Verdi Don Carlosa az Operaházban
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. június 6.
Fotók: Berecz Valter
Újra műsoron van a Don Carlos 2021-es rendezése. Valois Erzsébet és Eboli hercegnő szólamát két szereposztás szerint tolmácsolják, magam a május 25-i előadáson jártam. A rendezés (Frank Hilbrich munkája) érdekes, de sokak számára van benne olyan részlet, ami nem feltétlenül tetszetős. A díszlet puritán, mindössze egy hosszú, fehér lépcsősor jeleníti meg a palotát, egyéb tereket. Némileg ellensúlyozta az üres teret a kórus színpompás jelmeze egyes szakaszokban.
Falusi díszletnek nevezte az egyik néző a színpadképet, talán okkal. Sokan csak néha engedhetik meg, hogy az Operába menjenek, és azt remélik, hogy hagyományos rendezést előadást látnak, szép díszletekkel, jelmezekkel. A díszlettervező, Volker Thiele vegyítette a mai hétköznapi öltözetet az elegáns ruhákkal. Más kérdés, hogy a Covid idején, online mutatták be az operát. Talán ezért is mondható puritánnak a színpadkép. A világítás volt a legerősebb pont: csodás árnyékok vetülhettek a lépcsőre, a világítással az intimitás is megjelenhetett. Frank Hilbrich rendezésében a darab kezdetén a szerzetes a lépcsősoron görget fel könyvcsomagot, amely természetesen visszagurul. A nézőnek óhatatlanul a görög mitológiából ismert Sziszüphosz jut az eszébe. A vak Főinkvizítort alárendeltjei és latex jelmezben osonó kutyák kísérik mindenhova. Don Carlost a két lábánál fogva fellógatták, szerencsére László Boldizsárnak nem okozott problémát a mozzanat és az éneklés. A kissé sokkoló jelenet nem volt egyedüli a rendező értelmezésében. Mindenki tudja, hogy a szerelem testi megvalósulása az élet része. De nem csak ez a része az életnek. A rendező többször is (háromszor biztosan) beillesztett ilyen fajta jelenetet. Indokolatlanul. Az a kevés illúziója is elveszhetett a nézőnek, aki szeretett volna pompázatos öltözékeket, nagyszabású, kifejező díszleteket látni a színpadon. Az is kérdés, hogy miért angol nyelvű tacepaókat láttunk egy olyan műben, amely egy német dráma alapján, olasz szerzőtől született, témája pedig a 16. századi spanyol hatalmi-egyházi harc.
Szerzetesként (és V. Károlyként) Kiss Andrást láttuk-hallottuk. Színpadi megjelenése rezignált, komor, a szerephez illő. Sajnos végig alulintonálta rövid szerepét. Rácz Rita volt az Égi hang, a látvány – a kórus közepén állt hófehér ruhában – sokkal kifejezőbb volt, mint az éneklés. Tebaldo szintén rövid szólamát Kálnay Zsófia énekelte, rendkívül erőteljes színpadi jelenléttel. Rendezői értelmezésben maga a szerep egy durva, erőszakos, egy bizonyos korszakra utaló jegyeket mutatott. Lerma gróf Kiss Tivadar volt, jól megvalósított éneklést hallottunk. Fő-inkvizítorként Palerdi András állt a színpadon, a rendezői elképzelést – félelmetes, rettegést keltő személy – jól hozta, azonban éneklése-hangja nem tükrözte teljes mértékben a szerepét.
Haja Zsolt Posa márkija kezdetben visszafogottnak tűnt, később azonban egy szenvedélyes figurát láttunk. férfibarátságot a legikonikusabban kifejező duett kevésbé erős karakterűnek tűnt László Boldizsár és Haja Zsolt előadásában.
Valois Erzsébetként Ádám Zsuzsannát láttuk, zenei szempontból az előadás egyik legjobbját kaptuk tőle. A hang telt, nagy vivőerejű, az énekesnő alakítása emlékezetes. Szántó Andrea Eboli hercegnő szerepét alakította. Érdekes módon a fekete-fehér-piros színeket használó színpadkép és jelmezek uralmát kék ruhája törte meg. Éneklése az ismert O don fatale ária tolmácsolásában csúcsosodott ki, de hallottuk és láttuk már meggyőzőbbnek. Bretz Gábor ezúttal is remekül énekelt, színpadi jelenléte karizmatikus volt, mint általában. A hang telt, szép színű, talán az alsóbb régiókban érezhettünk egy kis világosabb színt. Alakítása színészi szempontból szintén a legjobban között volt.
A címszerepet a hétköznapi öltözetben éneklő László Boldizsár alakította, vehemensen. A magas hangok bombabiztosak, a szólamot tisztességesen elénekelte, de az a bizonyos egyéni hang, a finomabb zenei megoldások hiányzanak előadásából. A farmernadrág derekának igazgatása nem színpadra való. A szólistákkal történő közös munkája nagyon tetszetős, kifejező volt.
A kórus hangzása jó, a tempótartás kevésbé. Szép pillanatokat kaptunk a könyvégetés jelenetnél. Az előadást Halász Péter irányította, a zenekar tisztességesen játszott, de ez nem az az este volt, ahol az a bizonyos plusz vagy a hőfok megjelent volna.
