a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: Lehotka Ildikó
Ha Cecilia Bartoli a barokk operák újrafelfedezője és tolmácsolója, akkor Philippe Jaroussky a barokk operák hangulatának újrateremtője. Miben is különbözik a két művész? A zenei megoldások mindkettejüknél a legmagasabb szintűek, a barokk operák áriáit tündöklően éneklik. Az egyetlen nagy különbség – és ezzel az 1978-ban született Jaroussky javára billen a mérleg –, hogy férfi szoprán adja elő az áriákat. Még az 1900-as évek elején is létezett kasztrált énekes, aztán a nagy csönd, míg végre újra felfedezték a férfiakat, akik képesek a virtuóz áriákat elénekelni mint kontratenorok.
Philippe Jarousskyt a Mezzo tévén hallottam először. Hihetetlen volt technikai tudása, kifejezőereje. A székhez szögezte az embert, mikor énekelt. Jaroussky 1996-ban diplomázott a párizsi Conservatoire régi zene tanszékének hegedű szakán, így vonzódása a régi zenéhez adott volt. Már 1999-ben szerepelt Scarlatti egyik művének előadásában, énekesi pályára azóta is töretlen.
Antonio Vivaldi nevét ismerjük A négy évszak kapcsán, reklámokból stb., magáról a concertósorozatról persze kevesebbet tud az átlagember. Hogy operái mennyire sikeresek voltak, el sem tudjuk képzelni. Áriáit hallgatva egy invenciózus, humoros, zeneileg kiteljesedett, kiforrott egyéniséget ismerünk meg. A korabeli operajátszás merőben különbözött a maitól, nem az előadás volt a lényeg, hanem a társaság, az evés-ivás. A közönség csak a lényegesebb részekre figyelt, akkor is csak azért, mert az előadó a színpad elején prezentálta a legtöbbször számára írt áriát. Dúlt a sztárkultusz, mint manapság a könnyűzenében, de az énekesek nem csak tünékeny ideig uralták a színpadot. A castratók voltak a legismertebbek, lábuk előtt hölgyek ezrei hevertek (!), társadalmi befolyásuk is jelentős volt. Hogy csak korlátozott és rövid életet mondhattak (énekeltek) magukénak (mint a szumósok manapság), az senkit sem zavart.
Az EMI kiadásában, a Virgin Classics sorozatban megjelent lemezen Vivaldi tizenegy operájának áriáiból hallunk tizenhármat, kettőt recitativóval. A cédét kezdő és záró ária az 1714-es Orlando finto pazzo című operából való. Itt Vivaldi már kialakult jellegzetes stílusa teljes nagyságában áll előttünk, a concertókból átemelt virtuozitás, szinte énekelhetetlen szekvenciák, futamok sorjáznak a Se in ogni sguardo című áriában. A cédét záró ária szuggesztív pizzicato kíséretét egyetlen cselló támasztja alá, szintén pengetve, kifejezve a könnyed dallam repkedését és a szívdobbanást. Vivaldi második operaírói periódusának egyik szép példája a Giustino című darab. Egy lassú áriát énekel Jaroussky, meglepően meleg hangon, érzelmesen, de nem sziruposan (az RV 387-es concerto lassú témáját emelte át). A Bel riposo de’ mortali (9–10.) különlegesen hangszerelt, szintén lassú áriáját a főhős első megjelenésekor énekli, a recitativo megformálására érdemes figyelnünk. Hiába egyszerű a zenei anyag az áriák bevezetőjében, mégis nagyon fontos jól énekelni, hiszen egyfajta hangulati előkészítő szerepe van. A kissé hasas hangok sem zavaróak. Szívesen hallottam volna az operából egy tempósabb áriát, de ne legyünk telhetetlenek! Az Ottone in villa sokszínűsége, a gyors-lassú-gyors többszöri váltakozása a barokkban oly megszokott, a visszatérésnél a díszítés lehetőségét is kihasználja a francia énekes.
A L’Olympiade érdekessége, hogy kontraalt szerep, egy lassú, nyugalmat bemutató áriát hallunk, a közepén egy gyönyörű, magas hanggal indított frázissal, a Vedrò con mio dilettóban, és a Tito Manlio részletében is hasonló zeneszerzői (és fantasztikus előadói) megoldást találunk. A mélyebb hangtartományban nem szól olyan szépen Jaroussky hangja, hiszen az alt egy másik hangfaj. A Tito Manlio opera recitativója és áriája talán a legjobban megfogott előadás. Szeszélyes, csapongó hangulati elemei tökéletesen ábrázoltak az énekes és az Ensemble Matheus előadásában.
Az Andromeda liberata 1726-ban keletkezett, a Sovente il sole című áriát halljuk belőle. A ritka szép lassú ária édes-bús, végletekig kidolgozott szólóhegedű ritornellje és az ének egymásból nyílik, teljesedik ki, megragadja a képzeletet, sokáig zeng fülünkben. A Demofoonte Vivaldi 1730-as évekbeli koncertkörútja közben íródott. Az aria di tempesta nyitó és visszatérő részének zenekari bevezetője igazi csemege, zeneszerzői és előadói koncepciója alapján. A Giustino című opera A Farà la mia spada szabályos da Capo formájával, üdítő rövidségével, késleltetéseivel bűvöl el. A pszeudohistorikus Tieteberga csendes zenekari hangzása, a fél zenekar vonóval, a másik pizzicatókísérettel fejezi ki a könnyek hullását, Jaroussky pedig nekünk önti ki fájdalmát. Az Orlando furioso talán az a Vivaldi-opera, melyből a legtöbbet énekeltek. A Cara sposa öröme, életigenlése, kedvessége az előadás erejét bizonyítja. A befejezetlen Farnace című opera az utolsó, mely Vivaldi operaírói vénáját mutatja. A Perdona o figlio amato ária nemcsak szövegével, hanem zenei szövetével is különleges: a hegedűk mormogása, a gyász kifejezése Jaroussky megfogalmazásában is egyedülálló: semmi színpadiasság, hanem a belső vívódás, küzdelem ábrázolása a sokszor éppen csak hallható, nem túlvibrált, puritán, lecsupaszított hangokkal történik.
Philippe Jaroussky lemezével beírta magát a zenetörténetbe. Egy csipetnyit kaphatunk a barokk kor előadásainak atmoszférájából. Az énekes kiejtése jó, technikai tudása, zenében való jártassága nem kétséges. Hamis hangokra nem is érdemes vadászni, a futamok, szekvenciák nem mosódnak el.
A zenekar, az Ensemble Matheus a lemez sikeréhez nagyban hozzájárult. Jean-Christophe Spinosi hegedűjátéka kimagasló, együttesét nagyszerűen irányítja, bár a régizene-játékmód kedvelői nem biztos, hogy szeretik ezt a hangzást, dinamikát. Mindenképp meg kell jegyezni, hogy a hangulatábrázolás az adott pillanatnak megfelelő, ezt a vonókezeléssel, a hangok hosszával-rövidségével, súlyával-könnyedségével érik el.
A kísérőfüzet szinte esszéigényű, az áriák szövegét is tartalmazza. Sajnos, az előadókról vajmi keveset tudunk meg. Egy kis észrevétel: Jaroussky fotói jók, azonban a tok belső részén levő képek közül az egyik félreértésre vagy találgatásokra adhat okot. Elég furcsa az átlagembernek a férfitestből szóló női hang.
A 2006-os év lemeztermésének egyik, ha nem a legjobb felvételeit vehetjük meg. Vegyük is meg, mert nagyszerű élményben lesz részünk!
Heroes – Oper arias
Philippe Jaroussky
Antonio Vivaldi
Jean-Christophe Spinosi
CD
Virgin Classics sorozat
3634142
1/ ORLANDO FINTO PAZZO: Se in ogni guardo
2/ GIUSTINO: Vedrò con mio diletto
3/ OTTONE IN VILLA: Frema pur, si lagni Roma
4/ L’OLIMPIADE: Mentre dormi amor fomenti
5/ TITO MANLIO: Vanne perdida va
6/ TITO MANLIO: Fra le procelle
7/ ANDROMEDA LIBERATA: Sovente il sole
8/ DEMOFOONTE: Sperai vicino il lido
9/ GIUSTINO: Deh perché
10/ GIUSTINO: Bel riposo de’ mortali
11/ IL TIGRANE: Farà la mia spada
12/ TIETEBERGA: Sento in seno ch’in pioggia di lagrime
13/ ORLANDO FURIOSO: Cara sposa
14/ FARNACE: Perdona, o figlio amato
15/ ORLANDO FINTO PAZZO: Alla rosa ruggiadosa
