Névnapok: Flórián, Mónika, Amál, Amália, Amélia, Amilla, Antónia, Bulcsú, Elma, Florianna, Florin, Florina, Flóris, Fóris, Gotárd, Gothárd, Kocsárd, László, Pelágiusz, Szilvánusz
Események:
1728 – Georg Friedrich Händel Ptolemaiosz, Egyiptom királya című operájának premierje Londonban.
1868 – a világ legnagyobb könyvét, a Kutodav szentélyfeliratokat, amely a buddhista szentírások egészét rögzíti 729 márványtáblán, bemutatták a nagyközönségnek Mandalajban (Mianmar, korábban Burma).
1878 – Thomas Edison fonográfja első alkalommal kerül bemutatásra a Grand Opera House-ban (Nrew York).
1895 – Wilhelm Kienzl harmadik, a leghíresebb Az evangélista című operájának első előadása a berlini Neues Königliches Opernhausban.
1896 – a millenniumi ünnepségek keretében, I. Ferenc József jelenlétében megnyílt a Műcsarnok a budapesti Városligetben.
1927 – a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (The Academy of Motion Picture Arts and Sciences) alapítása.
1953 – Ernest Hemingway Pulitzer-díjat kap Az öreg halász és a tenger című művéért.
1959 – az első Grammy-díj átadása (Perry Como, Ella Fitzgerald).
1979 – „Az erő legyen veled!”, nemzetközi Star Wars nap (a dátum eredete egy angol nyelvű szójáték), a Csillagok háborúja rajongók napja.
1991 – a tűzoltók napja Magyarországon (Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének ünnepén).
Megszületett Hankiss Elemér (1928-2015) Széchenyi-díjas szociológus, filozófus, értékkutató, irodalomtörténész.
1965-től 1975-ig a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. A rendszerváltás utáni első kormányfő, Antall József kinevezte a Magyar Televízió elnökének. Néhány hónappal később a kormányzó MDF-en belüli keményvonalasok nyomására a miniszterelnök kezdeményezte a leváltását. Hankiss körül ekkor szimpátiamozgalom alakult. Végül hosszas közéleti csatározások – az ún. médiaháború – közepette lemondott posztjáról. A későbbiekben több tudományos ismeretterjesztő jellegű műsort készített és vezetett a televízióban. 1996-ban Miszlivetz Ferenccel együtt kezdeményezte az azóta is minden nyáron megrendezett Savaria Nemzetközi Nyári Egyetemet, amelynek minden évben előadója volt. A nyári egyetem az európai civilizáció és integráció kérdéseivel foglalkozik.
Megszületett Huszti Péter (Hendel Péter, 1944) Magyar Corvin-lánccal és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, 
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színiakadémiai rektor, színigazgató, rendező, a Színház és Filmművészeti Egyetem doktora, professzor emeritus, a Magyar Művészeti Akadémia Professzori Felterjesztések Bizottságának tagja, érdemes és kiváló művész.
Már korán magába szívta a művészetek, a színház szeretetét. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1966-ban végezte el. Ádám Ottó hívására a Madách Színházhoz szerződött, melynek 2007-ig volt a tagja. Ezen időszak alatt több, mint 70 prózai darabot játszott, kedvencei és legnagyobb kihívásai a Shakespeare színdarabok voltak. A játék mellett a tanítás is élete részévé vált, 1974-ben lett a Színház- és Filmművészeti Főiskola, majd 1982-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. 1988 és 2010 között a színész főtanszak vezetőjeként dolgozott. A filmszerepek is megtalálták, több, mint 100 tévé és játékfilm szereplője volt. Az „Őrjárat az égen” című, a Magyar Néphadsereg életét bemutató négyrészes filmsorozat általános ismertséget hozott számára. 1999-ben DLA fokozatot szerzett, majd a Színház- és Filmművészeti egyetem professor emeritusa lett. 2003 óta a Soproni Petőfi Színház színésze, majd 2007-től művészeti tanácsadója 2012-ig. 2008-tól a Turay Ida Színház társulatának tagja, egyik rendezője (Fiúk a térről, Szerelmesfilm, Fekete gyémántok).
Ezen a napon született:
Bartolomeo Cristofori (1655-1731)
olasz hangszerkészítő, aki 1698-tól állt a Mediciek szolgálatában. Neki tulajdonítják a zongora feltalálását, melyet az ő idejében gravicembalo col piano e forténak, azaz „halkan és hangosan szóló csembalónak” neveztek. Ez a név a zongorának arra a – csembalótól különböző – jellemzőjére utal, hogy a hangerő a billentyűkre gyakorolt nyomással arányosan változik.
William H. Prescott (1796-1859)
amerikai jogász, aki miután elvesztette egyik szeme világát átpártolt a történelem tanulmányozására. Kollégái a nemzet első „szaktörténésze” megnevezéssel illeték a kéziratos források használata és írásainak stílusa miatt, amivel megalkotta tudományos területének irodalmát (Mexicó Miksa császárig, V. Károly császár lemondása és végnapjai, Mexikó és Peru meghódítása).
Grünwald Béla (1839-1891)
politikus, publicista, történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Felvidéken elvégzett középiskolai tanulmányok után jogot végzett Pesten, majd 1864-1865 során több nyugat-európai országban tanulmányutat tett. Járt a párizsi, a berlini, a heidelbergi egyetemekre, ügyvédi oklevelet szerzett és filozófiai előadásokat hallgatott. Első művéért, az 1888-ban megjelent A régi Magyarország címűért a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. 1890-ben pedig Az új Magyarország címmel Széchenyiről írt könyvet.
Bercsényi Béla (Helfer, 1844-1901)
színész, író, drámaíró. Pályáját vidéken kezdte, majd 1873-ban szerződtette a Nemzeti Színház. 1878-ban a színitanoda tanára, majd 1888-ban a Petőfi Társaság tagja lett. A színpad című folyóiratot szerkesztette. Írt költeményeket és novellákat is (Gróf Dormándy Kálmán, Az ezredes leánya, A váltó).
Telekes Béla (Klein, 1873-1960)
költő, műfordító. Jelentős műfordítói tevékenységet folytatott. Olyan neves íróktól fordított, mint: Dickens, Hauptmann, Ibsen, Kleist, Lermontov, Maeterlinck, Molière, Poe, Rostand, Shakespeare, Strindberg, Oscar Wilde (Káprázatok, Fekete gályán, Válogatott versek).
Seiber Mátyás (Mátyás György Seiber, 1905-1960)
magyar származású, 1935 óta Angliában élt zeneszerző. Kodállyal együtt gyűjtött népdalokat, majd a népzenegyűjtésen túl Bartók Béla és Kodály Zoltán a népzenei gyűjtemény tudományos feldolgozásába is bevonta. Érdeklődése ezután részben a középkori gregorián zene, később a dzsessz felé fordult. Művei széles zenei forrásból építkeznek, a magyar népzenei hagyományoktól Schönbergen és a szeriális zenén át a dzsesszig. Filmzenéket is írt.
Margaret Durrell (1920-2007)
brit író, Gerald Durrell író és természetbúvár nővére. Alakja felbukkan Gerald Durrell összes olyan könyvében, amelyet családja korfui tartózkodásáról írt. A család korfui éveiről és élete későbbi időszakáról azonban később Margo is írt egy humoros könyvet, ami magyarul De mi lett Margóval? címmel jelent meg.
Audrey Hepburn (1929-1993)
Oscar-díjas flamand származású angol színésznő. A világraszóló filmes karrier után a UNICEF utazó nagyköveti feladata töltötte ki az életét. 1945-ben, a háború után, Amszterdamba költözött családjával és balettet tanult. 1948-ban a Londonba költöztek, ahol beiratkozott a Rambert balettiskolába, a neves Marie Ramberthez. Mivel alig volt pénzük, és édesanyja nehezen tudta eltartani, próbált pénzt szerezni, hogy fizetni tudják szerény albérletüket. Tánckari balerina volt a színpadon, musicalekben kapott táncos szerepeket, emellett modellkedett is, valamint kisebb szerepeket játszott néhány filmben. Első főszerepe Amerikában Ann hercegnő volt a Római vakációban Gregory Peck oldalán. A filmért megkapta a legjobb női főszerepért járó Oscar-díjat. Egyik leghíresebb filmje az 1961-es Álom luxuskivitelben, valamint az 1964-es My Fair Lady, melyben Eliza Doolittle szerepét alakította (Háború és béke; Egy apáca története; Várj, míg sötét lesz).
Balla Demeter (1931-2017)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas fotográfus, érdemes művész. 1954-ben határozta el, hogy a fotográfusi pályát választja, 1957-ben fényképész szakmunkás bizonyítványt szerzett, s ettől kezdve képeket, képriportokat szállított a legkülönbözőbb budapesti lapoknak, de leginkább a képes folyóiratoknak. 1999-ben megalapította a Demeter-díjat azon fényképészek számára, akik önzetlenül fáradoznak a magyar fotóművészetért.
Gennagyij Nyikolajevics Rozsgyesztvenszkij (1931–2018)
szovjet-orosz karmester, zenepedagógus. Karmesterként még tanulmányai alatt mutatkozott be a nyilvánosságnak a Moszkvai Nagyszínházban, 1954-ben szerezte meg diplomáját. 1972-ben részt vett a Moszkvai Kamaraopera létrehozásában, amelynek az első zeneigazgatója is lett. Számos operát mutatott be a legrangosabb európai operaházakban. Előadóművészként a spontaneitás magas fokát ötvözte a nagyszerű gesztusérzéssel és a csúcspontok tévedhetetlen elhelyezésével, ami rendkívüli előadásokat eredményezett. Rengeteg, szám szerint 786 művet rögzített több mint 400 hanglemezre. Rendkívül széles repertoárja a népszerű daraboktól a ritkán játszott, „elfeledett” zenékig terjedt. ––> Rozsgyesztvenszkij, Concerto Budapest
Juhász Előd (1938)
zenetörténész, műsorvezető, a hazai zenei ismeretterjesztés közismert alakja. 1966-ban egy Ford-ösztöndíjjal és Kodály tanácsaival felvértezve, egyéves amerikai tanulmányúton vett részt. Itt tanulmányozta az amerikai zenei életet, a zenei iskolákat, a zenei kísérleteket, például az elektronikus zenét. 1981-ben átment a Rádióból a Magyar Televízióba, ahol – több más mellett – a Zenebutik volt rendkívül népszerű műsora. Folyamatosan írja és jelenteti meg könyveit (Amerikai variációk, Popművészek természetközelben, Volt egyszer egy Zenebutik). ––> Amerikai zenehíd – Juhász Előddel
Ámosz Oz (1939-2018)
izraeli író és újságíró, a Békét most mozgalom egyik alapítója, a legtöbb nyelvre lefordított héber nyelven alkotó író. Amikor először kezdett el írni, a kibuc engedélyezett számára heti egy napot erre a munkára. Amikor Miháél, Miháél című könyve bestseller lett, azt a csípős megjegyzést tette, hogy ő „gazdasági ágazattá” vált és a kibuc három napot utalt ki számára. Az 1980-as években már négy napot kapott az írásra, kettőt tanításra, miközben szombatonként továbbra is pincérként tevékenykedett a kibuc étkezőjében (Fekete doboz, Hogyan gyógyítsuk a fanatikust, Kedves fanatikusok!).
Borenich Péter (1940)
újságíró, dramaturg. 1957 elején a kádári politikai rendőrség kétszer is letartóztatta, büntetésül nem tanulhat tovább. 1964–2007 között a Magyar Rádió munkatársa volt. Először bemondó, majd több száz dokumentumműsor dramaturgja. Ezenkívül szerző és riporter. Az 1964–65-ös tanévben a Színház- és Filmművészeti Főiskola vendéghallgatója volt, rendezői szakon. 1967-ben újságíró diplomát szerzett. A Magyar Televízió több műsorának volt riporter-műsorvezetője. Az ezredfordulón tanított a Szegedi Tudományegyetem kommunikációs szakán, 2007-ben nyugalomba vonult.
Robin Cook (Dr. Robin Cook, 1940)
amerikai orvos és író, általában közegészségügyi és orvoskrimi témájú regényeket ír. Több mint harminc megjelent regény és több millió eladott példány után is orvosnak tartja magát, nem pedig írónak. Könyveiben sikeresen ötvözi a krimit az orvostudománnyal, általában az adott mű főhősének hosszas nyomozása után derül fény összeesküvés-elméletekre, melyeket orvosok vagy kórház-közeli emberek vezérelnek (Kóma; Fertőzés, Marker; Génhiba). ––> Robin Cook: Halálcsapda
Balogh Zsuzsa (1943-2020)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1961-1965 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1965-1969 között a Nemzeti Színház színésznője volt. 1969-től 5 évig a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1974-1975 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1975-től 11 évig a Budapesti Gyermekszínházban lépett fel. 1986-1993 között a debreceni Csokonai Színházban szerepelt. 1993 óta szabadfoglalkozású színművész (Karambol, Szindbád, Lila ákác).
Bánó Attila (1945)
író, grafikus. 1969-1990 között szabadfoglalkozású grafikus volt. 1980-tól tagja a Művészeti Alapnak (MAOE). 1975-1989 között ismeretterjesztő könyveket illusztrált, hanglemez- és könyvborítókat, plakátokat, bélyegeket tervezett. 1990-1991 között a Ludas Matyi munkatársaként dolgozott. 1992-2007 között a Magyar Újságírók Közösségének elnökségi tagja, 2004-2006 között titkára, 2006-2007 között elnöke volt (Magyar ösvény, Rejtélyek a magyar múltból, Családban a nemzet).
Nagy Gáspár (1949-2007)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, prózaíró, szerkesztő. Tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd Szombathelyen népművelés és könyvtár szakon végezte. 2000-ben tagjai közé választotta a Magyar Művészeti Akadémia. Költői életművének fontos része volt az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének őrzése és eszméinek felmutatása. 1969-től megfigyelés alatt tartották, a titkosszolgálat felbontotta leveleit, lehallgatta telefonjait. A rendszerváltás előtt költészete beszélt legnyíltabban a kommunista diktatúra bűneiről, nyílt szembenállás volt a diktatúrával, leleplezte annak módszereit és cselekedeteit (Koronatűz, Szabadrabok, 1956 fénylő arcai).
Lovay László (1952-2018)
nótaénekes, előadóművész, műsorvezető és zeneszerző. Zongorázni tanult, magánének tanulmányokat folytatott Kovács Magda énektanárnál, 1971-től lépett fel énekesként. Zeneszerzői munkásságának fontos részei az 1987-ben általa megírt FTC Induló, illetve a Forma 1.-hez íródott Száguldás című dala. 2013-ban alapítója a Magyar Zenei Kulturális Alapítványnak.
Pia Zadora (Pia Alfreda Schipani, 1954)
amerikai énekesnő, Golden Globe-díjas színésznő. Első filmszerepe A Télapó meghódítja a marslakókat című filmben volt. Érdekesség, hogy a Golden Globe-díj mellé, ugyan azon filmért a legrosszabb színésznőnek járó szerepért, két Arany Málna díjat is kapott (Lepke [1982]).
Géczi János (1954)
József Attila-díjas író, költő, képzőművész. 1995-től a pécsi Janus Pannonius (Pécsi Tudományegyetem) teljes, majd félállású oktatója, habilitált docens, majd 2003-tól 2017-ig a veszprémi Pannon Egyetem munkatársa, az MFTK Filozófia, Történelemtudomány és Antropológia intézet vezetője, az utolsó 7 évben a kar stratégiai dékánhelyettese. 2021 óta az MTA doktora (Vadnarancsok, Szélbe burkolt város, A rózsa labirintusa).
Igó Éva (1956)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. 1980-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1976-tól már játszott a Pinceszínházban. 1980–1984 között a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, majd 1984–1987 között a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. A Vígszínháznak 1987 óta tagja. 2006-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen DLA fokozatot szerzett. A Shakespeare Színművészeti Akadémia beszédtanára volt (Egymásra nézve, Csinibaba, Casting minden).
Mandel Róbert (1957)
tekerőlantművész, organológus. Mint hangszerkészítő és hangszer-restaurátor hangszereit múzeumokban fellehető eredeti példányok hű másolataként maga készítette. Találmánya az electrotary nevű hangszer, a tekerőlant elektrofon változata. Gyermekkorától tanult hangszeren játszani. Restaurátori tanulmányait a Deutscher Musikrat jóvoltából a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum világhírű hangszergyűjteményében végezte 1981-ben. Tekerőlantjával az 1980-as évek elején a világon elsőként koncertezett az USA-ban, Ausztráliában és Izraelben. Gyakran tart ismeretterjesztő előadásokat, 2015-ben megalapította a Geneamus Ensemble együttest. Jelenleg Ausztriában él (Hangszerbarkácsoló, Elektrofon hangszerek, Klasszikus és romantikus hangszercsodák). —» Mandel Róbert: Magyar népi hangszerek – a Kossuth albuma
Keith Haring (1958-1990)
amerikai pop-art és graffiti művész és társadalmi aktivista. A születésről, a halálról és a háborúról szóló alkotásai nagy hatással voltak az 1980-as évek New York utcai kultúrájára. Képei a 20. század vizuális nyelveként széles körben elismertté váltak. Határozott program mentén építette fel életművét: művészetét elsősorban kommunikációnak tekintette és ennek rendelte alá művészi kifejezésmódját. A reklám- és a szórakoztatóipar korában született, mely saját hatékony jelrendszerével és ikonográfiájával háttérbe szorított az „elit” művészetet (Prophets of Rage, The Red Dog, Altarpiece).
Kiss Éva (1966)
ukrajnai magyar történész, egyetemi tanár, 2005-től tagja a magyar–ukrán történész vegyesbizottságnak. 2009-től az Ungvári Nemzeti Egyetem Humán- és Természettudományi Magyar Kara Magyar történelem és európai integráció tanszékének vezetője. Kutatási területe az európai regionális politika és a határmenti együttműködés.
Anger Zsolt (1969)
Jászai Mari-díjas színész. 1995-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1998-tól 2002-ig pedig a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt. 2002–2006 között az egri Gárdonyi Géza Színházban dolgozott. 2006 óta szabadfoglalkozású művész. 2006–2007-ben a budapesti Örkény István Színház vendégszínésze volt.
Gyuris Tibor (1974)
színész, író. 1989-ben statisztaként indult pályája, majd a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház stúdiójának színész hallgatója lett. 1993-tól a színház társulatának tagja. Színészi munkája mellett írással, forgatókönyvírással, rendezéssel is foglalkozik.
Vágó Bernadett (1979)
színésznő, szinkron színész. 2001-ben felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium opera-magánének szakára, ahol 2002-ben végzett. Ezt követően a Budapesti Operettszínházban működő Pesti Broadway Stúdió növendékeként tanult, és az Operettszínház egyik musicalsztárja lett. Az Operettszínházban alakított szerepei mellett szinkronszínészként is foglalkoztatják. Gyakran hallható, mint a mesék egyik kedvelt hangja.
Pál András (1982)
Junior Prima díjas színész. A Kolibri Színház Dayka Margit stúdiójába járt, majd a Kaposvári Egyetem első színész szakán végzett 2006-ban. A Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 2010-ig dolgozott. 2010–2013 között a Pesti Magyar Színházhoz szerződött, 2013-tól a Radnóti Miklós Színház társulatának tagja. Hosszú ideig kosárlabdázott, hobbija a dobolás, szereti a komolyzenét és a jazzt, a házias magyar ételeket, és a borokat.
Ezen a napon halt meg:
Sajnovics János (1733-1785)
jezsuita szerzetes, a finnugor nyelvrokonság korai kutatója. Nyelvünk finnugor rokonságának gondolatával egyes tudósok viszonylag korán foglalkoztak. A 18. században már német és skandináv tudósok utaltak a lapp és a magyar nyelv közötti esetleges rokonságra. Az első magyar kutató Sajnovics János volt, aki megvetette nyelvünk rokonságának tudományos alapjait, bár ő maga nem volt nyelvész.
Grünwald Béla (1839-1891)
politikus, publicista, történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Felvidéken elvégzett középiskolai tanulmányok után jogot végzett Pesten, majd 1864-1865 során több nyugat-európai országban tanulmányutat tett. Járt a párizsi, a berlini, a heidelbergi egyetemekre, ügyvédi oklevelet szerzett és filozófiai előadásokat hallgatott. Első művéért, az 1888-ban megjelent A régi Magyarország címűért a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. 1890-ben pedig Az új Magyarország címmel Széchenyiről írt könyvet.
Lányi Dezső (Leimdörfer Ignác, 1879–1951)
szobrász. Naturalisztikus zsáneralakokat, portrékat, emlékműveket készített. Budapesten az Iparművészeti Iskolában és Bécsben tanult. Több külföldi utazást tett: járt Rómában, Párizsban és Brüsszelben. Műveit 1904-től a Műcsarnokban állította ki. 1937-től az Amerikai Egyesült Államokban élt.
George Enescu (1881–1955)
nemzetközi hírű román zeneszerző, hegedűművész, pedagógus, karmester. Négy éves korában kezdett hegedűn játszani, öt évesen megjelent első koncertje és Eduard Caudella irányítása alatt elkezdte zeneszerzői tanulmányait. Szerzeményeinek stílusa nehezen határozható meg, egyes művei rokoníthatók a romantikus irányzattal. Némely zenedarabján a francia zene hatása érződik, másokon pedig újbarokk törekvések figyelhetők meg. Természetesen a nemzetével kapcsolatos szerzeményei magukon viselik a román népiesség jegyeit. ––> Enescu, Richard Strauss és a hegedű-zongora szonáta műfaja
Budanovits Mária (1894–1976)
operaénekesnő (mezzoszoprán, alt), az Operaház örökös tagja érdemes művész. 1909 és 1914 között a Zeneakadémián tanult, 1914. május 7-én bemutatkozhatott a budapesti Operaházban. 1914 júniusában ösztöndíjas lett, az 1915–16-os évadtól 1954-ig a dalszínház egyik vezető énekese volt, elsősorban Verdi, Wagner, Bizet, Erkel műveinek avatott tolmácsolója volt. Mezzoszoprán szerepekre szakosították, de altját is nagyra becsülték a szakemberek. Mint oratórium-énekesnő is kiválónak bizonyult.
Losonczy György (1905–1972)
Kossuth-díjas operaénekes (basszbariton), kiváló művész. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte. Az Operaház 1928-ban szerződtette. 1968-ig a társulat magánénekese volt.
Trethon Judit (1951-2008)
író, újságíró, műfordító. A Galaktika szerkesztőjeként is dolgozott. Nagyban hozzájárult a műfaj hazai népszerűsítéséhez, a témában széles körű ismeretekkel rendelkezett. Számos regényt és novellát írt, és még több esetben szerkesztőként működött közre mások műveinek kiadásában. A Szefantor sci-fi tábor névadója és állandó előadója. A tudományos fantasztikum mellett a filmtörténet volt a másik szakterülete (Science fiction bibliográfia, És akkor jöttek az UFO-k…, Nagy szerelmi horoszkóp).
