Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Heti papiruszok (2328) Egyéb kategória
  • „Isten és sátán közötti alku” Archívum
  • Még jobb Archívum
  • Dr. Kubassek János Archívum
  • A föld alatti mennyország – Alexandra: Borpincék Archívum
  • „Örülök, hogy így jöttek!” Archívum
  • Szaftos történetek (Kiből lesz az olvasó?) Archívum
  • Képzett társítások: Szabó T. Anna, Dragomán György és Kenyeres Bálint Archívum

Budapesti Wagner Napok 2010

Posted on 2024.06.10.2024.06.08. By admin Nincs hozzászólás a(z) Budapesti Wagner Napok 2010 bejegyzéshez

Trisztán és Izolda

(a papiruszportal.hu archívumából [2010])

Szerző: Lehotka Ildikó

Ötödik alkalommal rendezték meg a Budapesti Wagner Napokat a Művészetek Palotájában, az idei hét előadás is telt házas volt. Sokan megkérdőjelezték a sorozat létrejöttét, hiszen Bayreuthot tartják a Wagner-darabok autentikus helyszínének, az előadások szintén nyáron zajlanak. Mára a budapesti eseménysorozat – túlzás nélkül állítható – minőségét tekintve méltó párja a bayreuthinak, a nemzetközi szereplőgárda a legjobb énekesekből áll.

Idén A Nibelung gyűrűje tetralógia mellett a Trisztán és Izolda hangzott el, fergeteges sikerrel, Szemerédy Alexandra és Parditka Magdolna rendezésében, ők tervezték a jelmezeket, díszleteket is. A Trisztán és Izolda szinte egy pszichodráma, a szerelem mindenekfelettiségét hangsúlyozza. Wagner nagyon félt az emberekre gyakorolt hatásától, „a tökéletes előadásokba belebolondulnának az emberek”, írja, nem minden kinyilatkoztatás nélkül. Sok baljós árny is rátelepedett a műre, a bemutatóra kiírt énekes elméje megbomlott a szereptanulás közben, a szerepet végül eléneklő röviddel a bemutató után meghalt, ugyanígy két karmester is, mindkettő a második felvonás közben. A Ring előadása – bár nem ennyire, de – hasonlóan tragikus eseményekkel telt el.

Wagnert három dolog is a Trisztán megírására késztette: egy Schopenhauer-mű elolvasása; a kötet egyik gondolata szerint a világról való lemondás váltja meg az embert szenvedéstől. Ezt az okfejtést erősítette egy középkori Trisztán-költemény, végül a Mathilde Wesendonk iránt érzett szerelem. Bár Wagner híres volt a nők iránti vonzódásáról, mégsem érezte úgy, két elsöprő szerelem után sem, hogy átélte volna az érzést. A Trisztán bemutatóját pedig az a Hans von Bülow vezényelte, akinek a feleségétől született Wagner három gyermeke.
A Trisztán zeneileg egy egészen más síkot képvisel, mint amire addig a zenetörténetben építettek. A kromatika elsődlegessége, a sokszor impresszionisztikus harmónia párosul a túlfűtött, helyenként fojtóan izgalmas hangzásvilággal. A szünet, a csönd szerepe kiemelt, és nem lehet elhallgatni a második felvonás szinte kétségbeesett erotika, az egész felvonás a két főszereplő eggyé válását mutatja be.
Izolda szerepében Anna Katharina Behnkét hallottuk, akinek megjelenésében semmiféle kifogásolnivalót nem találhattunk. Karcsú termete viszonylag nagy hanggal párosult, a szerelmes nőt nagyszerűen alakította. Előadása jócskán eltért a nagy elődökétől, a széles vibrato helyett sok rácsúszást használt, ami egy Verdi- vagy Puccini-operában stílusos, itt viszont túlzásnak tűnt, legalábbis ilyen mértékben. Az igazi, záró csúcspont, a szerelmi halál hangsúlyozása belefolyt az előzményekbe, elsikkadt. Ezzel együtt egy érzékeny lelkű, más operákban valószínűleg kimagasló énekesnőt ismerhettünk meg.

A budapesti közönség várakozással tekintett Christian Franz Trisztánja elé. A művész a kezdetektől résztvevője a Wagner-napoknak, a zeneszerző műveinek minden rezdülését ismeri. Ezért is képes a hősszerelmest (a többediket Wagner szerepei közül) játszani, elhitetni a közönséggel az érzelmeit, holott nem az az igazi Heldentenor. Én Logeként hallottam-láttam őt először, bennem úgy is maradt meg. Mindenesetre a hang szintén nem nagy, de megfelelő, a Franzra jellemző, egyedi énekesi megoldások – a hang hirtelen abbahagyása, a záró szótagok piano éneklése vagy elsuttogása – nem minden esetben indokolt, nemcsak ebben az operában. A két főszereplő eggyé olvadása nem igazán jelent meg, a színpad két szélén voltak. Kimagaslott Brangäne szerepében Németh Judit, hangjának vivőereje hihetetlen, zenei megoldásai nagyszerűek. Nem kétséges, hogy miért is énekelhet a Wagner-operák felszentelt színházában. Tomasz Konieczny Kurwenalként nagyon tetszett, a hang óriási, néha túl sok, de a szerepformálás így jobban kiemelte Trisztán érzelmeit. Kevésbé éreztem meggyőzőnek Jan-Hendrik Rootering Marke király-alakítását, számomra passzívnak tűnt, minden értelemben.

A Magyar Állami Operaház először szerepelt a Wagner-napokon, megbízhatóan, a kisebb ingadozásoktól eltekintve pontosan játszottak, és volt egy-két csodálatos hangszerszóló is.

A rendezés meghökkentett, a közönséget is. A sakktábla szerepe nem volt világos, de a szép, borsos áron kapható Wagner-almanach Trisztán-könyvéből kiderül, hogy Trisztánt, a sakkozó csodagyereket elrabolták. Ugyanígy jelképes a harmadik felvonásbeli koponya, éppen csak a shakespeare-i idézet – persze angolul, hiszen Cornwallban, a kivetítő szerint Kornwallban játszódik a cselekmény – hiányzik. Az irodalomnál maradva, Trisztán harmadik felvonásbeli ruhája és a szintén fehér öltözet Izoldán egy másik művet juttat az ember eszébe, jelesül Ken Kesey könyvét és a belőle készült filmet.
A színpadkép nagyon találó eleme a karzat díszletbe való bevonása volt, a fény szerepe, különösen az árnyékok bevonása rendkívül plasztikusnak tetszett.

A Budapesti Wagner Napok sikere tehát nem véletlen, a magyar és a külföldről ideérkezett közönség nagy örömére jövőre is megrendezik ezt a kivételes eseménysorozatot.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: A sötét oldalon: Borzongás
Next Post: Marie esete az ezreddel

Related Posts

  • Galambok, hősök, terek – Parti Nagy Lajos Szombathelyen Archívum
  • A rendszer közelről és egyben távolról Archívum
  • Crux gloriosa Archívum
  • Még jobb Archívum
  • „Még mindig abban a lendületben vagyok…” – interjú Sebő Ferenccel Archívum
  • Hölgyeim és uraim, eL-Gé-Té! Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2026. április
  • 2026. március
  • 2026. február
  • 2026. január
  • 2025. december
  • 2025. november
  • 2025. október
  • 2025. szeptember
  • 2025. augusztus
  • 2025. július
  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • A nap körül a csillagok
  • Két este világsztárokkal
  • Zenekari est és kamarakoncert
  • Lucia, kétszer, avagy a két Lucia
  • Vérbeli Armide a Müpában

Legutóbbi hozzászólások

  1. Balett tánc nélkül – Bach és Sztravinszkij szerzője Két este világsztárokkal – papiruszportal.hu
  2. Két koncert, két hegedűművész a Zeneakadémián szerzője Két este világsztárokkal – papiruszportal.hu
  3. Foster, Várdai és a Nemzeti Filharmonikusok szerzője Két este világsztárokkal – papiruszportal.hu
  4. Rácsodálkozás szerzője Vérbeli Armide a Müpában – papiruszportal.hu
  5. Az elfeledett Jean szerzője Vérbeli Armide a Müpában – papiruszportal.hu
  • Fokanov Anatolij, a bariton Archívum
  • Szeptemberi hangversenyek Budapesten Papiruszportal
  • Heti papiruszok (2326) Egyéb kategória
  • Tiltott opera, de kötelező meghallgatni Archívum
  • A kamarazene művészete Archívum
  • A Goldberg-variációk és Glenn Gould Archívum
  • Jókai Mór (1825. február 18., Komárom – 1904. május 5., Budapest), a nagy mesemondó Archívum
  • Sztravinszkij és a fekete zongora Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme