Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban és Orbán Ottó Gondolatok egy személyi számítógép szövegszerkesztő programjának memóriájába elmentve című versének összehasonlítása
a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Csombó Rita
A mottóban szereplő két sor a mindenki által jól ismert Vörösmarty-vers és az e vers ihlette parafrázis kezdősora. Vörösmarty Mihály és Orbán Ottó mintegy 150 év különbséggel éltek és alkottak. Vörösmarty a reformkor nagy költője, a magyar romantika kiteljesedésének legnagyobb alakja. „A haza s emberiség” költőjének versén keresztül olyan kérdések merülnek fel, hogy „Mi az írók és költők feladata a világban?”, „Hogyan éri el az ember magasműveltségét?”, „Lesz-e az emberek között szeretet és egyenlőség?”, „Lesz-e igazság a földön?”, „Mi a könyvek szerepe a világban?”
Mottók:
„Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós…”
(Vörösmarty)
„Hová lépsz most, gondold meg, Időutazó…”
(Orbán Ottó)
A XIX. század elején a magyarság az idegen elnyomás hatására válságba jutott. A nemzeti összetartozás egyetlen ismérve a közösen beszélt nyelv volt, ám ez is hanyatlott, és fennállt a veszélye annak, hogy a magyar nyelv megszűnik létezni, beolvad a környező népek nyelvébe. Az önállóságot tehát csak a nyelv útján lehetett megőrizni. A nyelv életben tartása mellett a közvélemény elvárta az íróktól, hogy műveikben politikai üzenetet is közvetítsenek, már amennyire ez a cenzúrával szemben lehetséges volt. Ebbe a korba született Vörösmarty Mihály. Vörösmarty tudatosan helyezkedik szembe a kor világnézetével. Az emberiség alapvető problémáit sorolja fel több versében is. Elérhetőnek tartja a „szép, új világot”, amelyben a „nyomorú pórnép emberségre javúl”. Ez a hangulat már csak nyomokban fedezhető fel az 1844-es Gondolatok a könyvtárban című filozófiai elmélkedésében. A vers egy bölcselmi óda, mely az emberiség ügyével foglalkozik.
A költő sehol sem talál a világban teljes szabadságot, a „nagyobb rész” mindenütt boldogtalan, az ember jogait mindenütt eltaposták. Kétségbeesett bölcsessége mégis megnyugszik, hisz az újabb szellem győzelmében, mely az emberiséget megragadta, hisz nemzete küzdelmében, hogy a süllyedésből kivívja magát. A Gondolatok a könyvtárban kérdései, problémái nem egyedülállóak sem irodalmunkban, sem Vörösmarty életművében. Felmerül a kérdés: miért mégis ezt a verset tartja az utókor a költő legnagyobb alkotásának? Miért hat olyan nagy erővel az olvasóra? Talán azért, mert a költeményben fölvetett kétségek és a kilátástalanság máig sem szorult vissza olyan mértékben, hogy megnyugtassa az emberiséget. Másrészt pedig azért, mert a versben felvetett problémák megoldása nem következik be a vers végén. Ad egy utat, kitűz egy célt, amelyért küzdeni kell, de ezekkel nem ránt ki minket a pesszimizmusból. Manapság is minden olvasót elgondolkodtat, hiszen együtt kesergünk, együtt elmélkedünk a mű olvasása során.
Orbán Ottó Ostromgyűrűben című kötetében (2002) jelent meg a Gondolatok a könyvtárban parafrázisa Gondolatok egy személyi számítógép szövegszerkesztő memóriájának programjába elmentve címmel. „Aki valamelyest is ismeri Orbán Ottó életpályáját, az tudja, hogy Orbán harca az életért nagyon is mindennap ismétlődő hétköznapi – a versekben legtöbbször iróniával, öniróniával profanizált – tény” – olvasható Dérczy Péter tanulmányában. Az öregedés, a betegség képei két évtizede ismétlődnek költészetében, több halálvers is született a költő tollából. A beszélő küzdelme egy valóságnak láttatott világállapot ellen zajlik, vagyis a vers beszélője és a világ között folyik a harc. Ez szinte minden Orbán-versben megfigyelhető. Az Ostromgyűrűben című kötet nagyon leegyszerűsített értelmezése, magyarázata lenne ez, ahol is a beszélő mint értékek kizárólagos hordozója és védelmezője lép fel a „rossz világgal” szemben, de kétségtelen, hogy Orbán legjobb verseiben is mindig kísért ennek az értelmezésnek a lehetősége is. A kötet kettősséget sugároz: a halál, a pusztuló világ sötét képei sorakoznak fel, melyekhez az a képzet társul, hogy mindez megítélhetetlen, viszonylagos. A „Világnagy éjszaká”-ban feltűnik egy másfajta magatartásmód, amely az előzőnek ellentéte. A vers beszélője megpróbálja megtalálni és felmutatni azt a pontot, ahonnét nézve a pusztulás mégsem teljesen értelmetlen. Ebben a versben rögzül egy költői „feladat”; a Vörösmarty nagy versére utaló szöveg kérdéssel válaszol a filozofikus felvetésre, hogy tudniillik „Mi dolgunk a világon?”: „Kimondani, amit elődeink, a balgák / és balekok már annyiszor kimondtak, / a hagyományos, közép-európai »mégis«-t?”
Orbán egész költészetében nagy szerepet tölt be a „mégis”, mindig nagy, belső költői küzdelmet takar. Leírásának alapja a hétköznapok valósága. Orbán Ottó költészete ellentétekre épül; az „igenek” és a „nemek” kettőzésében születnek versei. Motívumai közül e sajátságot talán az mutatja legjobban, amely az emberi létezés és emberi lét alapkérdéseit feszegeti.
Orbán verse kompozícióját tekintve hasonló logikai sorrendet követ. A különbség csupán a két vers terjedelme közötti eltérésben mutatkozik. Nyelvhasználat szempontjából Orbánnál a mai társadalomra jellemző szavak, kifejezések érvényesülnek. A szóképek, alakzatok száma is csekélyebb, mint a Vörösmarty-műben. A reformkori szövegben egyértelműen a pesszimizmus, reménytelenség uralkodik, Orbán Ottónál ez kevésbé érezhető, hisz a verset irónia kíséri végig, egyértelmű kifejezéseket használ a költő e hangnem érzékeltetésére. Egyik legfontosabb vizsgálati szempont az intertextualitás (szövegköziség) kérdésköre, annál is inkább, mert az Orbán-vers a reformkori alkotás parafrázisa. A szövegköziség keletkezésének egyik oka, mikor az induló költő követi elődjét szóhasználatban, szerkesztésben vagy más téren. Ez a fajta intertextuális jelenség tapasztalható az általam elemzett két versben, gondoljunk példaképpen a két mű címére, valamint a mottóban idézett két kezdősorra.
Mindkét versben kiemelkedő jelentőségű az ellentétekre épülő tartalom. A több szempontú vizsgálatkor jól látható, hogy eltérés főként a nyelvhasználatban és a hangnemben mutatkozik, köszönhetően a versek eltérő keletkezési idejének. Láthatóvá vált talán ez alkalommal is, hogy két különböző korban született vers vizsgálata mindenki számára érdekes és tanulságos végkifejletet eredményezhet.
Irodalom
Dérczy Péter: Ostromgyűrűben. (2009. április 2.)
(Sz. n.): A „Gondolatok a könyvtárban”. (2009. február 12.)
(Sz. n.): Vörösmarty Mihály – Gondolatok a könyvtárban című versének elemzése. (2009. február 22.)
Comments on “Olvas(s)atok, néz(z)etek -Vörösmarty Mihály és Orbán Ottó”