Liszt, négy kézre – papiruszportal.hu

Liszt: Hungarian Rhapsodies

a papiruszportal.hu archívumából [2010]

Szerző: szabói

Különleges lemezt jelentetett meg a Hungaroton, Liszt Magyar rapszódiáit hallgathatja meg az érdeklődő. De miért különlegesek a Liszt-rapszódiák, hiszen a zongoristák nagy része műsoron tart legalább egyet? A korong két szempontból is izgalmas, hiszen azok az eredeti négykezes változatok szerepelnek rajta, melyeket korábban nem vettek még lemezre, Liszt húsz évvel a Doppler által készített zenekari verzió elkészítése után írta meg a négykezes letétet, és ugyanabban az évben, 1875-ben jelentek meg nyomtatásban.

Liszt az 1830-as évektől kezdve egyre többet foglalkozott a magyar zenével, Magyar dallok és Magyar Rhapsodiák címmel jelentek meg füzetei. Nagy hatást tett Lisztre a verbunkos zene, a szerző magyar származását is ily módon akarta hangsúlyozni, bár – mint tudjuk – nem beszélt magyarul. Érdekes módon Yehudi Menuhin megkérdőjelezte Liszt magyarságát, és a 2011-es Liszt-év kapcsán valószínűleg nemcsak Magyarországon lesznek nagy ünnepségek, hanem azokban a városokban is, ahol Liszt hosszabb ideig élt. A nagy hegedűs véleményével ellentétben Liszt mégiscsak magyar volt, számos művének témája magyar vonatkozású, segélykoncerteken lépett föl, megalapította a Zeneakadémiát, honfitársait segítette karrierjükben. Az már kérdés, egyesek milyen eszközökkel éltek vissza ezzel a segítséggel.
Minden magyarországi koncertjén improvizált magyar dallamokra, annyira megragadta ez a fajta zene. Így tehát nem véletlen, hogy megszületett a rapszódiák, és a később visszavont „dallok” sorozata, melyek sokszor improvizatív jellegűnek tűnnek. Mint virtuóz zongorista ezekben a darabokban is megcsillogtathatta rendkívüli technikáját. Bartók nem tartotta valami nagyra e darabokat, bár később elismerte, hogy „a maguk nemében tökéletes alkotások”, a felhasznált zenei anyag ellenére.
Hallgatva a hat négykezes rapszódiát, az ember egy monumentális, elsöprő erejű hangzásban gyönyörködhet, a virtuozitás is megmaradt, így talán plasztikusabb a kép a rapszódiákról. Liszt a hangulatok átadása mellett a cigány (vagy magyar) skálát – moll skála emelt negyedik és hetedik fokkal –, a verbunkosra jellemző pontozott ritmusokat, az előkéket, a cifrázásokat vagy a cimbalomszerű tremolózást is a maguk helyén írja elő. Mind a hat rapszódia zárása jól előkészített, hatásos a fortissimo befejezés.
A művek a 2002 óta Liszt-díjas Egri Monika és Pertis Attila előadásában szólnak, precízen, soha nincs véletlenül bent hagyott vagy nem egyszerre befejezett hang. Előadásuk jó, sokszor rendkívül hangulatos, különösen a halk részeknél – talán a legjobb példa a Reviczky Szidónia grófnénak ajánlott 5. rapszódia (kétkezes változatban is az 5-ös számot viseli), az elégikus Panaszos hősi ének, azonban a forte karaktereknél gyakran bátortalannak érzem játékukat. Ezért aztán erőtlennek tűnik néhány rész, az egyértelműen dübörgő forték viszont zengenek, zenekari hatást keltve. Bár Liszt helyenként előírta a könnyedséget, elegáns előadásmódot, ám a felvételen néha súlytalanná válnak ezek a részek. A finomkodás mint karakterisztikus megoldás nem egy esetben hiányzik, holott talán ez is hozzátartozik a darabokhoz. A rapszódiák dinamikai felépítése viszont elsőrangú, a szinte hallhatatlan pianótól kezdve (4. rapszódia, Teleki László grófnak ajánlva, kétkezes verzióban a 2.) a lehető legerőteljesebb fortéig ível. Részletgazdag megoldásokban gyönyörködhetünk, néha túlságosan is sokban, ami – ha nem lennének ilyen erejűek a művek – kissé leállíthatja a zenei anyag fejlesztését. Az apró megjegyzések ellenére egy jól kidolgozott sorozatot hallunk, a heuréka-élményt leginkább a szélső dinamikai tartományok hangoztatása miatt érezheti a hallgató.
A lemezhez írt kísérőszöveg Eckhardt Mária neves Liszt-kutató munkája. Gondosan kitér a rapszódiák keletkezési körülményeire, a kétkezes, nagyzenekari és a négykezes változatok különbségeire. A lemez tehát kuriózum, a Liszt-év egyik méltó felvezetése lehet, egy másik magyar kiadó Liszt férfikarainak sorozatba rendezése mellett, melynek kísérőfüzete szintén Eckhardt Mária munkája és a szerző kiadatlan kórusműveit, átiratokat is tartalmaz.