Névnapok: Ágota, Agáta, Baltazár, Honoráta, Szalvia, Tasziló, Tézeusz, Vazul, Zsálya
Események:
1927 – Louis B. Mayer, a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) filmstúdió vezetője a kaliforniai Los Angelesben bejelenti a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia létrehozását.
2017 – Hamburgban felavatják Elbphilharmonie koncerttermet.
Meghalt Domenico Cimarosa (1749–1801) 18. századi olasz zeneszerző, az opera buffa egyik legismertebb és legnagyobb mestere.
Zenei tehetsége korán megmutatkozott, és a minorita szerzetesrend támogatásával már 12 évesen a nápolyi konzervatóriumba küldték tanulni. Elsősorban mint operaszerző él a köztudatban. Hatvannégy opera mellett azonban száz koncertária és dal, több mise, oratórium, kantáta, egy rekviem, harminckét zongoraszonáta alkotja gazdag életművét. Zenéje a kor formáit és hagyományait követi, jól felkészült, virtuóz zeneszerzőre vall. Legnagyobb érdeme abban állt, hogy továbbfejlesztette és ötvözte a korszak formakincseit és stílusait, ezáltal mutatva előre a következő századra. Pályája elején elsősorban opera seriák kerültek ki a kezei alól, de tehetségét az opera buffa műfajában jobban ki tudta bontakoztatni. Itália legnépszerűbb szerzője volt korában, népszerűsége már pályája középső szakaszában megelőzte Piccinniét (A gróf szeszélyei, A lakoma, A titkos házasság).
Meghalt id. Latabár Kálmán (1902–1970) Kossuth-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, ahogy rajongói – főként a gyereknézők – nevezték: a Latyi, a 20. század egyik legnépszerűbb magyar komikusa.
A híres színészdinasztia leszármazottja. Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett, majd elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját. 1922-ben a Várszínházban lépett először közönség elé, mint táncos komikus. Kezdetben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd 1927–33 között Árpád öccsével együtt zenés artistaszámokkal turnézott külföldön. 1945-től mindvégig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönöző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlensége”, egyéni humora óriási népszerűséget szerzett számára (Fizessen, nagysád!, Egy szoknya, egy nadrág, Állami Áruház).
Ezen a napon született:
Parmigianino (Girolamo Francesco Maria Mazzola, 1504–1540)
itáliai festő, a manierizmus korszakának jellegzetes mestere. Raffaello és Michelangelo művei is hatottak rá. Rézkarcai a műfaj legkorábbi mesterművei közé tartoznak. A maga idejében a legünnepeltebb művészek közé tartozott.
Karl Julius Schröer (1826-1900)
osztrák költő, író, tanár. 1843-ban egy évet a lipcsei egyetem filozófiai, teológiai és bölcsészeti fakultásaira járt. Berlini egyetemi évei után, 1846-ban hazatért Pozsonyba, betegeskedő apját helyettesítette. Megjelentek első költeményei. 1848-ban újabb versei jelentek meg. 1849 júniusában Haynau magántitkáraként alkalmazta.
Vaszary János (1899-1963)
színész, színigazgató, rendező, színműíró. 1920-ban a Magyar Színházban kezdte pályáját, játszott ezenkívül az Új Színházban is. 1925-ben Magyar Kamara Társulat néven Párizsban alapított vállalkozást, 1926-ban azonban hazatért. 1939–1941 között a Magyar Színház és az Andrássy úti Színház főrendezőjeként, 1941–1944 között az Andrássy úti Színház igazgatójaként tevékenykedett. 1945-ben, feleségével Muráti Lili színésznővel emigrált (Egy éj Velencében, Kölcsönadott élet, Egy nap a világ).
Maurice Duruflé (1902-1986)
francia orgonaművész és zeneszerző. Gyermekként, 1912-ben a Maîtrise Saint-Evode de la cathédrale de Rouen-t látogatta, kóruséneklést, zongorát és orgonát tanuljon. 1922 és 1928 között több díjat kapott zeneszerzésből, zongorakíséretből, összhangzattanból és orgonálásból. 1927-ben Louis Vierne asszisztense lett a párizsi Notre-Dame székesegyházban. 1941-ben kezdte el írni leghíresebb művét, az op. 9 Requiem-et, kórusra, szólistákra, zenekarra és orgonára, a művet végül 1947-ben fejezte be. Nagyon kritikus volt a saját kompozíciói tekintetében. Csak egy maroknyi művét publikálta, és kiadásuk után is gyakran módosított, javított a darabokon (Három tánc, Triptichon – fantázia gregorián témákra, Prelúdium az Epiphania).
Dékány András (1903-1967)
ifjúsági író. 1920-tól volt tengerész, műszerész, ügynök, asztalos, 1930-tól újságíró, kritikus, Angliából küldött tudósításokat budapesti lapoknak. Hazatérve 1927-től a Magyarság, 1934 és 1944 között az Új Magyarság belső munkatársa, de más lapokban is publikált. Már a harmincas évektől írt regényeket, színműveket. Csínom Palkó című rádiójátékából Farkas Ferenc zenéjével népszerű daljáték. A legkedveltebb ifjúsági szerzők közé tartozott. Különösen népszerű volt – és népszerű ma is – tengerészregény-sorozata, amelynek főhőse Turkovich Daniló kapitány, a tudós természetbúvár, a hajók, tengerek és szelek ismerője és ismertetője (Matrózok, hajók, kapitányok; Kossuth Lajos tengerésze; A folyam dala).
Varjas Béla (1911-1985)
irodalomtörténész, könyvtáros, az Országos Széchényi Könyvtár vezetője 1948 és 1957 között. A magyar könyvkiadás kezdeteit és a 16. századi magyar irodalom történetét, elsődlegesen Balassi Bálint munkásságát kutatta. Nevéhez fűződik a legrégibb fennmaradt Balassi-kiadás felfedezése, a Balassa-kódex. A második világháború után részt vett a magyar könyvtárügy újjászervezésében.
Kádár György (Katz, 1912–2002)
Kossuth-díjas grafikus és festő. Szabadiskolában, majd 1937 és 1939 között Párizsban tanult. Fiatal korában az alkalmazott grafika területén dolgozott, könyveket illusztrált, színházi plakátokat készített. A második világháború alatt megjárt hat koncentrációs tábort, de sikerült élve hazakerülnie és felgyógyulnia. 1947-től az Iparművészeti Főiskolán tanított. Megrendelésre készített alkotásai mozaikok, sgraffitók, gobelinek, plakátok, bélyegek. Grafikai munkáiból legsikeresebbek rézkarcai.
Bernard Blier (1916-1989)
francia színész. A kisemberek, az egyszerű francia polgárok életteljes alakítója drámákban és vígjátékokban. Az 1950-es években még csak kisebb filmekben játszott. Ismertebb alakítása még a könyörtelen Javert felügyelő a Nyomorultak 1958-as filmváltozatában. Az 1960-as években érte el legnagyobb sikereit. Az 1960-as évek végén karrierje megtorpant Franciaországban, de a következő évtized elején az új filmeseknek köszönhetően újra sikeres lett (A hetedik esküdt, Magas szőke férfi felemás cipőben, A háború bolondja).
Kőrössi Anni (1922)
színésznő, operaénekesnő, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja. Énektanulmányait a debreceni zeneiskolában, majd 1942-től 1945-ig a Zeneakadémián végezte. 1948-tól szerződött Debrecenbe. 1952-től a Fővárosi Víg Színház magánénekese volt. 1956-ban tért vissza szülővárosába, ahol 1978-ig, nyugdíjba vonulásáig jelentős opera- és operettszerepeket énekelt és prózai színésznőként is sikeres volt.
Ambrus Edit (1928)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1949-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1949-ben és 1950-ben a Vidám Színházban, a Belvárosi Színházban és a Vidám Színpadon játszott. 1950-ben Szegedre szerződött. 1957–60-ban a Petőfi, illetve Jókai Színház, 1960-tól 1965-ig a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Jelenleg Münchenben él.
Gonda János (1932-2021)
Széchenyi-, Liszt Ferenc- és Erkel-díjas zongoraművész, zeneszerző, zenetörténész, főiskolai tanár. 1953-1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, 1956-1961 között elvégezte a zongora művész-tanárképző tanszakot. 1961-1964 között a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője volt. 1962-ben megalapította a Qualiton együttest, mellyel elkészítette a Modern Jazz lemezsorozat első albumát. Zeneszerzőként elsősorban jazzdarabokat komponált, de emellett számos filmzenét, pantomim- és balettzenéket, valamint szimfonikus jazzműveket is írt (Jazz, A rögtönzés világa, Jazzvilág).
Eszenyi Enikő (1961)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, színházi rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2009 és 2020 között a Vígszínház igazgatója. 2015-ben és 2016-ban a Forbes őt választotta a legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában. A színészettel a debreceni Agrártudományi Egyetem színészcsoportjában ismerkedett meg, majd a Csokonai Színház stúdiójának növendéke lett. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte, ahol színésznőként szerzett diplomát. Színészként számos fontos szerepet eljátszott már a drámairodalom remekműveiből, elsősorban Shakespeare nőalakjai közül. 1991-ben kezdett rendezni, első bemutatójára a Budapesti Kamaraszínházban került sor. Otthonosan mozog a zenés színházi műfajokban is. Külföldön is keresett rendező. Több mint 25 nagyjátékfilmben és legalább ugyanennyi tévéfilmben szerepelt. Filmes alakításaiért több szakmai- és közönségdíjat is magáénak tudhat. Önálló estjeivel pedig – melyből öt készült – országszerte nagy sikereket aratott (Eldorádó, Eszterkönyv, Sztracsatella).
Jasper Fforde (1961)
angol író. angol író. Első regénye, A Jane Eyre-eset 2001-ben jelent meg. Regényei műfajilag nehezen besorolhatóak, elemeiben felbukkannak a kémregények, a krimik, a sci-fi, a fantasy, a szatíra, a paródia egyes műfaji jellemzői, de a mindent átható irónia és reflexivitás kivételes egyediséget kölcsönöz Fforde műveinek. Művei közül a legismertebb a Nagy-Britanniában 2010-ben megjelent Shades of Grey (A szürke árnyalatai) egy különleges posztapokaliptikus világot ábrázol, amelyben mindenki annyit ér, ahány és amilyen színt látni képes (Thursday Next-regények, Nursery Crime-regények, A Dragonslayer-trilógia).
Sal Endre (1972)
író, újságíró. 2017 márciusában indította útjára a Facebookon az Újságmúzeum nevű kulturális oldalt, amelynek 2023-ra közel 200 ezer követője lett. 2018-ban magánkiadásban jelentette meg a négykötetes Újságmúzeum-legendák című kiadványát.
Darabont Mikold (1979)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1979-ben született az erdélyi Szászrégenben. Gyermekkorát Mezőcsáváson töltötte. A Marosvásárhelyi Egyetem színművész szakán végzett. 2001-2005 között a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat tagja volt. 2005-től a Pécsi Nemzeti Színház színésznője.
Kiss Ernő Zsolt (1984)
színművész, táncművész, énekes. 1984-ben született az erdélyi Sepsiszentgyörgyön, 15 évesen került Budapestre. 2005-ben diplomázott a Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc-színházi tánc szakán. 2005-től a Madách Színházban szerepel, előbb táncosként, majd színészként is.
Vaszkó Bence (1985)
színművész. 2005-2006 között az Új Színház stúdiósa volt. 2009-ben végzett a Kaposvári Egyetem színművész szakán. 2009-2013 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 2013-2014 között a debreceni Csokonai Színház, majd 2014-2016 között ismét a Móricz Zsigmond Színház tagja volt. 2016-2020 között a József Attila Színházban szerepelt, 2023-tól a Veszprémi Petőfi Színház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Domenico Ghirlandaio Bigordi (1448–1494)
reneszánsz freskófestő. Botticelli kortársaként Firenzében született, és ott is halt meg. Művészi tanulmányait a költői lelkületű Alesso Baldovinetti műhelyében kezdte. Korai munkáit szülővárosában festette. 1476–78 között Rómában dolgozott, de ott készült művei nem maradtak fenn. Műveit a nyugalom, fennkölt szépség, kiegyensúlyozottság és méltóság jellemzi; kompozíciós szerkezetei mesteriek.
Oscar Straus (Oscar Nathan Strauss, 1870–1954)
osztrák operettszerző. Lehár Ferenc, Leo Fall és Kálmán Imre mellett ő az úgynevezett ezüst operett korszak egyik legfontosabb zeneszerzője. A századforduló körül számos sikeres operettet írt, amelyek közül a legismertebb az Álomkeringő, 1907-ből, később a Broadway-en és Hollywoodban komponált.
Kotsis Iván (1889-1980)
Ybl-díjas építész, építészettörténész. Hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban, Németországban és Ausztriában. Tervezői pályája kezdetén – 1918-1930 között – neobarokk stílusban alkotott. Az 1930-as évek elején munkáira hatott a novocento. 1945 után több középület újjáépítését, átalakítását irányította. Szakirodalmi munkássága is jelentős volt, főleg az építéstörténet és épülettervezés területére terjedt ki.
Molnár Farkas (1897-1945)
építész, festő és grafikus, az avantgárd építészet kiemelkedő alkotója. 1915 és 1917 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakán, majd 1917-től a József Nádor Műszaki Egyetemen tanult. Az egyetemen a „Megfagyott muzsikus” című lapot szerkesztette. Baloldali nézetei miatt azonban kizárták az egyetemről. 1919-ben szülővárosában kezdte a pályáját, tipográfus és művészeti író volt a Krónika című lapnál. Nemcsak a kubizmusról és futurizmusról jelentek meg cikkei, hanem ő készítette a lap teljes programját, ezzel a Kassák Lajos szervezte A Tett és a Ma folyóirat és művészeti mozgalom kezdeményezéseivel rokon törekvések hagyományait teremtette meg Pécsett. 1921-ben a Bauhaus tagja lett, tanulmányait ott folytatta. 1924-ben típus-sorházakat tervezett, amelyeknek belső berendezését is ő tervezte. 1925-ben végleg hazatért, a KUT kiállításain festményekkel és tervekkel vett részt (SIRATÁS, KÉT TÁNCOS, HAVI HEGY).
Alberto Giacometti (1901–1966)
svájci születésű szobrász, a nagyközönség számára a „pálcika szobrokról” ismert. 1927-ben kezdte „önálló” művészi életét: saját műtermet nyitott a Rue Hippolyte-Maindronon, ez lett a műterme élete végéig. Lassan túllépett a kubizmuson, kísérletezett, kisméretű szobrokat készített, „haszontalan tákolmányokat” (ő nevezte így), amiket gyakran kis „kalitkába”, keretbe helyezett, majd kidobálta az ablakon. Többször szerepelt szürrealista és dadaista kiállításokon). ––> James Lord: Egy Giacometti portré
Tóth Menyhért (1904–1980)
posztumusz Kossuth-díjas festő, érdemes művész. 1930-1935 között a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Első, 1941-es egyéni kiállítását huszonhét évig nem követte önálló tárlat. Magányosan, elszigetelten élt és alkotott annak ellenére, hogy törzstagja volt a tokaji művésztelepnek, a bajai festők csoportjának és egyik alapítója a hajósi alkotótábornak. 1964-től szerepeltek képei egyéni és csoportos kiállításokon.
Jan Reychman (1910-1975)
lengyel orientalista, turkológus, hungarológus, történész és nyelvész, a lengyel–magyar tudományos kapcsolatok kiemelkedő alakja, a Varsói Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének megalapítója és első vezetője. Gyermekkorában sokszor nyaralt a Tátrában és felnőttként rendszeresen túrázott itt. A hely történelme és kultúrája tudományos kutatómunkájának fontos témája lett. Lengyelország megszállása után gyalog menekült Magyarországra. Az emigráció éveiben megtanult magyarul s a háború után sokat dolgozott azért, hogy meghálálja Magyarországnak a lengyelek befogadását. Életében több, mint 300 publikációja jelent meg.
Lontay Margit (Lencse Margit, 1918–1993)
Jászai Mari- és Aase-díjas színésznő, érdemes művész, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja. A Színművészeti Akadémián 1938-ban szerzett színészi oklevelet. Vidéki vándortársulatoknál kezdte pályáját, majd 1939-től Szeged-re szerződött. 1949-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1953-tól ismét a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1960-tól 1976-ig a debreceni Csokonai Színház művésze volt. 1976-tól a Madách Színházhoz szerződött, ahonnan 1982-ben vonult nyugdíjba (Portugál királylány, A kenguru, Sose halunk meg).
Éric Rohmer (Jean-Marie Maurice Schérer, 1920–2010)
francia filmrendező, író, kritikus. A második világháború utáni francia új hullám filmkorszak kulcsfigurája. 1950-től készített rövidfilmeket. 1951-1955 között újságíró volt. 1959-től nagyjátékfilmeket rendezett.
Majláth Júlia (1921-1976)
zenepedagógus, zeneszerző, sok közismert táncdal szerzője. Eredetileg zongoraművésznek tanult, később zeneszerzést. A könnyűzene felé vette az irányt. Az évek során több száz, nagy sikerű slágert írt, több fiatal énekest indított el pályáján. A táncdalfesztiválok népszerű szerzője volt, 1967-ben nagydíjas lett a Rövid az élet és a Nem várok holnapig című számaival (Azt a rózsaszín szegfűt, Szeretném bejárni a földet, Amikor virágba borultak az almafák).
Kovács Ferenc (1926–1990)
Munkácsy-díjas szobrászművész. 1948 és 1952 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. 1961-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. Életműve két, egymástól elkülönülő korszakra bontható. Kezdetben, az 1960-as, 1970-es évtizedfordulóig realista szemléletű portrékat és figurákat formált meg, majd haláláig elvont, geometrikus, illetve organikus jellegű kompozíciókat, dekoratív térplasztikákat alkotott (Táncoló kislányok – Budapest; Díszkút – Kiskunfélegyháza; Díszkút – Kecskemét).
Anita Ekberg (1931-2015)
svéd modell, színésznő és szexszimbólum. Tizenéves korában már divatmodellként dolgozott. Howard Hughes, aki akkoriban neves filmrendezőnek számított, azt akarta, hogy változtasson az orrán, a fogain és a nevén, mert túl nehéz kiejteni. Anita nem volt hajlandó megváltoztatni a nevét, mondván: ha híres lesz, akkor az emberek megtanulják kimondani a nevét, ha nem, akkor meg nem számít (Róma csillaga, Az édes élet, A nő hétszer).
Mariangela Melato (1941-2013)
olasz színésznő. Festészetet tanult a milánói Brera Akadémián. Első apróbb filmes szerepét 1969-ben kapta. Az 1970-es évek elején vált ismertté, amikor főszerepeket kapott Lina Wertmüller olasz–svájci rendezőnő társadalomkritikával fűszerezett szatírikus filmjeiben, ahol nagyszájú, forróvérű, erős erotikus töltetű leánykaraktereket játszott (Flash Gordon, Summer Night).
Záborszky Gábor (1950–2023)
Munkácsy Mihály-díjas festő és grafikus. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott, a diploma kézhezvétele után ugyanitt továbbképző tanulmányokra iratkozott be a grafikai és a murális művészeti technikákban. Természetes és mesterséges anyagokból keverten formázott domborműveket. Az arany és az ezüst felületeket is műveibe komponálta, s behatóan tanulmányozta a papírmasszát, mint alapanyagot, s ebből alkotta térbe helyezett műtárgyait. Művészetének egyedi stílusa hamar feltűnt itthon és a nagyvilágban.
