a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Mika Róbert
„A ritkaságszámba menően nagy visszhangot kiváltó és titokzatos »kelta« szó talán a legköltőibb szóalak, amellyel a tudósok valaha megajándékozták az emberiséget. Eredete könnyen megállapítható: a görög Keltoí szóra vezethető vissza, amelynek jelentése »eldugott«, és a civilizáltabb világ elől elzártan élő népekre utalt.”
Lényegében a fenti mondatokkal kezdi a szakmai körökben jól ismert, keltológiával foglalkozó szerző, James MacKillop, a General Press által kiadott Kelta mítoszok és legendák című kötetét.
Majd így folytatja: „Csak Kr. u. 1700 körül kezdték a művelt emberek az Európa északnyugati peremvidékein akkoriban beszélt, egymással rokon nyelvek csoportjára alkalmazni a »kelta« terminust…”
Kelták. Ha itthon megkérdezünk valakit, hogy mi jut eszébe a kelta szóról, szinte biztos, hogy beugranak a druidák, és helytelenül Stonehenge építőire gondolunk. Ha kicsit még kutakodunk, talán előkerülnek a Brit-szigetek, bárdok, mágikus varázslatok intuíciói. Nagyjából itt ki is merül „tudásunk” a keltákról. Pedig érdemes megismerni az inkább lingvisztikai fogalom hátterét, mint azt e kötet is bizonyítja. Kik voltak, kik ma a kelták? Skótok, walesiek, írek, franciák? Szőkék, daliásak, vagy inkább barnák és alacsonyak? Van valami közük a gallokhoz, belgákhoz? A Duna folyó névadója Danu kelta istennő? Hányan beszélik ma a kelta nyelvet? Van-e köze Douglas Adamsnek a kelta mitológiához?
A számos kötetet – köztük az 1998-ban megjelent, minden idők legjobb kelta bestsellerét, a Kelta mitológia szótárát is – publikáló, szakmai körökben komoly keltaszakértőnek számító szerző 2005-ben lezárt és a legújabb kutatások eredményeivel gazdagított könyve minden kérdésre választ vagy támpontot ad.
Rendkívül jól van szerkesztve, kialakítva a kötet. A tudás tornyának csúcsára 3+1 részen keresztül vezet az utunk. A kötet elején egy kisebb, 36 oldalas összefoglalót kapunk a keltákról, a keltológia kezdeteiről, majd a tudományos, mai újraértelmezésekről. Ezt a rész feltétlenül ajánlani tudjuk mindazoknak, akik minimális tudásukat szeretnék bővíteni az egyik legősibb kultúra megismerésével. Ahhoz, hogy a kelta mítoszok és a legendák körében könnyebben eligazodjunk, feltétlenül ajánlott elolvasni az első részt, amely hátteréül szolgál a következőknek. Ez a rész számba veszi a kelta istenségeket, harcosokat, királyokat és királynőket, szenteket. Megismerkedhetünk a vallással, a vallás maradványaival, a korai szakrális királysággal, naptári ünnepekkel és a túlvilágokkal is. Igazán olvasmányos és érdekes dolgokat rejt ez a rész is, aki elolvasta a bevezető részt, ne hagyja ki ezt sem!
A kötet felénél kezdődik el a mítoszok leírása. Mivel a szerző nem tudományos értekezést és nem forrásanyagot szeretne megosztani velünk (bár a forrásokról mindig pontosan tájékoztatja az olvasót), így abban a kényelmes és szerencsés helyzetbe kerülünk, hogy jó brit szokás James MacKillopszerint meseszerűen dolgozza fel az egyes történeteket. Minden bizonnyal a kiváló magyar fordítás is hozzájárul, hogy az egyébként nehézkes szövegek helyett remek, szórakoztató, szinte már klasszikus irodalmi textusokkal találkozhatunk.
Visszatérve a kötet tartalmához, a második rész tartalmazza az ír mítoszokat, benne a két ulsteri, a Fionn- és a királyok mondaköreit. A harmadik részben megismerkedhetünk a walesi hagyományokkal, a brit gyökerekkel és a kelta kultúrájú területek szájhagyománnyal őrzött legendáival.
Külön érdemes megemlíteni az „extrákat”. Tucatnyi oldalon sorolja fel a könyv azokat az irodalmi és tudományos műveket, amelyek forrásanyagként szerepelnek a szerző művében. Kapunk egy remek, csaknem teljes név- és kifejezésszótárt, kislexikont, magyar nyelvi kiejtésmutatóval, helyesírás szerinti átírásszabállyal. És nem maradt el az ilyen könyvek sokszor elhanyagolt, de egyik legértékesebb része: „a fontosabb nevek és fogalmak mutatója”.
Bevallom, számomra a szerző irodalmi oldalról való megközelítései szerezték a legnagyobb meglepetést és örömet. Úgy gondolom, hogy a kelták és mondaviláguk nagyban járultak hozzá a brit irodalom újabb és újabb reneszánszához, James Macphersontól William Butler Yeatsen keresztül J. R. R. Tolkienig. De nagyon hasznosnak tartom azokat a történelmi metszeteket is, amelyekkel gyarapíthatjuk e nyugat-európai peremvidékről alkotott képet. A kötet, egyébiránt számos apróbb felfedezést is tartogat. Nemrég tudtam meg belőle, hogy a Dylan (Thomas, Bob [alias Robert Allen Zimmerman]) név mögött (kiejtése: di-lan) a kelta óceán és hullám áll. Pontosabban a walesi tengeristenség, Lleu Llaw Gyffes (kiejtése: lleu llau gi-fes) fivérét hívták így.
A kötetet minden kedves felnőtt olvasónknak ajánlom.
James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák
General Press Kiadó, 2006
Fordította: Szieberth Ádám
Lektorálta: Grabner Mária
Borítóterv: Gregor László
Felelős szerkesztő: Benda Luca
Nyomdai előkészítés: Scriptor Kft.
Nyomta és kötötte: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt.
ISBN: 963 9598 83 6
