Békés Pál – Szabó Levente: Lomtalanítás a Fehérlófia utcában
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: Sötét Ló
A rendhagyó Csodaceruza könyveket a Csodaceruza a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután című Csodaceruza-kötettel kezdte. A meghökkentő, tubusos fafogós Kiss–Baranyai-indítás után mi, szerintem rendhagyó módon, a harmadik kötetet mutatjuk be, dafke. A kiadó szándéka e sorozattal, hogy a megszokottól eltérő tartalmú és formájú, bátor, ámbátor igényes olvasni- és néznivalót juttasson a gyerekkezekbe. Békés Pál és Szabó Levente kötete jól illeszkedik ebbe a bátor sorba, bár nem vakmerően.
Áááá, lom!
„A gyerekek mások. Egy darabig. Amíg végleg el nem rontják őket.”
A minap elménckedtünk Romhányi kapcsán a borzzal (Kispál nélkül, de sok borzzal), és most itt egy újabb borz, Szűcssebestyén: Békés Pál tanmeséje ugyan borzol, de kedélyeket nem túlzottan borzol, Szabó Levente pedig színvonalasan árnyal, színekkel, vonalasan és sok árnnyal.
E borzalmon túllépve egy lomtalanítás kellős közepébe toppanunk a Fehérlófia utcában, hősünk természetesen a 13. szám alatt lakik. Az elemiben még úgy tanultuk, hogy Kapunkon a veréb (laári-fári) nem hasznos állat (Nat Roid!), ellentétben a cinegével vagy a földi gilisztával. Békés meséjében a korunkban a legváratlanabb helyeken is pofátlanul felbukkanó hasznosságelvet állítja pellengérre, s a szépet sokszor fontosabbnak tartja. Elbeszélőnk szomszédja egy nyugdíjas borz, akit gyerekborz korában nagybátyja lebeszélt a pillangóhajkurászásról és a lepkegyűjtésről, mivel a bélyeggyűjtés sokkal hasznosabb… Telt, múlt az idő, s egy lomtalanításnak és egy mesebeli lomnak kellett rádöbbentenie Sebestyént, hogy lehet és érdemes álmokat (és lepkéket) kergetni, s néha meg is valósulhatnak. A három és fél „nagypettyes bakóca” egy fél tálcán is képes megigézni nemcsak a borzot, hanem szerencsére az elrontás nagyon elején járó házbeli gyerekeket is, s az esztétika így kerekedik felül a haszonelvűségen. Kis Szűcsünk pedig nyugdíjas korára végre lepkéinek élhet. Akik nem hoznak ugyan hasznot, de nagyon szépek, s bearanyozzák-berepkedik az életét.
A formabontást e kötet esetében a mozgalmas cselekmény nélküli, „fakó” történet és a hozzá hangulatában nagyon illeszkedő grafika nyújtja: Szabó Levente tudatosan él egy ősi módszerrel, az árnyakkal játszik, miközben lemond a színjátékról. A fekete-fehér fotók, filmek a színesdömping után megint elnyerték az őket megillető helyüket, a grafikus ugyanígy nagyon kifejezően tudja árnyalni az elgondolkodtató szöveget oldalanként két-három színnel, különös hangulattal gazdagítva a békési miliőt. (Első pillantásra ugyan a napszemüveg miatt hollywoodi menedzser vízilónak vagy múminnak néztem a borítón lepkék után futkosó állatot, de biztos bennem van a hiba, mert már sok blődséget láttam életemben.)
Békés szerint a legnehezebb és leginkább írót próbáló műfaj a novella. A szűkre szabott keretek közt minden szónak, még a ki nem mondottnak is nagy szerepe van, s a Lomtalanításban is a hasonszőrű műfaj legszebb erényeit csillogtatja. Történetében a szemétből is értéket lehet varázsolni, csak látnunk kell hozzá, Szabó Levente pedig mindezt minimalista eszközökkel képes láttatni: a szépség néha limlomban, akár egy törött tálcában, de legfőképpen bennünk lakozik.
Békés Pál – Szabó Levente: Lomtalanítás a Fehérlófia utcában
Csodaceruza, Budapest, 2007
Kötött
9789630626088
Békés Pál
Prózát, drámát, gyerekkönyveket, hangjátékokat, filmforgatókönyveket ír, fordít.
1956-ban született Budapesten. 1980-ban diplomázott az ELTE bölcsészettudományi karán, magyar–angol–összehasonlító irodalomtörténet szakon. 1980 és 1984 között szociológiai felméréseket végző kérdezőbiztosként dolgozott, majd magyar irodalmat és angol nyelvet tanított.
1992–1993-ban a New York-i Columbia Egyetem Fulbright-ösztöndíjasa volt, majd 1997-ben a University of Iowa vendégeként részt vett az International Writing program munkájában.
1994-ig szabadúszó író, majd hat évig a Magyar Televízió irodalmi-színházi főszerkesztője, ezt követően ismét szabadúszó.
2003–2004-ben a Magyar Magic, a nagy-britanniai magyar évad művészeti kurátora.
2005-ben A Nagy Könyv országos olvasásnépszerűsítő program szakmai vezetője.
Színdarabjait, adaptációit jelenleg is több budapesti és vidéki színház játssza; novellái, darabjai angol, francia, orosz, lengyel, olasz, cseh, német, nyelven jelentek meg; fordította Nabokov, Burgess, Updike, Thurber, Woody Allen, Tom Stoppard műveit. A Vígszínház 14 éve tartja műsoron az Össztánc című adaptációját, töretlen sikerrel.
Díjai:
„az év gyermekkönyve” (a Félőlényért – 1992) és Fitz József-könyvdíj (szintén 1992); Déry-jutalom (1998); Soros Alkotói Díj (1999); József Attila-díj (2000); Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2006); Hevesi Sándor-díj (szintén 2006), továbbá több televíziós és rádiós nívódíj, illetve kritikusi díj.
Fontosabb kötetei:
Darvak, regény, 1979
A kétbalkezes varázsló, meseregény, 1984, 1999, 2004
Lakótelepi mítoszok, novellák, 1984
Törzsi viszonyok, novellák, 1990
Érzékeny utazások Közép-Európán át, regény, 1991
A Félőlény, meseregény, 1991, 2001
Bélyeggyűjtemény – bélyegek, 1999
A Bűntárs, regény, 2004
Csikágó, gangregény, 2006
Semmi baj, novellák és bélyegek, 2007
Lomtalanítás a Fehérlófia utcában, mese, 2007
Fontosabb színművei:
Egy kis térzene (1983), Szegény Lázár (1984), Pincejáték (1986), A női partőrség szeme láttára (1987), A Félőlény (1990), Össztánc (1994), A dzsungel könyve (1996), TÉVÉ-játék (2000), Visz-a-víz! (2002)
