak, olyat, mint Pasquale orvosa, Norina bátyja. Polenzani gyönyörűen énekelte a Com é gentil kezdetű áriát, ebbe már beleszerethetett Norina, a komédiázásból is egy kissé kimaradt, bár szerepe nem is erről, hanem a szerelemről szól. Mariusz Kwiecien Malatesta szerepében fantasztikus volt, hihetetlen kisugárzással töltötte be a színpadot. Érdemes lesz megnézni a sorozat egy másik operájában.
A színpadkép semmi különöset nem tartogatott, nem is volt rá szükség, mert a négy énekes kerülhetett – megérdemelten – a középpontba, ki is használták. Otto Schenk rendező nem akart semmi kirívót, sokkolót, csak egy commedia dell’artét, a maga hagyományaival. A jelmezek között volt mókás, volt teljesen hétköznapi, Norina-Sofroniáé csodálatos a III. felvonásban.
A Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa nagyszerű volt, James Levine irányítása alatt. Levine-re a hihetetlen szuggesztivitás a jellemző, karizmatikus figura, és ez átsugárzik a közreműködőkre is. A közvetítés házigazdája Susan Graham volt, a közvetítések külön érdeme, hogy megszólaltatják az énekeseket, közelebb hozva a közönséghez.
Norina: Anna Netrebko
Ernesto: Matthew Polenzani
Dr. Malatesta: Mariusz Kwiecien
Don Pasquale: John Del Carlo
Közreműködött a Metropolitan Opera Zenekara és Énekkara
Vezényelt James Levine
Rendező: Otto Schenk
