Az ING rekordszponzorációja
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: PP
2011 júniusában, amikorra várhatóan elkészül a 3,5 milliárd forintos múzeumfelújítás/-átalakítás, nagyszabású Cézanne-kiállítást rendez 80 Cézanne-művel a Szépművészeti. A mintegy félmilliárdos összköltségvetésű tárlatot 200 millióval támogatja az OKM, és jelentős rész származik majd az ING Csoporttól, mely a kiállítás kizárólagos céges szponzora, s a hazai múzeumi szponzoráció történetének legnagyobb mértékű támogatását nyújtja: három év alatt 120 milliót biztosít az SZM-nek.
„Egy utolsó klasszikus, egy első modern”
A magyarországi múzeumi szponzoráció történetének legnagyobb mértékű kizárólagos támogatását nyújtja az ING Csoport a Szépművészeti Múzeumban 2011-re tervezett Cézanne-kiállítás megrendezéséhez. „Együtt a művészetért” – az ING Csoport magyarországi tagvállalatai (ING Biztosító, ING Pénztárszolgáltató, ING Bank, ING Befektetési Alapkezelő, ING Lízing, ING Ingatlanfejlesztő) a korábbi kiemelkedően sikeres szponzoráció és együttműködés tapasztalatai alapján döntöttek arról, hogy hosszú távon támogatják (három év alatt, 2009-től kezdve összesen 120 millió forinttal) a festő életművét bemutató, átfogó kiállítás megrendezését a Szépművészeti Múzeumban.
Hiller István, az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetője a január 14-ei tájékoztatón emlékeztetett a Szépművészeti korábbi, nagy visszhangot és sikert kiváltó kiállításaira. Így a 483 ezer látogatót vonzó Van Gogh-kiállítás kategóriájában 2006-ban a negyedik legsikeresebb tárlat volt a világon (és az ING-kapcsolat ekkor kezdődött, az akkori magyar szponzorációs csúcsot 100 millió forint támogatással érték el). A németalföldi festő munkásságát bemutató kiállítás az első olyan múzeumi kulturális esemény volt hazánkban, amelyre tematikus turisztikai utazásokat szerveztek külföldről. A Cézanne-kiállítás támogatásáról 2008 áprilisában született döntés, amelyet az ING Csoport tagvállalatai 2008 végén – a pénzügyi és gazdasági válság ellenére – megerősítettek, jelezve, ez a szerepvállalás fontos az cég számára. A döntésben szerepet játszott az a kiemelkedő minőségű munka, melyet a Van Gogh-kiállítás előkészítése és lebonyolítása során a Szépművészeti munkatársai végeztek. A tárcavezető ezúttal is hangsúlyozta, hogy a válságból való kilábaláshoz elsősorban az oktatásban, a kultúrában és az innovációban kell fejlődnünk. Újra kijelentette, hogy az Arts & Business a jövő, e kijelentését néhány éve még sokan nem vették komolyan, de létjogosultsága többek között ezzel a kiállítással igazolódik.
Hiller István és Baán László kapcsolata továbbra is töretlen, és ez a kultúrakedvelőknek jó hír: a tárca 200 millióval támogatja a Cézanne-kiállítást – s még csak politikaitőke-kovácsolást sem sejthetünk e mögött, hiszen 2011-ben lesz (amikor éppen Magyarország lesz az EU soros elnöke). Az ING 120 milliója mellett a „maradék” 180 milliót a tárlatnak kell hoznia a bevételből. A Szépművészeti főigazgatója meg is jegyezte, hogy ilyen világos, biztos alapokon álló kiállítást ritkán lehet tervezni Magyarországon. A Cézanne a múzeum térszint alatt elkészülő, új épületrészének nyitó kiállítása lesz.
Az egy éve „ideiglenesen hazánkban állomásozó” Martijn Gribnau, az ING Biztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója rövid és szellemes beszédet tartott, majd performanszt mutatott be. Elmondta, hogy kultúrája miatt választotta Magyarországot munkahelyéül, s a Szépművészetit a világ tíz legjobb múzeuma közé sorolja. Az ING-nél öt perc alatt döntöttek áprilisban a kiállítás támogatásáról, s ősszel, a válság kezdetén sem merült fel részükről, hogy kurtítani kellene az összeget. Ezután egy hirtelen mozdulattal levette nyakkendőjét, egy Cézanne-mintásat kötött a helyébe, s rögtön meg is ajándékozta egy-egy ugyanilyennel Salgó Istvánt, az ING Bank N.V. Magyarországi Fióktelepe vezérigazgatóját és a minisztert (lásd ING és nyakkendő című fotó-összeállításunkat). Baán, ha már francia a festő, egy bonmot-val toldotta meg mindezt, miszerint Hiller megsúgta neki, hogy nem szívesen vesz le piros nyakkendőt, de most kivételt tesz.
Geskó Judit, a tárlat kurátora egy rögtönzött előadásban bizonyította az egybegyűlteknek – noha nem ez, csupán az ismeretterjesztés volt a célja –, hogy a Monet és a Van Gogh után miért is ő a Cézanne kurátora. Beszélt az aixi mesterről, Paul Cézanne (1839–1906) „egy utolsó klasszikus, s egy első modern” festő. Hogy mennyire nem volt kikövezve az útja, azt első kiállítása is jelzi: 57 éves korában került rá sor. Vázolta a tárlat szerkezetét/tematikáját, megnevezte az egyes blokkok kurátorait, s kiemelte, hogy a százéves múzeum nem tartana ott, ahol, ha nem lett volna az a gyűjtő-rendszerező munka a tízes évektől, ami ma is jellemzi a Szépművészetit: már abban az évtizedben szert tettek például tíz Cézanne-műre, melyből kettőt ki is állítottak a múzeum Márvány Csarnokában a tájékoztató idejére: az 1877-es Büfé című festményt és az 1897-es Nagy fürdőzők litográfiát.
Baán László újabb bonmot-val zárta a tájékoztatót, miután Salgó István is nyakkendőt cserélt: a levett narancssárga és piros helyett a Cézanne-nyakkendő jó és a kultúrát tekintve előremutató választás. Ebben mindenki egyetértett.
