A nagybőgők diadala

a papiruszportal.hu archívumából [2015]

Szerző: Lehotka Ildikó

Cimarosa, Bottesini és César Franck műveiből összeállított programmal szerepelt a Szent István Király Szimfonikus Zenekar a Zeneakadémián, Medveczky Ádám vezényletével. A koncert különlegességét két dolog is ígérte, két nagybőgős volt a szólista, és két olyan mű is elhangzott, mely zenekari kísérettel még sosem, világpremiert üdvözölhettünk.

Az István Zenekar fiatalokból álló együttes, és a korukhoz igazodó lelkesedéssel játszottak. Cimarosa A titkos házasság nyitányával indult a koncert, a kétfelvonásos opera buffát a szerző 1792-ben komponálta Bécsben, akkor is mutatták be, olyan sikerrel, hogy a császár parancsára újra előadták. Az opera zenéje vidám, könnyed, helyenként csúfolódó-csipkelődő, a koncerteken csak ritkán hallható nyitány pezsgő, pergő, virtuóz zenekari állásokkal teli. A zenekar könnyedén oldotta meg az előtét utáni nehéz szakaszokat, imponáló volt a hegedűk staccato játékmódja, könnyedén, fürgén szólaltak meg a némileg mozartos dallamok, a rézfúvósok is imponálóan játszottak.
Giovanni Bottesini neve ha nem is, de művei feledésbe merültek, bár a XIX. században nagyon kedvelték darabjait. Nevéhez köthető az Aida 1871-es karácsonyi premierje, ő vezényelte a rendkívül költséges előadást. Bottesini azonban nem csak zeneszerzőként és karmesterként működött, hanem ő volt az, aki a nagybőgő-repertoárt bővítette, maga is a hangszer zseniáis megszólaltatója, mestere volt. A nagybőgő ritkán jut szólószerephez, a zenekari darabok közt is alig van néhány, melyben a hagszer szólót játszana. Bár versenyműveket, zenekari kíséretes darabokat találunk a hangszerre, de ritkán látjuk a koncertpódiumon a hangszert önálló szerepben. A január 27-i koncerten két nagybőgőre írt művek is megszólaltak, és nem csak ez volt az esemény kükönlegessége, hanem a két hangszer együtthangzása, a hangszín, mely izgalmas, és ne tagadjuk, a virtuozitás; fel tudja-e venni a versenyt a bőgő a többi vonós hangszer technikai lehetőségeivel. Bottesini Capriccio két nagybőgőre (JGB 9.11) című, körülbelül negyedórás darabja érdekes, bár talán egy kicsit hosszú, a kétbőgős koncert (JGB. 9.13) formai szempontból összefogottabb. Mindkét mű tele van virtuóz szakaszokkal, a versenymű Rossini hatását tükrözi, tele operai elemekkel (Bottesininek vannak Rossini-ihlette művei is, többek között nagybőgőre). Bottesini nem bánt szűkmarkúan az üveghangos szakaszokkal, ez a fajta hangképzés igazán érdekes, finom, a versenymű egyik legszebb része (a csk két bőgő által játszott lassú szakaszon kívül) a flageolet akkordfelbontások kíséretével játszott dallam.
Rácz Ödön és Járdányi Gergely tolmácsolta a darabokat, mindkettejük nagyszerű művész; Rácz az egyik legjobb zenekar bőgőse, Járdányi (aki Rácz tanára volt) Bottesini műveinek kutatója, ismerője. Nagyon szép előadást hallottunk, aki eddig nem ismerte vagy kedvelte a hangszert, ezután egészen másképp figyeli majd a bőgőt, bőgősöket.
Cimarosával kezdődött a koncert, és César Franck nagy ívű szimfóniájával zárult. Franck utolsó éveiben komponálta négytételes darabját, világos utalással Liszt Les préludes-jére. A zenekar most is fiatalos lélekkel játszott, nagyon szép pillanatokkal ajándékozva meg a közönséget. Voltak ugyan pontatlanságok, de elhanyagolhatóak egy ilyen léptékű műnél. Medveczky Ádám kívülről vezényelte a művet, nagyon kifejező dinamikai ívekkel, kis- és nagyformájú tagolásokkal, pontos intésekkel. Medveczky Ádám az egész koncertet kézben tartotta, zenei elgondolásai ez alkalommal is remekek voltak, a zenekar tagjai láthatóan örömmel játszottak a keze alatt.
Járdányi Gergely, Rácz Ödön (nagybőgő)

Cimarosa: A titkos házasság – nyitány
Bottesini: Capriccio két nagybőgőre, JGB 9.11
Bottesini: Concerto két nagybőgőre, JGB 9.13
C. Franck: d-moll szimfónia