Névnapok: Eufrozina, Kende, Cézár, Kleofás, Kleon, Klió, Kund, Miklós, Mikolt, Nikol, Nikolasz, Nikolett, Nikoletta, Rika, Rikarda, Solymár, Sólyom
Események:
1886 – bemutatják Alfred Cellier zenéjével és B. C. Stephenson librettójával a Dorothy című háromfelvonásos vígoperáját a londoni Gaiety Theatre- ben. Az opera kulcsfontosságú előfutára volt az Edward-korabeli zenés vígjátéknak, amely e műfaj számos jellemzőjét hordozta magában.
1888 – a West Enden, új épületében megnyílik a londoni New Court Theatre (Royal Court Theatre). Elődjét 1870-ben 
adták át The New Chelsea Theater néven.
1906 – John Galsworthy irodalmi Nobel-díjas angol író és drámaíró első színdarabjának, Az ezüst kazetta (The Silver Box) című tragikomédiájának premierje a londoni Royal Court Theatre-ben.
1907 – Jean Sibelius 3., háromtételes szimfóniájának (op. 52) ősbemutatója a Helsinki Filharmonikusok Társasága előadásában, a szerző vezényletével.
1935 – Maxwell Anderson amerikai drámaíró Winterset című, nagyrészt költői formában megírt verses politikai drámájának premierje a New York-i Martin Beck Színházban. A tragédia közvetve a híres Sacco – Vanzetti-üggyel foglalkozik.
1931 – Budapesten a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, A kék bálványt. A film rendezője Lázár Lajos, operatőr Eiben István volt. Főszereplők: Jávor Pál, Beregi Oscar és Gózon Gyula.
1932 – felavatták Zala György Erzsébet királyné monumentális emlékművét az Eskü téren (ma Március 15.) téren. A Rákosi-korszakban elbontották (1953), végül Erzsébet királyné szobrát, 1986-ban az Erzsébet híd budai hídfője közelében állították fel.
1962 – megnyílik a Pasadena Művészeti Múzeumban az Új festmény közös tárgyakról (New Painting of Common Objects) 
című kiállítás, a korai amerikai pop art első bemutatója.
1966 – Dmitrij Sosztakovics 2. csellóversenyének (op. 126) ősbemutatója Moszkvában. Az első versenyműhöz hasonlóan Msztyiszlav Rosztropovics orosz gordonkaművész számára íródott, aki az ősbemutatót, a zeneszerző 60. születésnapi koncertjén adta elő Moszkvában, Jevgenyij Szvetlanov vezényletével-
1975 – a Pink Floyd Wish You Were Here című albuma az első helyen végez az Egyesült Államokban. Az album 13 millió példányban kelt el.
1979 – a londoni West End-i sikeres bemutatója után a Broadway-en is bemutatkozik Tim Rice és Andrew Lloyd Webber Evita című musicalje. Ez volt az első brit musical, amely megkapta a legjobb musicalnek járó Tony-díjat.
1984 – Richard Harris brit szerző Kilépés (Stepping Out) című musicalének első londoni előadása a Leatherhead Theatre-ben. 1987-ben a Broadway-n játszották, 1991-ben film készült a darabból, Liza Minnelli főszereplésével.
Megszületett Jean-Philippe Rameau (1683–1764) francia barokk zeneszerző, zeneelméleti író, új korszakot nyitott hazája 
zenei életében.
Az egész európai zenetörténetben is fontos a szerepe: úttörője lett az újabb opera- és szvitirodalomnak, zeneelméleti írásaival pedig megalapozója lett a modern zenei gondolkodásnak. Őt tekintik a mai összhangzattan megalapítójának, aki – többek között – megállapította a hármashangzat, a dúr- és moll-konszonancia törvényszerűségeit. 1715-ben a clermont-i katedrálisban vállalt orgonista állást. Miközben Párizsban és Lyonban tökéletesítette zenei tudását, megírta csembalóra első sorozatát. 1722-ben megjelent első nagy elméleti műve, a Tanulmány a harmóniáról. Meg kellett küzdeni a divatos olasz operákkal, ezért lassan érett meg a győzelme (A gáláns Indiák, Castor és Pollux, Pygmalion). ––> Pygma-Lyon – Két Rameau-opera-balett
Megszületett idősebb Markó Károly (1791?-1860) festőművész, akadémikus, a magyar tájképfestészet iskolateremtő mestere.
Művészete a 17. és 18. századi heroikus történelmi, illetve ideális tájképfestészetre épül. Tájképei idilli hangulatú, mitológiai, bibliai vagy hétköznapi jeleneteket megjelenítők. Az 1810-es évekből származó képei, elsősorban másolatok, de már készített saját műveket is, az akvarellfestés egyik fajtájával. Mitológiai témájú festményei mellett fontosak bibliai témájú képei is. A mexikói tájképfestészet Markó műveinek tanulmányozásával és másolásával született meg (Visegrád, A puszta szivárvánnyal, Olasz táj naplementekor).
Megszületett William Faulkner (1897–1962) Nobel-díjas amerikai író, a „Dél” krónikása.
Egyike a 20. század legnagyobb hatású irodalmi nagyjainak. Tekintélyét regényei, novellái, versei, filmforgatókönyvei és újító írói stílusa alapozták meg. Bár munkáit rendszeresen publikálták az 1920-as évek közepe óta, viszonylag kevéssé volt ismert. Ma már a legnagyobb amerikai írók közé sorolják. 1949-ben irodalmi Nobel-díjat kapott a „…modern amerikai irodalomban megteremtett erőteljes és egyedi művészi stílusáért”. A humor és a tragédia iránti érzéket szeretett Mississippi állama fejlesztette ki. Meglátta a faji megkülönböztetés tarthatatlan állapotát, a Dél ellentmondásait, észrevette, hogy a magukat együgyűnek álcázó déli „öregfiúk” mögött gyakran meglepő intelligencia rejlik. Nála alighanem senki sem tudta jobban megragadni az Államok déli részének hangulatát, a volt rabszolgatartó vidék csendes, konok, magányos búját. Fiktív helyszínei és szereplői segítségével a maga teljes valóságában tárja elénk a déliek örök sértettségét a polgárháború elvesztése miatt. Remek képet kapunk a szesztilalom Amerikájáról, és a feketék helyzetéről is (Sírgyalázók, Míg fekszem kiterítve, Augusztus fénye).
Meghalt Erich Maria Remarque (Erich Paul Kramer, 1898–1970) német pacifista és antifasiszta író.
Első műveiben az I. világháború szörnyűségeit és következményeit írja le a részt vevő katonák szempontjából. A front embertelen körülményeitől kezdve a boldog/boldogtalan hazatérésig minden katonai megpróbáltatás benne van regényeiben. A két világháború közötti Németország, a weimari köztársaság, az infláció, az egyszerű hétköznapi emberek problémái és a nácizmus születése hiteles képet adnak a kor társadalmáról. Későbbi témái az 1930-as évek és a II. világháború alatti emigráció nehézségei, megpróbáltatásai és a koncentrációs táborok mindennapjai. Ezekben a megrendítő regényekben a nácizmus és fasizmus áldozatainak szenvedéseit írta le, de szinte mindegyik művében fontos helyet kap a szerelem, amely melegséget és reményt nyújt a kétségbeejtő élethelyzetekben (Nyugaton a helyzet változatlan, Három bajtárs, A Diadalív árnyékában). ––> Erich Maria Remarque
Megszületett Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (1906–1975) orosz zeneszerző és zongoraművész.
Egyike a 20. század legjelentősebb komponistáinak. 1936-ban Sosztakovics kegyvesztetté vált. Az év elején támadássorozatot indítottak ellene a Pravdában, rokonait és barátait a sztálinista terror megölte vagy börtönbe zárta. Amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, és megkezdődött Leningrád ostroma, Sosztakovics először Leningrádban (ma: Szentpétervár) maradt, és VII. szimfóniáján dolgozott, a mű lett később az orosz ellenállás szimbóluma a Szovjetunióban és Nyugaton egyaránt. A később keletkezett VIII. szimfónia hosszú és komor mű. A hatalomnak túl komor volt, és hamarosan betiltották, a tilalom egészen 1960-ig volt érvényes. 1960 újabb fordulópontot jelentett Sosztakovics életében: ekkor lépett ugyanis be a Kommunista Pártba, egyesek szerint az elkötelezettség bizonyítása érdekében, vagy azért, mert kényszerítették, mások szerint gyávaságból (Az orr, C-dúr szimfónia, „Leningrád”, Szvit Michelangelo Buonarroti verseire). ––> Sosztakovics kettős élete
Meghalt Bujtor István (Frenreisz, 1942–2009) Balázs Béla-díjas színművész, filmrendező, forgatókönyvíró, producer.
1980-ban álmodta meg és játszotta el Ötvös Csöpi rendőrnyomozó alakját A Pogány Madonna című filmben. Ez a figura a műfajban magyar specialitás: e történetekben a háttérbe tolt, ám szakmailag nélkülözhetetlen Ötvös Csöpi küzd meg mindenre alkalmatlan, de folyton kitüntetett főnökével, Kardos doktorral (Kern András). Igazi közönségfilmek voltak ezek: itthon több mint egymillió nézőt vonzottak, és bemutatták őket Nyugat-Európa csaknem valamennyi televíziójában is. A krimisorozat második filmje a Csak semmi pánik volt. 1985-ben Az elvarázsolt dollár forgatására (a filmet rendezte is) már céget alapított, és szponzoroktól szerezte meg a szükséges pénzt. A sorozat negyedik darabja a Hamis a baba, majd a 2000-es évek elején készült Zsaruvér és csigavér című háromrészes sorozat (A dunai hajós, Sándor Mátyás, A három testőr Afrikában).
Ezen a napon született:
Francesco Borromini (Castelli, 1599-1667)
svájci származású, Itáliában tevékenykedő építész, a barokk kori építőművészet egyik meghatározó egyénisége. Kortársának, Bernininek szinte tökéletes ellentéte volt. Bernini világfi volt, Borromini melankolikus, aki önkezével vetett véget életének. Bernini a szobrászatban és az építészetben egyaránt nagyot alkotott, Borromini viszont kizárólag építész volt, hatalmas gyakorlati tapasztalattal. Szakított a múlttal, a geometrikus formák és a szerkezeti elvek tiszteletét leleményességgel ötvözte: műveinek ezek a jellegzetességei rokonítják a gótikus építészettel, amelyet olykor követni látszik. Ugyanezen tulajdonságok teszik kora legmerészebben újító építészévé (San Carlo alle Quattro Fontane, Sant’Ivo alla Sapienza, Sant’Agnese in Agone).
Michał Kleofas Ogiński (1765-1833)
lengyel zeneszerző, diplomata és politikus. Zeneszerzőként leginkább a Búcsú a hazától című polonézéről ismert, amelyet akkor írt, amikor a Kościuszko-felkelés után Nyugat-Európába emigrált. Mintegy 20 polonézt, különböző zongoradarabokat, mazurkákat, indulókat, románcokat és keringőket írt. Polonézei a lengyel zeneszerző egész generációjára voltak hatással. Számára a zene inkább csak kikapcsolódás volt, nagyon szerette az olasz és a francia operát, játszott hegedűn, klavikordon és balalajkán. Az 1790-es években indulókat és katonanótákat komponált, amivel 1794-ben népszerűvé vált a lázadók körében.
Ódry Árpád (1876–1937)
színész, színiakadémiai tanár, rendező, színigazgató. Színészként elsősorban tragikus szerepeket osztottak rá, III. Richárd-alakításáért 1928-ban Greguss-díjat kapott. Legnagyobb sikereit Shakespeare és Ibsen hőseiként aratta. Eredeti beszédhibáját nem kis nehézségek árán küzdötte le, utána a tökéletességig fejlesztett beszédkultúrájával tűnt ki, s tanárként is a tiszta, kulturált beszédstílus átadásán fáradozott. Az első színészek egyike volt, aki a klasszikus szerepeket is realisztikusan, pátosz nélkül adta. Jóvágású, szép szál férfi volt, aki szép bariton hangjával elsősorban a hölgyközönséget bűvölte el.
Lu Xun (1881-1936)
XX. századi kínai író, novellista, műfordító, esszéíró, kritikus. A modern kínai irodalom megalapítójának tartják. A XX. századi kínai irodalom meghatározó egyénisége, az irodalmi és társadalmi megújulás elkötelezett harcosa volt. Elsősorban novellákat írt, modern elbeszélései az ötvenes években magyarul is megjelentek a Világirodalom Klasszikusai sorozatban. Megírta a kínai novella-irodalom történetét is, új formát is teremtett a kínai esszéirodalomban, az úgynevezett „vegyes írásokat” (Szülőföldem; Régi mesék mai szemmel; Irodalom, forradalom, társadalom).
Joachim József (1897-1954)
festő- és szobrászművész. 21 évesen feleségével Rómába ment, itt szobrászatot tanult. Később Párizsban kezdett el festeni, Az 1920-as évek végén Budafokra költözött. A második világháborúban katonaként szolgálta a hazáját. Előbb felesége zsidó származása miatt, majd a háború után századosi rangja miatt hurcolták meg. Haláláig alkalmi munkákból élt (Téli utca, Budai utca, Virágzó gyümölcsfák).
Takács Jenő (1902-2005)
Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató. Tizenöt éves korától rendszeresen komponált, sokat foglalkozott az arab zenével. 1952-ben Amerikába hívták az Ohio állambeli Cincinnatibe, ahol az egyetem zenei college-ában tanított zongorát, tizennyolc évet töltött Amerikában.
Hajnóczy Lívia (Keuler Lívia Adrienne, 1913-2003)
színésznő, bemondó. Szép, mély tónusú beszédhangjának köszönhetően a Magyar Rádiónál bemondóként foglalkoztatták, később a televízióban is dolgozott (Ördöglovas, Utószezon, Beszterce ostroma).
Körmendy László (1916-1990)
a Magyar Rádió Kazinczy-díjas főbemondója, műsorvezető. 1945. május 1-én szólalt meg első ízben a rádióban a déli harangszó után. Szép magyar beszédéért 1964-ben megkapta a Kazinczy-díjat. Többek között a Magyar Rádió, a régi Nemzeti Színház történetével, valamint Pest-Buda helytörténetével is foglalkozott, könyvtárában számos ritkaságot gyűjtött (Liliomfi, Halálkanyar, Napló apámnak, anyámnak).
Szergej Bondarcsuk (Szergej Fjodorovics Bondarcsuk, 1920-1994)
ukrán származású orosz és szovjet filmszínész, filmrendező, forgatókönyvíró. Filmrendezőként egy fekete-fehér háborús filmmel, a külföldön is sikerrel vetített Emberi sors-sal mutatkozott be. Rendezőként és filmszínészként is legismertebb, immár klasszikus alkotása Lev Tolsztoj regényének filmváltozata, a Háború és béke (Az ifjú gárda, Waterloo, Csendes Don).
Kárpáthy Zoltán (1921-1967)
színész, alkata és orgánumának köszönhetően tragédiák főszerepeit alakította, koreográfusként is tevékenykedett. 1946-ban szerezte diplomáját a Színművészeti Akadémián. Tagja volt a Belvárosi Színháznak és a Vígszínháznak is, majd 1951 és 1955 a Nemzeti Színház művésze volt. 1956-tól Győrött, Szegeden és Kaposvárott szerepelt, majd 1959-től haláláig az Irodalmi Színpad tagja lett.
Sir Colin Rex Davis (1927–2013)
angol karmester. 1958-ban debütált a Covent Gardenben a Szöktetés a szerájból című Mozart-operával. 1961-ben kinevezték a Sadler’s Wells Opera zenei igazgatójává, de 1964-ben lemondott, hogy inkább a szimfonikus zene felé fordulhasson. 1967-ben kinevezték a BBC Szimfonikus Zenekarának vezető karmesteri posztjára. 1971-ben Solti György utódjaként a Royal Opera House zenei igazgatója lett. Ő volt az első brit karmester, aki vezényelt a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. 1995-ben kinevezték a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmesterévé.
Simion Pop (1930–2008)
román költő, író, újságíró, Románia budapesti nagykövete (1990–1992). Főiskoláit Bukarestben, a Mihai Eminescúról elnevezett Școala de Literatură și Critică Literarăban és a Ștefan Gheorghiuról elnevezett Társadalomtudományi Akadémián végezte. Első irodalmi műve 1952-ben jelent meg. Élete során több száz cikket publikált hazai és külföldi folyóiratokban, közel 30 prózai és verseskötete, illetve útleírása jelent meg. Közbenjárásának köszönhetően hozták létre Budapesten a Román Kulturális Intézetet.
Ungvári Tamás (1930-2019)
Széchenyi- és József Attila-díjas író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Az irodalomtudományok kandidátusa és doktora, professor emeritus, szakterülete a művelődéstörténet volt. 1975-től a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 1980–1981-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense, 1982-től egyetemi tanára.
Glenn Herbert Gould (1932-1982)
kanadai zongoraművész, a 20. század egyik legismertebb és legkiválóbb klasszikus zenei zongoristája volt. Játékában egyesült az a technikai tudás és zenei érzékenység, amely lehetővé tette, hogy különleges tolmácsa legyen Johann Sebastian Bach összetett, polifonikus zenéjének.
Pártay Lilla (1941)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, koreográfus, érdemes művész és kiváló művész. Első egész estés balettje a Csajkovszkij zenéjére komponált Anna Karenina volt. A Fővárosi Operettszínház balett-igazgatója volt 1986-1990 között, 1990-től koreográfusa. Veronában és Tamperében volt vendégkoreográfus.
Varga Lajos Márton (1942-2017)
József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus. 1962–1967 között az ELTE BTK magyar-könyvtár szakos hallgatója volt. 1972–1977 között a Népszava irodalomkritikai rovatvezetője volt. 1983–1994 között a Rádió irodalmi osztályának szerkesztője, 1991–1993 között főszerkesztője. 1994-től a Népszabadság kulturális rovatvezető-helyettese, majd nyugdíjba vonulásáig rovatvezetője volt (Szívzuhogás, Írók Budapestje, Expander).
Csomós Mari (1943-2023)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész, a a nemzet színésze. 1961–1965 között végezte el a Színművészeti Főiskolát. Veszprémbe szerződött 1965–1968 között. 1968–1971 között a kecskeméti Katona József Színház, 1971–1978 között pedig a Szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1978–1983 között a Nemzeti Színház, 1983–1994 között a Katona József Színház alapító tagja. 1994-től az Új Színházban szerepelt 1997-ig, majd 1997-ben a Radnóti Miklós Színházhoz szerződött, melynek azóta is tagja. Rendkívül hiteles szerepformáló, belülről, önmagát adva játssza karaktereit (Jadviga párnája, Állítsátok meg Terézanyut!, Sorstalanság).
Michael Kirk Douglas (1944)
Oscar-díjas amerikai színész. Első Oscar-díját a Száll a kakukk fészkére című film producereként kapta. Színészként a Tőzsdecápák című filmben nyújtott alakításáért, a legjobb férfi főszereplő kategóriában kapott Oscart. Ismertebb filmjei közé tartozik még A smaragd románca, A Nílus gyöngye, a Játsz/ma, az Összeomlás, a Zaklatás, az Elemi ösztön és a Végzetes vonzerő című alkotások. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Kiss Irén (1947)
írónő, költő, színműíró. Vizuális költészeti műveit New Yorkban, San Franciscóban, Rómában és Budapesten állította ki. Mai olasz és amerikai költőket fordít, kritikákat ír. Kutatási területe a romantika és az avantgárd (Szélcsend, A feltámadt romantika, Angyalok könyve).
Mark Hamill (Mark Richard Hamill, 1951)
amerikai színész, ő játszotta Luke Skywalkert George Lucas elsőként leforgatott, ma már klasszikusnak számító Csillagok háborúja trilógiájában, általa világhírre tett szert. E filmekben szinte minden akciójelenetet maga alakított, dublőr nélkül. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A nagy vörös egyes, Britannia gyógyintézet, Thelomeris).
Christopher Reeve (Christopher D’Olier Reeve, 1952-2004)
amerikai színész, rendező, producer, író, Hírnevét „Superman” megformálásával szerezte 1978-1987 között. 1995 májusában egy lóversenyen súlyos balesetet szenvedett. Lova a harmadik akadály előtt hirtelen megtorpant, és ledobta magáról a színészt, nyakcsigolyája eltört, nyaktól lefelé teljesen lebénult, élete végéig kerekesszékbe kényszerült (Halálcsapda, Szemenszedett szenzáció, Tengeri farkas).
Pesthy Mónika (1954)
egyetemi tanár, vallástudós, ókeresztény és apokrif iratok kutatója, az ógörög, a szír és az etióp nyelv szakértője. 1978-ban szerzett matematikus, 1985-ben ógörög szakos előadó diplomát. Kutatási területe az intertesztamentális irodalom, korai keresztény írások, apokrifek (Órigenés, az exegéta; A csábítás teológiája; Ember, Sátán, Messiás).
Heather Locklear (1961)
amerikai színésznő. Először a TJ Hooker című sorozatban tűnt fel, majd a Dinasztiában és a Melrose Place-ben szerepelt. A Melrose Place befejezése után a Kerge város című sorozat szereplője lett, majd főszerepet játszott a 11 részes LAX című sorozatban. Heather Locklear több mint 30 tv filmben és 15 mozifilmben szerepelt (Tűzgyújtó, Pénz beszél, Kettős bűnjel).
Aida Turturro (1962)
amerikai színésznő. Színészi tanulmányait 1984-ben fejezte be a State University of New York New Paltz-i részlegén. Legismertebb szerepe Janice Soprano, az HBO Maffiózók című sorozatában. Rheumatoid arthritis betegségben szenved, ezért egy kampány keretében a betegség diagnosztizálása és kezelésére hívta fel a figyelmet (Isten nem ver Bobbal, Háborgó mélység, Maffiózók).
Andódy Olga (1962)
színésznő. 1981-től a Békés Megyei Jókai Színház stúdiósa volt. 1984-től a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1988-tól egy évadig szabadfoglalkozású művésznő, majd visszatért a Szegedi Nemzeti Színház társulatához. 2003-tól a médiában dolgozik.
Rékasi Károly (1962)
színész, szinkronszínész. 1986-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1990–1992 között a József Attila Színházban lépett fel. 1992–2000 között a Nemzeti Színház foglalkoztatta. 2000–2013 között szabadfoglalkozású színművész volt. 2013–2019 között ismét a József Attila Színház tagja. 2015. június 30-án motorbalesetet szenvedett, több mint egy héten át intenzív osztályon ápolták (Egy szerelem három éjszakája, Adjátok vissza a hegyeimet!, Barátok közt).
Will Smith (1968)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színész, többszörös Grammy-díjnyertes hiphop előadó. Azon kevés ember egyike, akik az Egyesült Államok szórakoztatóiparának három jelentős ágában is sikert élveznek. A Newsweek a bolygó legbefolyásosabb színészének nevezte. Filmjeivel rendre hatalmas sikert arat, a legismertebbek között találjuk A függetlenség napját, a Men in Black – Sötét zsarukat, Wild Wild West – Vadiúj vadnyugatot, a Legenda vagyokot.
Catherine Zeta-Jones (1969)
Oscar-díjas walesi színésznő, több felejthető szerep után 1998-ban jött el az igazi áttörés, amikor Antonio Banderas partnere volt a Zorro álarcában, a nagyközönség előtt ekkor vált ismertté. A következő évben is két olyan hollywoodi produkcióban szerepelt, mellyel még jobban berobbant az ügyeletes női szupersztárok soraiba: a Briliáns csapda című akciókrimiben Sean Connery fejét csavarta el, és Liam Neeson mellett is szerepelt Az átokban. Első jelentős szakmai elismerését 2000-ben aratta, a férjével Michael Douglasszel forgatott Trafficért Golden Globe-díjra jelölték. 2002-ben pedig megkapta a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat is a Chicagóban nyújtott alakításáért (Terminál, Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét, RED 2).
Gyurin Zsolt (1973)
színész. Színészi pályáját 1993-ban kezdte a Nemzeti Színházban (ma Pesti Magyar Színház) Sík Ferenc főrendező irányításával. 1995-ben a Budapesti Operettszínházban, majd 1996-tól három évadon át a Vígszínház előadásaiban játszott. 1999-ben a Honvéd Kamaraszínház művésze lett, 4 évadon át volt a társulat tagja. 1996-2013 között, állandó tagja volt az Udvaros Béla által alapított és vezetett Evangélium Színház társulatának. Egyaránt otthonosan mozog a prózai és zenés színház világában. 2010 óta szinkronizál. 2015-től szinkronrendező.
Nagy Ervin (1976)
Jászai Mari-díjas színész a Budapesti Katona József Színház tagja. Sokat foglalkoztatott filmszínész annak ellenére, hogy a színházi feladatokat helyezi előtérbe. 2009-ben a Varázsfuvolában Papageno szerepét alakította. Partnerei világhírű operaénekesek voltak, többek között Miklósa Erika és Polgár László (Állítsátok meg Terézanyut!, Kaméleon, Kincsem).
Ezen a napon halt meg:
Johannes Secundus (Jan Everaerts, 1511-1536)
németalföldi újlatin költő. Termékeny író volt és rövid élete során jelentős műveket alkotott. Nevezetesek elégiái, epigrammái, ódái, versben megfogalmazott levelei, epithalamiumjai (nászének) és néhány prózai írása. A legnevezetesebb munkája a Liber Basiorum (Csókok könyve), mely a csókról költött tizenkilenc versből álló rövid válogatás. Költészetének stílusa modernebb, de mégis a Catullust követő tradíción alapszik. A központi témakör a természetes termékenység és a csók mely, mint egyfajta szellemi táplálék képes sebeket is begyógyítani. Balassi Bálintra is hatással volt, aki tőle vette át a Júlia nevet.
Koháry Mária Antónia (Csábrági és szitnyai herceg Koháry Mária Antónia Gabriella, 1797-1862)
az első magyar zeneszerzőnő, II. Ferdinánd portugál király édesanyja. A bécsi udvari körök dédelgetett kedvence volt. 1816 telén, Bécsben feleségül ment Ferdinánd György Ágost szász-coburg-gothai herceghez.
id. Johann Strauss (Johann Strauß Vater, 1804-1849)
osztrák zeneszerző, hegedűművész, karmester osztrák zeneszerző, zeneköltő, keringőiről, valamint az általa megkomponált Radetzky-indulóról nyerte hírnevét. Gyakran „A bécsi Orpheusz” jelzővel illetik. Berlioz francia zeneszerző „a bécsi keringő atyjának” nevezte őt, és azt mondta, „Bécs Strauss nélkül olyan, mint Ausztria a Duna nélkül”.
Kőváry László (1819–1907)
író, történész, akadémikus. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor Ellenőr címmel politikai lapot indított meg Kolozsvárott. A forradalom után a székelyföldi szent-demeteri kastélyban rejtőzött. A zsandárok felfedezték rejtekhelyét és a marosvásárhelyi várba, majd Kolozsvárra szállították. Néhány hónap múlva kegyelmet kapott (Erdély régiségei, Erdély építészeti emlékei, Visszaemlékezések a forradalom derűsebb napjaira).
Szendrei János (Wágner, 1857–1927)
művészeti író, régész, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Legjelentősebb munkája a Miskolc történetét feldolgozó ötkötetes munkája volt – 1885 és 1911 között dolgozott rajta. Ásatási anyagai alapozták meg a Borsod-Miskolci Múzeum régiségtárát. Vámbéry Ármin kíséretében kétszer is járt Konstantinápolyban, ahol magyar emlékeket kutatva hosszabb időt töltött. Az 1896-os millenniumi ünnepségek munkálatainál négy évig foglalkozott és rendezte a hadtörténelmi kiállítást, amelyben nyolcezer hadi emléket állított ki (A képzőművészet remekei, Magyar hadtörténeti emlékek a külföldi múzeumokban, A diósgyőri vár története).
Julius Fučík (1872-1916)
cseh zeneszerző, katonazenekari karmester. A világon legismertebb cirkuszi bevonulási induló, a Gladiátorok bevonulása szerzője. Dvořák tanítványa volt. Osztrák-magyar katonazenekar vezetőjeként mintegy 240 szórakoztató-zenei darabot írt. Zömük közismertté és kedveltté vált. A Florentiner induló a másik híres műve, bár kevesebbet szokták játszani a Gladiátorok bevonulásához képest, mégis rendszeresen előadják és felvételre kerül fúvószenekarok által.
Gyenes Gitta (Gottlieb Margit, 1887–1960)
festőművész, grafikus. Budapesten kezdte művészeti tanulmányait Karlovszky Bertalannál, ezt követően Nagybányán, Bécsben, majd Rómában képezte magát tovább. 1928-ban tagja lett a KUT-nak. Leginkább porcelánfestéssel is foglalkozott.
Gorka Géza (1895–1971)
Kossuth- és Munkácsy-díjas kerámiaművész, érdemes művész. A harmincas évek elején még főképpen figurális, egyszínű repedezett kerámiákat tervezett, de már elkezdte saját mázkísérleteit is. Munkásságának jelentősége, hogy közös nevezőre hozta a kerámia tradicionális örökségét saját individuális alkotóerejével. Sőt mi több, képes volt a népművészet hagyományán túllépve, az archaikus formaképzéshez visszanyúlni és azt modern felfogással egyesíteni (Kucsmás fiú, Falitál halas mintával, Falitál víz alatti jelenettel).
Balázs Samu (1906–1981)
Kossuth-díjas színész, érdemes művész. A Színművészeti Főiskolát 1928-ban végezte el, és a kolozsvári Magyar Színházhoz szerződött, ahol hősszerepeket játszott. 1938-ban a budapesti Nemzeti Színház szerződtette, de itt csak epizódszerepekben mutatkozhatott be. Igazi tehetsége 1945 után bontakozott ki, amikor is feltűnt fanyar humorával és klasszikus darabok méltóságteljes alakjainak ábrázolásával (Liliomfi, Én és a nagyapám, Mese a 12 találatról).
Ignácz Rózsa (1909–1979)
színésznő, író, műfordító. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában. Elbeszéléseinek gyűjteménye 10 évi kényszerű hallgatás után jelenhetett csak meg 1957-ben. Könyvei a moldvai, bukovinai, erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól, és színháztörténetünk nagy alakjairól szólnak. Útirajzai távoli tájakról tudósítanak (Anyanyelve magyar, Tegnapelőtt, A vádlott).
Antal István (1909–1978)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, érdemes művész. 1936 márciusában volt budapesti bemutatkozó koncertje a Vigadóban, a következő évben települt a magyar fővárosba. 1948-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára volt, előadóművészi és oktatói tevékenységét haláláig folytatta.
Szentgyörgyi Kornél (1916-2006)
Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművész. Történelmi képeivel és életképeivel vált ismertté. Az 1950-es években a munkáséletet és a katonaéletet ábrázoló szocreál stílusban festett képei megfeleltek a hivatalos művészeti irányzatnak. Imre Istvánnal közösen festett Almaszedők című képét 1953-ban Kossuth-díjjal jutalmazták. Az 1960-as években eltávolodott a szocreál stílustól, a látványelemek absztrahálásával eljutott a konstruktív, dekoratív táj- és csendélet kompozíciókig, majd a teljes absztrakcióig (Zebegényi táj, Gondolkodó, Folyópart).
Kenderesi Tibor (1920-2011)
színész. Már 1938-ban felvették a Színiakadémiára, de a háború következtében félbe kellett szakítania tanulmányait. A háború után a budapesti Nemzeti Színház stúdiójában mélyítette el tudását négy éven át. Több színháznál is játszott, 1981–2011 között a Vígszínház tagja volt (Kísértet Lublón, Fekete gyémántok, Dögkeselyű).
Lehel György (1926-1989)
Kossuth-, Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas karmester, kiváló művész. Vendég karmesterként Albánia kivételével Európa összes országában fellépett, de többször kapott felkérést az USA-ból, Japánból, Kanadából, Ausztráliából és Új-Zélandból is. Élete végéig figyelemmel kísérte a kortárs zeneszerzők munkásságát, és nagy érdemeket szerzett a kortárs magyar szerzők műveinek itthoni és külföldi népszerűsítésében. Közreműködésével hatvankét huszadik századi magyar zeneszerző kétszázötvenhat műve került előadásból vagy stúdió felvételből rögzítésre.
Gaál István (1933–2007)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, érdemes művész. Dokumentaristaként indult, tiszai filmtanulmányai vezettek Sodrásban című első és mindjárt nemzetközi sikerű játékfilmjéhez. A Magasiskola, a pusztuló magyar faluról készült lírai beszámoló Holt vidék címmel. Bartók Béla és általában a zene kezdettől fogva meghatározó élménye volt (Magasiskola, Naponta két vonat, Bartók Béla).
David McCallum (David Keith McCallum, 1933-2023)
skót színész, ismertebb munkái közé tartozik az NCIS című televíziós sorozat szerepe. Jelenleg Amerikában él (A nagy szökés, Kémcsapda, Az aranyifjú).
Baksa-Soós János (1948-2021)
előadóművész, képzőművész, az egykori legendás Kex együttes frontembere. 1971-ben az NSZK-ba disszidált. A düsseldorfi Kunstakademién festészetet, grafikát, valamint szobrászatot-kerámiát tanult. 1978 óta Berlinben él, képzőművészeti alkotásait Prince January néven publikálta.
