Fehér Béla: Kossuthkifli
(a papiruszportal.hu archívumából [2012])
Szerző: leho
Két nagyszerűen lehangoló, de egynemű kötet, Márai és Carver után ültem föl a zöld delizsánszra Batykó mellé. Úgy voltam vele, ha csak a fele igaz, mint ami a fülszövegben olvasható, a mottók (Jókai, Benedek Elek, Esterházy), az alcím (hazafias kalandregény) és a borító sugallata alapján várható, már nem lehet unalmas utazás. Végül úgy jártam, mint a szerző a MASZRE ösztöndíjával. Hogy is lehetne rossz regényt írni egy delizsánszról.
Kék alapszínen (nem ritka a Magvetőnél, a zöldet most nem bántam volna) szellemes a borító: a kötélnek mindig két vége van, s nem mindegy, hogy éppen mire szolgál, akasztásra vagy hágcsóként egy légyotthoz, és az sem, melyik oldalán állunk, lógunk.
Prológ. Az alaphelyzetet korábban már felvázoltuk, a levél negyvenéves előzménye pedig ide nyúlik vissza.
Cserna-Szabó András író, olykor szerzőtárs a fülszövegben érthetően elfogult, ám így is sok meglátása telibe talál. Nem megyek végig az egyes állításokon, s a lényeget, a nagyregényt, egyáltalán nem vitatom. Azt, hogy mi is Fehér Béla Kossuthkiflije a műfajt tovább bontogatva, milyen parafrázis valójában, egyáltalán, paródia-e stb., nem tudnám cáfolhatatlan és száraz irodalomelméleti fogalmakkal leírni, de ennél sokkal fontosabb, hogy olvasás közben kitűnően szórakoztam. Hajlamos vagyok elfogadni Szilasi László véleményét, hogy inkább Virágzabálók-parafrázis, mint Jókai-műveké, ám én egy komoly Jókai-jellemzőt igenis hiányoltam belőle, kifelé menet az erdőből, a méretet, a még két-három száz oldalt. Sajnáltam, hogy a szerző nem karaktervadász. Illetve másképp az.
Hősei ánti- és antihősök – tökéletes hús-vér emberek, nem dosztojevszkiji értelemben. A szerző alighanem behatóan ismeri a kis- és nagybetűs/-kanalas életet, így a figuraalkotással nem lehetett gondja. Úgy tökéletesek, hogy tele vannak hibával, igazi hős nincs is a regényben, így nem nehéz kiérezni a többnyire finom, ritkán durva áttéteket a mába (nincs olyan konkrét utalás benne, mint a másképp kitűnő Kaisers TV-ban), akár rólunk is szólhatna.
Karakterek. A Kossuthért rajongó Swappach Amadé őrnagy elhagyja a seregét, veri a hazafias mellét, kirabolja titkos ügynök és sültrealista apját, s közben csip-csup okokból nem átall meggyilkolni azt, aki az útjába áll – ő lenne a szabadságharc zászlóvivője, ám fegyver helyett csak ferslógban Kossuthkiflit hordozó egy értelmetlen és lehetetlen küldetésben. Igazi terhelt jellem (de legalább nem félszemű), nevelője nem véletlenül egy boszorkány volt. A delizsánszban mellette egy pillekönnyű hivatásos postakocsis ül, hol szűk, hol bő kötélszáron elengedve, néha kötélen lógva kürtölve (például aszófői bibapot); az őrnagy elkötötte/felbérelte a delizsánsszal együtt. A csapatba tartozik a megszöktetett szerető, a cukrász lánya, Estilla (kettős finom névjáték), valamint a lány jóakarója, a grófnő. Redengóba öltöztek, ez volt kéznél, ami korabeli férfiviselet – a szalonkabát másik neve ferencjóska, ezt direkt nem említi Fehér.
Dialóg. Jelképesen és valójában a halál kocsisa üldözi a szabadságot: az apa, Swappach Ferdinánd az ellopott pénze miatt űzi fiát (aki erről mit sem tud) egy hullaszállító kocsival, s eltökélt szándéka, hogy lelövi. Mach/ff/iavellista, besúgórendszert mozgat Pozsonyban, igazi cinikus, elvtelen szürke eminenciás egy császárkori gépezetben. Magával viszi Vödric Demetert, a Kossuthkifli kisütőjét, aki meg lánya Estilla után kajtat; valamint az egyik besúgó beosztottját, aki a felszínen temetkezési „szakember” (a hálózat jellemzően a szakmára épül) – egyikük helyhiány miatt mindig koporsóban utazik. A hullaszállító a delizsánszt üldözi Debrecenig, néha ráadásul úgy, hogy előrébb tart. Rajtuk kívül számos életrevaló és élhetetlen, e és túlvilági alak (szellem, ősmagyar „dzsinn” stb.) színesíti a történeti palettát.
Ferslóg. A történet kalandos, lebilincselő, a valós események és a kitalált akciók átfedik egymást, azonban a legnagyobb élményt számomra a kikevert szellemes, ízes, mégsem „csinált”, más műéhez nem hasonlítható kossuthkiflis nyelv, a ládányi sziporka nyújtotta. Még úgy is, hogy érzem, a szerző szemberöhög a orosz kém bakkecske fordítva feltett szarva között: ne vegyük már annyira komolyan magunkat! Élvezzük az életet, mint ő az ösztöndíjat regénye megírása idején. Csernához vissza: a magyar sors, a delizsánszos út pedig valószínűleg olyan, mint az ő trolija. Ettől függetlenül a Kossuthkifli delikát termék, mágikus szürrealizmussal nyakon öntve.
Fehér Béla: Kossuthkifli
Hazafias kalandregény
Magvető, Budapest, 2012
Kötött, 140×215 mm, 340 oldal
Borító: Tomori Marcie
Szerkesztő: Király Levente
ISBN: 978 963 14 2962 6
