Június 19.

Névnapok: Gyárfás, Adeodát, Azurea, Deodát, Estella, Gerváz, Hajnal, Hajnalka, Imodzsen, Imogén, Ince, Járfás, Jávor, Juliána, Julianna, Julinka, Liána, Mihaéla, Mihály, Mikó, Rómeó, Romuald, Romvald, Szkilla, Szorina, Sztella, Zóra, Zorinka, Zorka

Események:
1825 – Gioachino Rossini A reimsi utazás című operájának premierje X. Károly francia király megkoronázása alkalmából, a párizsi Théâtre-Italien-ben. Az egyfelvonásos operát csak négyszer adták elő. Az elveszettnek hitt alkotást az 1970-es években rekonstruálták, majd többször is előadták.
1941 – Mihail Geraszimov szovjet antropológus felnyitja Timur-dinasztia sírjait Üzbegisztánban. A történet szerint Timur sírjában megtalálja azt a feliratot, hogy aki kinyitja a sírt, „elszabadít egy nálamnál szörnyűbb agresszort”. Három nappal később Németország megtámadja Oroszországot.
1944 – a Life magazinban megjelenik a normaindiai D-Day-ről készült „A csodálatos tizenegy” (The Magnificent Eleven) fotók, Robert Capa képei (Omaha Beach). A fotók népszerűségére jellemző, hogy Steven Spielberget is inspirálta a Ryan közlegény megmentése című filmjének elkészítésében.
1973 – a The Rocky Horror Show (RHPS) színpadi produkciója először kerül bemutatásra Londonban. A horror-komédia-musicalt Richard O’Brian írta, Jim Sharman rendezte. A műből 1975-ben nagysikerű filmet forgattak Tim Curry, Susan Sarandon és Barry Bostwick főszereplésével.
2007 – a világ dokumentumörökségének része lett Magyarország első nyomtatott térképe, az Ingolstadtban 1528-ban megjelent Tabula Hungariae.
2019 – az oklahomai író, zenész, Joy Harjo lett a Kongresszusi Könyvtár által megnevezve Amerika Költője. Ő az első indián származású (maszkagi) költő, aki ezt a címet viseli (Amerikai Költők Akadémiájának kancellárja). A könyvek és egyéb kiadványok írása mellett számos amerikai egyetemen tanított, a világon több helyen is fellépett verses felolvasásokon és zenei rendezvényeken, hét albumot adott ki eredeti zenéiből.

Megszületett Than Mór (1828-1899) festőművész, a 19. századi magyar festészet jelentős alakja.
Tanulmányai mellett Barabás Miklós festőnövendéke is volt. Tanulmányait félbeszakította, és az 1848–49-es szabadságharc alatt Görgey mellett lett hadifestő. Már mint jogász egész albumot rajzolt tele a magyar történelemből merített tárgyakkal és a szabadságharc után pedig komolyan elhatározta, hogy művészi pályára lép. Bécsbe utazott, ahol Karl Rahl vezetése alatt folytatta tanulmányait. 1855-ben Párizsba, onnan pedig Olaszországba utazott, majd az 1860-as évek elején hazatért, és műtermet nyitott. 1864-től Lotz Károly mellett dolgozott a Pesti Vigadó falképein, majd 1870-től vele együtt készítette a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának falfestményeit. 1885-ben Olaszországba költözött, ahonnan 1890-ben tért vissza, hogy titkári állást vállaljon a Képzőművészeti Társulatnál. Így lett 1890 és 1896 között a Nemzeti Múzeum képtárának őre, majd 1896-ban rövid ideig az Országos Képtár igazgatója (Az ónodi országgyűlés, Attila lakomája, Mátyás király tudósai körében).

Meghalt Egry József (1883-1951) Kossuth-díjas festőművész.
Az expresszionista és a konstruktív stílusok mentén alakította ki egyedi természetelvű szemléletét. Autodidakta módon kezdett festeni, majd Lyka Károly segítségével egy évet Párizsban töltött. Onnan került a Képzőművészeti Főiskolára. 1911-ben kijutott Belgiumba, ahol nagy hatással voltak rá Meunier festő és szobrász kikötőmunkásokat formáló alakjai, néhány évig maga is a város peremén élő munkásembereket festette összefoglaló stílusban arany-barnás színvilágban. Az 1920-as években kezdett a fény átalakító erejével foglalkozni. Eleinte az expresszionista szimbolikával közeledett a napkultuszhoz, egyéni erővel festett zaklatott, nyugtalan képeket. Olaj-pasztell vegyes technikát fejlesztett ki, hogy a fényköri jelenségekhez alkalmas testtelen felületekkel dolgozhasson. Később művei egy témát variáltak, legfőképpen a balatoni tájat. Egyszerre szétbont és szerkeszt. A természetelvűség új értelmezése ez, amely teljesen eredeti hang az európai festészetben (Napnyugta, Badacsonyi napsütés, Szivárvány). ––> Egry József életmű-kiállítása a Kieselbach Galériában

Megszületett Eisemann Mihály (1898-1966) operett-szerző, karmester, zongorista.
7 évesen kezdett hegedülni tanulni, de nem lelte örömét benne, inkább zongoraleckéket vett apjától. 1917-ben felvették a Zeneakadémiára, Kodály Zoltán, Siklós Albert és Weiner Leó voltak a tanárai. 1923 és 1927 között bárzongorista volt a Stefánia úti Admiral bárban. Itt fedezte fel Harmath Imre, akkor már ismert szövegíró. A Szeret-e még? és a Lesz maga juszt is az enyém című daluk néhány hét alatt Eisemannt is országosan ismertté tette. Három mákvirág címmel Szilágyi Lászlóval írta meg első operettjét, amelyet Miss Amerika címmel mutatott be a Fővárosi Operettszínház. 1931 és 1943 között 11 magyar filmhez írt filmzenét. 1945 után ismét bárzongorista lett, 1958-ban mutatták be utolsó előtti operettjét a Bástyasétány 77-et. 1965-ben hazalátogatott szülőföldjére, tiszteletére díszelőadást rendeztek a szabadkai színházban. Haláláig Budapesten élt, sok időt töltött gárdonyi nyaralójában. Kedvenc saját szerzeménye: Mondja, mi ragyog a szemén.

Meghalt Passuth László (1900-1979) író, műfordító.
Jogi diplomát szerzett a szegedi egyetem jogtudományi karán. Írói művei az 1920-as évek közepétől több folyóiratban jelentek meg. Első, Eurázia című regényét 1937-ben adták ki. Ezután számos regényt írt, alapos filológiai felkészültséggel, kivételesen kifinomult és művészi stílusban. Első nagy sikere az Esőisten siratja Mexikót című regénye volt 1939-ben. 1945-ben a Magyar PEN Club főtitkárává választották. Számos nyelvből fordított – 1949-től 1956-ig csak fordításai jelenthettek meg. 1956-tól visszatért a magyar irodalmi életbe, de csak a „tűrt” kategóriában – viszont számos műve jelent meg külföldön. Életrajzi, művészettörténeti írásai itthon is a legolvasottabb művek közé tartoztak. Manapság az irodalombarátok ellentmondásosan ítélik meg, időnként fellángol a vita könyveinek olvasmányosságáról (Négy szél Erdélyben, Ravennában temették Rómát, Aranyködben fáznak az istenek).

Meghalt Sir William Golding (1911–1993) irodalmi Nobel-díjas brit regényíró, költő.
Legismertebb műve A Legyek Ura. Regényei embertani kísérletek terepei. Golding gyakran allegorikus fikciója széles körben merít a klasszikus irodalomból, mitológiából, és a keresztény szimbolizmusból. Regényeit nem köti össze egyetlen, jól kivehető szál, és változatos témákat és technikákat használ. Írásai gyakran játszódnak zárt közösségekben: szigeteken, falvakban, monostorokban, vadászcsapatokban, tengeri hajókon vagy egy fáraó udvarában. A modern világ torzulásának okait keresi: legtöbb művében az ember természetében, az eredendő gonoszságban véli megtalálni az okot. Nagy állatvédő volt (A torony, Ripacs Martin, A piramis).

Megszületett Gyurkovics Mária (1913–1973) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (koloratúrszoprán), kiváló művész.
A Zeneakadémiára – az Operabarátok Egyesületének ösztöndíjasaként – mindössze két évig. Az Operaházban 1937. május 25-én debütált Gilda szerepében Verdi Rigoletto című operájában. Három évtizeden át a társulat vezető koloratúraszopránja volt. Hangjának árnyalatgazdag melegsége, játékának kifinomult líraisága és virtuóz technikája képessé tették a szerepek zenei és drámai karaktereinek rendkívül összetett és kifejező megformálására. Pályafutása végén kiváló komikai karakteralakításokat nyújtott. Vendégszerepelt Európa csaknem valamennyi nagyvárosában. Számos hanglemez-, rádió- és televízió-felvételen működött közre.

Ezen a napon született:

Joseph François Michaud (1767-1839)
francia történetíró. 1791-ben ment Párizsba és a La Quotidienne című lapban olyan határozott állást foglalt a királyság mellett, hogy 1795-ben elfogták és halálra ítélték. Sikerült azonban Svájcba menekülnie, ahol gúnyverset írt a forradalom ellen. Miután visszatért Párizsba úgyszólván kizárólag történeti tanulmányainak élt. Ekkor jelentek meg egymás után kötetei.

Alfredo Catalani (1854-1893)
olasz romantikus operaszerző. Eltérően a legtöbb olasz komponistától, nem zárkózott el a német zenei hagyományoktól. Ő a legismertebb olasz zeneszerző, aki a wagneri zenedráma módszereit megpróbálta beolvasztani művészetébe. A zenetörténészek mai megítélése szerint muzsikája alapos szakmai felkészültségről tesz tanúbizonyságot, a wagneri vonások elsősorban a hangszerelésben mutathatóak ki. Operái mellett a zeneszerző egy misét és néhány zenekari művet is komponált (La falce, Loreley, La Wally).

José Rizal (1861-1896)
író, forradalmi vezéralak és mártírhalált halt nemzeti hős a Fülöp-szigeteken (Ne nyúlj hozzám!, A felforgatók).

Kerecsényi Dezső (1898-1945)
irodalomtörténész, kritikus, irodalompedagógus, az MTA tagja. A 15–16. századi magyarországi humanista, protestáns és világi irodalmi hagyományok kiváló ismerője volt, emellett jelentős Kölcsey Ferencről írott monográfiája, a kortárs irodalmi művek kapcsán kifejtett kritikusi tevékenysége és az irodalomoktatás megújítását célzó törekvései. Jelentős pedagógiai munkássága is, foglalkoztatták a hatékony irodalomtanítás módszertani problémái. A szövegelemző irodalomtanítás egyik úttörő egyénisége volt, emellett kezdeményezésére tették az irodalomtanítási tanterv részévé a kortárs irodalom jeles alakjainak műveit és munkásságát.

Bán Frigyes (1902-1969)
háromszoros Kossuth-díjas filmrendező. Az 1920-as években a filmezés mellett döntött. A budapesti Filmgyárba került, ahol asszisztensként kezdett dolgozni. Az 1930-as években vágóként, forgatókönyvíróként dolgozott, de kisebb színészi szerepeket is játszott. Első önálló filmjét 1939-ben készítette el. Autóbalesetet szenvedett (Talpalatnyi föld, Szent Péter esernyője, Felmegyek a miniszterhez).

Bóka László (1910-1964)
József Attila-díjas irodalomtörténész, akadémikus. Indulásakor főként költőként tartották számon, s tehetséges nyelvész, irodalomfilozófus is volt. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Esszéiben, cikkeiben a jobboldal és később a hitlerizmus ellen foglat állást. Regényeiben a 20. századi magyar történelem elevenedik meg életrajzi ihletésű helyzetekkel és alakokkal. Irodalomtörténeti monográfiái mellett arcképvázlataival műfajt teremtett: a tudományosan értékelő és az anekdotikusan emlékező portréét. Tankönyveket és jegyzeteket írt, az irodalomtanítás elméletével foglalkozott (Alázatosan jelentem, Harag nélkül, A két háború közötti magyar irodalom).

Garas Klára (1919-2017)
művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója 1964 és 1984 között, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténet-régészet szakán végzett, 1941-ben summa cum laude doktorált. A budapesti Szépművészeti Múzeumban helyezkedett el, összesen negyven évig dolgozott itt. Tudományos munkásságán és múzeumi pályafutásán túl számottevő a szakmai közéletben kifejtett tevékenysége is.

Szeberényi Lehel (1921–1998)
háromszoros József Attila-díjas író. 1945–1947 között a Miskolci Szabad Szó és az Északi Szabad Szó munkatársa volt. 1947–1949 között a budapesti Szabad Szó, a Válasz újságírója volt. 1949–1952 között a Nők Lapja munkatársa volt. 1957–1962 között, valamint 1972-1981 között a Kortárs folyóirat rovatvezetője volt. 1990-ben a Magyar Néppárt országgyűlési képviselőjelöltje (Fehér arany, Éden a Dunán, A történelem szélén).

Bánffy György (Hunyadi-Buzás, 1927–2010)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész. 1949–50-ben a filmgyári színészcsoport tagja volt. 1950–1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. Elvégzése után 1950–1953 között a Nemzeti Színház, 1953–54-ben az Állami Bábszínház, 1954–1960 között pedig a Fővárosi Operettszínház tagja. 1960–1971 között Pécsre szerződött a Nemzeti Színházhoz, 1971-től a József Attila Színház tagja volt. 1978-tól a Zeneakadémia beszédtanáraként működött. Kiváló beszédtechnikája, orgánuma jól érvényesült előadóestjein is. (141 perc a befejezetlen mondatból, Az ötödik pecsét, Mephisto).

Gena Rowlands (Gena Catherine Rowlands, 1930)
többszörös Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. 1953-ban elvégezte az Amerikai Színművészeti Akadémiát, New Yorkban. 1954-ben debütált a Broadwayen. 1958 óta szerepel filmekben (Egy másik asszony, Életem szerelme, Szerelmünk lapjai).

Versényi László (1931-2016)
színművész, szinkronszínész, a Nemzeti Színház örökös tagja. 1958-ban kezdett el a Nemzeti Színházban játszani. Szerepelt televíziós sorozatokban is, például a Szomszédokban. Leginkább szinkronszerepeiről ismert (Hamis Nero, Ficzek úr, Széchenyi napjai)

Pusztai János (Pászkán, 1934-2014)
erdélyi magyar író, újságíró. 1953-ban már néhány versét közölte az Utunk és más lapok is, így nem véletlen, hogy 1957-ben a Bányavidéki Fáklyához hívják riporternek. Első kisregénye, a Meglesett élet, amely az Ösvény a világba című Forrás-kötetében jelent meg – a kritika elismeréssel fogadta (Illés szekerén, Parázs, Árpád háza).

Bács Ferenc (1936-2019)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas erdélyi származású magyar színész, érdemes és kiváló művész. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetet végezte el, majd 1960-ban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1977-ben családostól áttelepült Magyarországra. 1979-től a Vígszínház, 1987-től a József Attila Színház tagja volt. Majd egy év kihagyás után 1991-ben ismét a József Attila Színház tagja. 1992–98 között a Nemzeti Színház művésze volt. 1998 szeptemberében szabadfoglalkozású lett, majd Sopronba szerződött 2000–2003 között. 2003-tól ismét szabadúszóként dolgozott. Beszédművészetet tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kellemes orgánumú, markáns egyéniség, szerepeit méltósággal, visszafogottan formálta meg. Keresett szinkronszínész volt (Az erőd, Dögkeselyű, A három testőr Afrikában).

Salman Rushdie (Sir Ahmed Salman Rushdie, 1947)
indiai születésű brit író. Tanulmányait szülővárosában, majd az angliai Rugbyben, és a cambridge-i King’s College-ban végezte, ahol történelemből szerzett diplomát 1968-ban. Írói karrierje az 1975-ben kezdődött. Sátáni versek című regényét 1988 nyarán adták ki, és azonnal felháborodást váltott ki az iszlám világban Mohamed próféta „tiszteletlen” ábrázolása miatt. A muszlim közösségek világszerte nagygyűléseket tartottak és könyveket égettek (Grímusz; Kelet, Nyugat; Fúriadüh).

Kathleen Turner (Mary Kathleen Turner, 1954)
kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színésznő. A 1970-es évek szappanoperákban szerepelt. Emlékezetes alakítást nyújtott a Szenvedélyes bűnökben. Az 1984-es A smaragd románca című kalandfilmje Michael Douglas partnereként világsiker lett, melynek folytatása is elkészült A Nílus gyöngye címmel (A Prizzik becsülete, A rózsák háborúja, Titkos gyilkos mama).

Molnár László (Csinos ~, 1969)
Jászai Mari-díjas színművész, rendező. 1990–1994 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1994–1997 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1997-től a szolnoki Szigligeti Színház színésze.

Robin Tunney (1972)
amerikai színésznő. Tizennyolc évesen Los Angelesbe költözött, ahol az 1990-es évek első felében jellemzően tévésorozatokban játszott. 1997-ben főszerepet játszott Bob Gosse Niagara, Niagara című filmjében. Játékáért az 1997-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb színésznő díját. 1999-ben Arnold Schwarzeneggerrel közösen szerepelt az Ítéletnap című misztikus thrillerben. 2008–2015 között A mentalista című sorozatban láthatták a nézők Simon Baker oldalán (Apósok akcióban, Paparazzi, Darwin-díj – Halni tudni kell!).

Bódi Barbara (1982)
színésznő. 2001-2023 között játszott a Budapesti Operettszínház színpadán.2012-től a Turay Ida Színház társulatának tagja is.

Ezen a napon halt meg:

id. Matthäus Merian (1593-1650)
svájci születésű metszetkészítő. Bázelben született. Élete nagy részében Frankfurtban dolgozott, ahol kiadót is vezetett. Saját maga adta ki térképeit, krónikáit és főművét, a fiával, Matthäussal készítette Topographia Germaniae-t.

Louis-Jean-François Lagrenée (1724–1805)
francia rokokó festő. 1749-ben elnyerte a római festészeti nagydíjat , 1755-ben pedig a Királyi Akadémia tagjává választották. A Római Francia Akadémia hallgatójaként kidolgozott egy eljárást a festészettel kapcsolatban. Későbbi pályafutása főként Párizsra szoritkozott, ám hírnevére felkeltette Elizabeth Petrovna orosz császárné figyelmét, aki 1760-ban kinevezte a Birodalmi Művészeti Akadémia igazgatójának és fő udvari festőjének. Alig két év oroszországi tartózkodása után visszatért Párizsba, hogy elfoglalja a Királyi Akadémia professzor-rektori kinevezését.

Anton Šerf (1798-1882)
szlovén író, költő, katolikus pap. az ausztriai katolikus felvilágosodás kései alakjai közé tartozik, aki főleg Dajnko irányvonalát követte és átvette az általa kifejlesztett helyesírást is. Prédikációs és vallásos erkölccsel foglalkozó könyvet adott ki, utóbbit bibliai történetek felhasználásával állította össze. Félig szépirodalmi, félig vallásos tartalmú verseskötetet is kiadott, de csak egy kötetnyi verset sikerült megjelentetnie.

(Almási) Balogh Tihamér (1838–1907)
tárca- és novellaszerző, orvos. Arany János hatására szépirodalmakat írt. Igazi sikereket vígjátékaival érte le (Könny és mosoly, A milimári, Cigány Panna).

Abafi Lajos (Aigner Lajos, 1840-1909)
irodalomtörténész, könyvkiadó, bibliográfus, lepkész, a magyarországi szabadkőművesség történetírója. Széles körű tevékenységére és munkabírására jellemző, hogy saját művein kívül kb. 3500 ívnyi kéziratot szerkesztett. Munkásságával hozzájárult az irodalmi és művelődési élet lényeges anyagának megőrzéséhez. Egész vagyonát az irodalomra áldozta. 1890-től főként entomológiai tevékenységet folytatott (A magyar népdalról, A szabadkőművesség története Magyarországon, Magyarország lepkéi).

Kaarle Leopold Krohn (1863-1933)
finn folklorista, filológus, költő, az MTA tagja. Antti Amatus Aarnéval együtt az egyetemes szövegfolklórkincs összehasonlító szövegfilológiai tanulmányozását és tipologizálását elindító finn földrajzi-történeti iskola egyik elméleti megalapozója, a Kalevala keletkezéstörténetének újító szemléletű kutatója volt. Nyelvészeti tanulmányokat folytatott a Helsinki Egyetemen. 1889-től a finn és egyetemes irodalomtörténet docense, 1898-tól a finn és összehasonlító folklorisztika rendkívüli, 1908-tól 1928-as nyugdíjazásáig rendes egyetemi tanára volt a Helsinki Egyetemen.

Vlagyimir Afanaszjevics Obrucsev (1863-1956)
orosz geológus, földrajztudós, felfedező, író. Egyike volt az orosz tudományos-fantasztikus irodalom első íróinak. Élete folyamán számos intézményben töltött be oktatói, kutatói szerepet. Tapasztalatait számos könyvben és tanulmányban örökítette meg. Kutatásaiért számos kitüntetésben részesült. Utazás Plutóniába című regénye először 1924-ben jelent meg, több kiadást is megért és mind a mai napig népszerű.

Albert Reiß (1870-1940)
német tenor operaénekes és színész. Pályafutása nagy részét a New York-i Metropolitan Opera énekeseként töltötte, ahol 1901–1919 között több száz előadáson volt hallható. Vígtenorként számos darabban alkotott maradandót, és 1930-as visszavonulásáig több jelentős európai operaházban is fellépett. Nem csak kiváló operaénekes volt, hanem operettekben is meggyőző alakítást nyújtott.

Börtsök Samu (1881-1931)
festőművész, tájképfestő, a nagybányai művésztelep második nemzedékének alkotója, 1911-től a Nagybányai Festők Társaságának alelnöke, majd 1927-től a Nagybányai Szépművészeti Iskola egyik vezetőjeként sokat tett a nagybányai művészkolónia életben maradásáért. 1906-ban rövid tanulmányutat tett Párizsban, Bécsben és Münchenben. 1908-tól Nagybányán telepedett le, ettől kezdve itt élt és alkotott. Az elsők között kapott a művésztelepen saját műtermet (Tanyaház, Szénaboglyák, Park Nagybányán).

Gáborjáni Szabó Kálmán (1897–1955)
festő- és grafikusművész. Stílusára Aba-Novák Vilmos hatott, művészete a népi írók mozgalmának szellemi rokona. 1923-tól fametszeteket készített. 1937–38-ban a Debreceni Református Kollégium számára festett nagyméretű, magyar történelmi tárgyú freskósorozatot. Olaszországi élményeit „Itáliai városképek” című fametszet-sorozatában örökítette meg (Parasztok, Itáliai városképek, Hatos tárna).

Balogh Edgár (1906-1996)
romániai magyar író, újságíró, publicista. Közvetlenül a felszabadulás után, kezdeményezésére jelent meg Kolozsvárt a Világosság című napilap, melynek 1948-ig főszerkesztője. Részt a romániai magyarság új művelődési intézményeinek megszervezésében, illetve a régiek demokratizálásában (Íratlan történelem, Intelmek, Romániai magyar irodalmi lexikon).

Betti Alver (1906-1989)
észt költő, író, a 20. századi észt irodalom egyik leghitelesebb és legkarizmatikusabb női alakja, az Arbujad irodalmi csoport tagja. Írásaiban univerzális kérdések foglalkoztatják – a személyes szabadság, a létezés kérdései, ideálok létezése, a mindennapi értékek mibenléte. Formailag az Arbujad társaságra jellemző mélységek lakonikusságától az újklasszicista formákig és szimbolista képekig változatos stílushasználat jellemzi (A gyönyör szigete, Az adakozó, Enged a fagy).

Dimény István (1913-1973)
író, újságíró. 1942-ben munkatáborba vitték Ukrajnába, majd Palesztinába került, 1947-ben tért haza. Karcolatait, novelláit, művészeti írásait az Utunk, Irodalmi Almanach, Igaz Szó s a napisajtó közölte (Kerek, mint a földgolyó; Jancsi, Karcsi és a plasztelin; Az élet peremén).

Gedő Ilka (1921-1985)
festőművész, grafikus. Tizenegy éves korában kezdte el rajzolást, és 1949-ig hatalmas méretű grafikai anyagot hozott létre. 1939 őszétől Gallé Tibor festőiskolájában tanult. Ezt követően Erdei Viktor irányításával dolgozott. Az 1940-es évek elejéig más fiatal képzőművészekkel együtt Pap Gyula műtermét látogatta. 1942–43-ban Örkényi Strasser István magániskolájában képezte magát. 1944-ben Gedő Ilka a pesti gettóban élt, és rajzolt. 1945-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára (Maszkraktár, Ganz-gyári rajzsorozat, Jardin des Plantes).

Horkai János (Hérincs, 1924-2010)
Jászai-díjas színész, érdemes művész, a Nemzeti Színház örökös tagja. 1946-ban került a Nemzeti Színházhoz a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után. Számos magyar játékfilmben és tévéfilmben szerepelt. 1947–1956 között tanársegéd volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (Meztelen diplomata, Kár a benzinért, Tündér Lala).

Klausjürgen Wussow (1929-2007)
német színész, tiszteletbeli osztrák állampolgár. A schwerini Népszínházban debütált. A szélesebb nézőközönségszámára a 70 részes ZDF sorozat, A klinika Brinkmann professzoraként vált ismertté.

Horváth Ádám (1930-2019)
Kossuth-, Erkel Ferenc- és Balázs Béla-díjas tévérendező, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész. Műfajteremtő, a magyar televíziózás történetének meghatározó művésze. A tévéjátékoktól a hangversenyek képernyőre viteléig szinte minden televíziós műfaj kialakításában úttörő szerepet vállalt. Jelentős szerepe volt a televíziós oktatás kialakításában, szakemberek kinevelésében is (A farkas, Szomszédok, Hofi Géza műsorok).

Ian Holm (Sir Ian Holm Cuthbert, 1931-2020)
angol színész. Első szerepeit színpadon játszotta, nagy közönségsikerrel. A televízióban 1965-ben A rózsák háborúja című sorozatban debütált. Az amerikai közönség nevét 1979-ben ismerte meg igazán, amikor Ridley Scott egy kíméletlen android szerepét osztotta rá a ma már sci-fi klasszikusnak számító Alienben (A nyolcadik utas: a Halál; Tűzszekerek; A Gyűrűk Ura).

Olga Georges-Picot (1940-1997)
orosz és francia szülőktől származó francia filmszínésznő, ismertebb alakításai Jean Vautrin Ég veled, barátom és Fred Zinnemann A Sakál napja című filmjei. Minden szerepében hangsúlyozottan nőies, attraktív nőszemélyt alakított, aki szép testéből mindig meg is mutatott ezt-azt. Francia rendezők művészfilmjeiben is alakított erotikus töltetű szerepeket (Lélekszakadt hajsza; Szerelem és halál; Goodbye, Emmanuelle).

Coluche (Michel Gérard Joseph Colucci, 1944-1986)
francia színész, humorista, aki provokatív, pimasz hangnemével vitt új színt a francia humorba. A nyolcvanas évek elején versengtek érte a rádió- és tévécsatornák, ahol egyfajta „one man show”-t adott elő. Jellemző volt rá külvárosi zsargon, a durva beszéd, melyet büszkén vállalt: „Mindig durva, sosem vulgáris” (Szárnyát vagy combját?, Gyanútlan gyakornok, A háború bolondja).

James Gandolfini (1961-2013)
Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színész, producer. Legismertebb szerepe a Maffiózók sorozat maffiavezérének, Tony Soprano karakterének megformálása volt, a sorozatban nyújtott alakításáért három Emmy-díjat, három Screen Actors Guild-díjat és egy Golden globe-díjat kapott. Jelentős szerepei közé tartozik még Tiszta románc; Szóljatok a köpcösnek! és Ahol a vadak várnak. A Maffiózók befejeztével Gandolfini dokumentumfilmek producereként is dolgozott.

Anton Yelchin (Anton Viktorovics Jelcsin, 1989–2016)
orosz származású amerikai film- és televíziós színész. Egyik legismertebb alakítását Star Trek sorozatban nyújtotta Pavel Chekovként. Hat hónapos volt, amikor szülei a Szovjetunióból kivándoroltak az Egyesült Államokba. a színészetet az 1990-es évek végén kezdte, számos televíziós sorozatban szerepelt.2001-ben két hollywoodi filmben szerepelt: A pók hálójában és az Atlantisz gyermekei. Balesetben halt meg.