Álomtalan vágyálom
a papiruszportal.hu archívumából [2012]
Szerző: Bányász Attila
Julia Leigh ausztrál írónő első rendezésében saját forgatókönyvét vitte vászonra. A honi forgalmazó jó érzékkel nem magyarosította a film címét (eredetileg Csipkerózsika lenne a fordítása), hanem meghagyta az eredeti többértelmű változatot. A filmben egy fiatal egyetemista lány érzelmi nihiljébe nyerhetünk betekintést, aki hasonló kiüresedéssel küzd, mint Fassbender A szégyentelenben. Érzelmi kitöréspont keresése – ezúttal női köntösben.
A történet főszereplője Lucy, aki elsőre egy csendes, átlagos, csinos egyetemista lány benyomását kelti. Ha épp nem az egyetemi órákon ül, akkor egy irodában fénymásol, este pedig egy kávézóban szedi le az asztalokat. Néha, hogy az örök elmaradásban lévő lakbérre megkeresse a pénzt, laboratóriumi kísérletekben is részt vesz kísérleti alanyként. Azonban Lucynak egy másik életet is él: éjszakánként bárokban, elit szórakozóhelyeken ücsörög, és szinte bármelyik férfival vagy nővel szexuális viszonyt létesít, aki leszólítja. Szexuális szabadossága mellett egyetlen közelebbi barátja Birdmann, aki viszont teljesen aszexuális módon viszonyul a lányhoz, együttléteik csúcspontja a semmitmondó udvariassági gesztusokkal tűzdelt dialógusaikban és a televízió előtti összebújásban merül ki.
Lucy karaktere nagyon hasonlít Michael Fassbender A szégyentelenben játszott szexfüggő figurájához vagy épp az Amerikai pszicho Patrick Batemanjéhez: képtelenek normális emberi kapcsolatok kialakítására, és érzelmi nihiljüket különböző bizarr módokon próbálják enyhíteni. Lucyban ez egyfajta mazochista hajlammal párosul, mivel számára az jelenti az érzelmi kielégülést, ha kihasználják, kizsákmányolják a testét, ha uralkodnak fölötte: erre utal a szexuális szabadosság, a másoknak alárendelt irodai és a kávéházi mindenes munkakör, nem beszélve a „kísérleti patkány” szerepről a laboratóriumban. Ugyanakkor Birdmann, a kissé zavart barát karaktere egyfajta menekülési utat nyújt számára mindebből, az ő szexualitást mellőző ragaszkodása hozzá maga az érzelmi megváltás számára. A mi szemünkben azonban csak egy másfajta beteges kapcsolatteremtési próbálkozás.
Lucy jelentkezik egy escort jellegű hirdetésre, ahol fehérneműben kell felszolgálnia. Hamarosan feljebb lép a ranglétrán, és felajánlanak számára egy másfajta erotikus munkát: jókora összegért cserébe nem kérnek mást, csak néhány öntudatlan órácskát az életéből – meztelen Csipkerózsikaként kell mások rendelkezésére állnia. Lucy rááll a dologra, ám előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor győz benne a kíváncsiság: vajon mi történik vele, amíg alszik?
Sok meglepetést nem tartogat Leigh forgatókönyve, a mindent látó objektív már az első alkalommal megmutatja a nézőnek, hogy valójában perverz, vastag pénztárcájú kéjenc öregurak használják szexuális játékszerként a lány testét. Ugyanakkor a film lezárása során Lucy az ébredését a volt barátja, Birdmann távozásának fájó emléke miatt éli meg sokként – azért vásárolják meg álomba merült testét, hogy meghaljanak mellette.
Lucy szerepében az angyali arcú Emily Browningot láthatjuk, akire elsősorban kislányosan ártatlan külleme miatt eshetett a rendezőnő választása. Az Álomháború szőke Babydolljaként csúfos bukást megélt Browning kisasszony azonban, úgy tűnik, most ismét rossz lóra tett, a kommersz popcorn mozi után, attól tartok, a művészieskedés a torkán fog akadni. Hol van már a Lemony Snicket bájos Baudelaire-árvája? Rachael Blake finoman előkelő madámja tökéletesen olvad be a részleteiben gazdag díszletbe, Peter Caroll az életunt emberről szóló filmközepi nagymonológja pedig hipnotikus erővel szegezi a nézőt a vászonhoz.
Leigh precíz rendezőnek tűnik, hosszan kitartott snittek, minimális svenkelés és kameramozgás, jelenetenként egy kameraszög alkalmazása jellemzi filmjét, amitől lassú sodrásúvá válik a történet. Ettől függetlenül sem unalmas, végig fenn tudja tartani a figyelmet, bár sokan tartalmatlannak bélyegzik. Tény, hogy a forgatókönyv nem túl pörgős sztorit takar, ráadásul a rendezés – a filmtechnikai megoldások első filmes rendezőhöz képest meglepően pontos alkalmazása ellenére – nem ad megnyugtatóan egyértelmű válaszokat a bennünk feltoluló kérdésekre, túl sok mindent ráhagy a nézőre. Épp ezért a Sleeping Beauty nem könnyű mozi, igazi művészfilm, csak az üljön be rá, aki egyrészt képes a prűdségét a ruhatárban hagyni, másrészt érzelmileg és intellektuálisan is az író-rendezőnő partnerévé válni. A filmet a 2011-es cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára jelölték.
Julia Leigh többszörös irodalmi díjas regényének, a The Hunternek a filmváltozatát a magyar forgalmazó Az orvvadász címmel a Sleeping Beautyval egy időben mutatja be. Kritikája jelen cikk írójának tollából Ördögök földjén címmel a filmtrailer.hu oldalán olvasható.
A magyar forgalmazó jóvoltából először lesz egy időben mozibemutató és kábeltévés premier Magyarországon: mindkét film a mozik mellett a UPC videótárában is megtekinthető!
Sleeping Beauty
Ausztrál dráma, 2011, 101 perc
Bemutató: 2012. július 5.
Tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott!
Rendező: Julia Leigh
Forgatókönyv: Julia Leigh
Zene: Ben Frost
Operatőr: Geoffrey Simpson
Szereplők: Emily Browning, Rachael Blake, Ewen Leslie, Peter Carroll, Eden Falk, Mirrah Foulkes
Hivatalos szinopszis:
Az egyetemista Lucy csendes nemtörődömségben éli mindennapjait. Egyetlen célja, hogy kifizesse a lakása bérleti díját, szexuális kapcsolatai semmit sem jelentenek számára. Ezért is vállalja a hétköznapinak semmiképpen sem mondható lehetőséget: hogy Csipkerózsikaként idős férfiak szexuális játékszereként, önmagáról órákon át mit sem tudva létezzen. A kábítószer hatása alatt töltött órák lassan mindennapjai részévé válnak. Ahogy egyre gyakrabban fekszik bele luxuslakosztályának gyönyörű ágyába, úgy válik egyre erősebbé benne a vágy, hogy megtudja, mi történik vele, mialatt alszik.
