Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek
Erdélyi történet
a papiruszportal.hu archívumából [2012]
Szerző: Eszéki Erzsébet
René Magritte egyik festményén házat látunk közelről, belül, a házban, a nagy, nyitott ablak mögött, másik házat. A kép első pillantásra meghökkentő (mint a belga szürrealista művei általában), nyugtalanít, töprengésre késztet. A valósághű részletekből olyan egész tárul elénk, amely így nem létezik. Közben meg mégis. Például ebben a regényben.
Egyetlen házban a világ – ez a Magritte-festmény jutott eszembe a regényről, amelyből tágas, eleven világ rajzolódik ki egyetlen épület, az ott lakók és a hozzájuk kötődő emberek történeteiből. Négyemeletes sarokház ez egy erdélyi városban, valahol a magyar határ közelében. Szinte bárhol lehetne, nem maga a hely az érdekes, hanem a sorsok, a figurák sora. A „semmi kis életek” izgalmasak, amelyekből bámulatos kép áll össze Kelet-Közép-Európáról, a félelemről, amely beitta magát a bőrünk alá.
Három család története bontakozik ki a regényből, nagyjából az 1940-es évektől az 1990-es évek közepéig. A főbb események még szűkebb időszakban játszódnak, tucatnyi esztendőt fognak át a ’90-es évek közepéig, de ezt az időszakot is folyamatosan átjárja a múlt, minden család történetét rengeteg más szál szövi át.
A Törekvés utcai, négyemeletes sarokház egyik lakásában él Rudolf és Márta, kettőjük házassága adja az első történet keretét, valamint fiuk, Balázs rejtélyes halála 1982-ben. Ezt követően zsarolják, majd beszervezik az apát, Rudolfot, aki nem bírja sokáig cipelni ezt a keresztet. A bizonytalanság, a rettegés, a kiszolgáltatottság szétmarja a házasságot, Rudolf végül öngyilkos lesz.
Új család költözik ebbe a lakásba, a második fonal a magyar Laura és a román Mihai Gondru házassága, itt az apa szekus. Egyik fia, Roland révén az iskolai viszonyokba pillanthatunk be, az ottani félelembe, amely a tanárok jó részét is irányítja.
Roland szerelme, Novák Eszter története a harmadik fő szál, ez már jórészt a romániai forradalom után játszódik. Eszter bérlőként él Roland lakásában, miután a volt szekus apa, Gondru családja 1989 után Kanadába menekül.
A fő figurák mellett rengeteg szereplő bukkan fel, ettől azonban egyáltalán nem nehéz követni az eseményeket, mert mindenkit olyan plasztikusan sikerült megírnia Papp Sándor Zsigmondnak, hogy könnyű magunk elé képzelnünk őket. Hús-vér figurák, mindenkinek arca van. A főbb szereplőkről számos részletet, újabb és újabb mozaikkockát mások története kapcsán tudunk meg. Ahogy a három szál is többféle nézőpont láttatására ad lehetőséget, a sok-sok kapcsolódó sors pedig teljes társadalmi kép felrajzolására.
Remek ötletek viszik előre a történéseket, ilyen például, hogy a forradalom eseményei egy későbbi, német forgatócsoportnak köszönhetően elevenednek meg, mintegy kívülálló nézőpontot, némi rálátást kínálva az akkori történésekre. Ahogy a ház lakói mesélnek a kamera előtt 1989-ről, abból is szinte süt, mennyire elemi módon átjárta a hétköznapokat a félelem. A kiszolgáltatottság regénye ez, de nem nyomasztóan, sőt: általában könnyedén, humorral. Ahogy sokszor az életben is csak a humor segít.
Papp Sándor Zsigmond kitűnő figurateremtő képességgel, nagy mesélőkedvvel írta meg legelső regényét. Végig olyan érzésünk lehet, mint ha saját felmenőink és mi magunk is éltünk volna abban a sarokházban, abban a világban.
És ez még csak Papp Sándor Zsigmond első regénye.
Papp Sándor Zsigmond 1977-ben született az erdélyi Radócon. 1995 óta újságíró, 2005 óta a Népszabadság kulturális rovatánál. Eddig egy novellás- és két esszékötete jelent meg. A Semmi kis életek az első regénye. Budapesten él.
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek
Erélyi történet
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2011
Kötött, 396 oldal
ISBN: 9789633100790
