a Pannon Filharmonikusok zeneigazgatójával
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: Lehotka Ildikó
A Pannon Filharmonikusok vezetői, Horváth Zsolt és Hamar Zsolt budapesti, immár megszokott bérletsorozatuk első koncertje előtt tartottak tájékoztatót a Művészetek Palotájában. Terítékre került az elmúlt öt esztendő, a Pannon fejődése és korlátjai és természetesen az Európa Kulturális Fővárosa Pécs 2010 projekt. Az őszinte, realista állapotfelmérés után – fél óra volt még a koncertig – néhány gyors kérdést tettünk fel Hamar Zsoltnak, aki jelenleg kétlaki életet él: Pécsett és Zürichben.
– A tájékoztatóhoz kapcsolódva: megvan-e a műsor, amit 2010-ben fognak játszani, vagy még képlékeny?
– Nincs még meg, ez részben a mi hibánk, jogos a kérdés, meg kellene lennie, de még nem tart ott az Európa Kulturális Fővárosa program, hogy erről szó eshessen. Úgy kell elképzelni, hogy ez egy olyan koordináta-rendszer, ahol nem mi állítjuk fel a szabályokat, ezt mi csak kitöltjük – de nélkülünk nem megy, hiszen mi ott élünk, mi ott játszunk, nélkülünk nem lehet megcsinálni. Bár volt olyan ötlet, hogy a megépülő terem első koncertjére hívjuk meg az izraeli filharmonikusokat. Ez abszurd, de egy másodikra persze örömmel.
– Több helyen is dolgozik pillanatnyilag, nem csak a pécsiekkel, hogyan alakul az élete?
– Tegnap még külföldön voltam, este már itthon játszottunk, a Franck-szimfóniát a Segítség, komolyzene! sorozat keretében. A repülőjegyemet nem találták rendben, 20 perccel az indulás előtt, szerencsére volt jegy a gépre. Ha nem érem el a repülőgépet, nincs koncert. Jövő héten kétszer utazom Svájcba, és lesz a Csajkovszkij-maraton is. Így élem az életet. De óriási élmény kint dolgozni.
Öt évet Padovában töltöttem első karmesterként. Most Zürichben dolgozom, ott rend van, minden a helyén, az operaházban kemény elvárások vannak, de mindenben segítenek. Három nyelvet használ állandóan az ember. Például a múlt héten mutattuk be Massenet El cidjét. José Cura, Ramón Vargas, Alagna is jön, Harnoncourttal egy szobában öltözöm…
– Majd meglátogatjuk!
– (Nevet) A Tensi Tours szervez ilyen utat, hogy Tapsoljon Hamar Zsoltnak a Zürichi Operában!
– Nagyon fárasztó lehet ez az ingázó élet.
– De jó!
– Hogy marad ideje a családra? Van gyermeke?
– Most tényleg kevés idő jut rájuk. Van egy nyolcéves kislányom, hát néha csak skype-on, interneten keresztül beszélünk.
– Van-e kedvenc zeneszerzője, szimfóniája?
– Nehéz erre válaszolni. Mindig az aktuális feladat. Nemcsak az udvariasság mondatja velem, de talán Bartók. Ahova hívnak első alkalommal, mindig kérnek Bartókot is.
Most épp Franck, mert az ő művét játsszuk [január 27-én a Müpában – a szerk.].
– Hogy került kapcsolatba Lorin Maazellel?
– Hans Landesmann hívott Salzburgba, kevesen tudják, hogy ő magyar származású, tökéletesen tud magyarul. Maazel a Salzburgi Ünnepi Játékokon a Don Carlost vezényelte, ott lehettem az asszisztense. Ösztöndíjjal voltam kinn, egy hónapig figyeltem, hogy dolgozik, de szinte figyelembe sem vett, szinte hozzám sem szólt. Egy-vagy két évre rá fölhívtak Olaszországban, jött a telefon, meglepetésként ért, hogy Maazel engem kért, hogy én próbáljak elő. ő csak a délutáni próbát és a koncertet vezényli.
– A bérletsorozat műsorfüzetében olvashattuk, hogy Kocsis Zoltán az együttes első vendégkarmestere ebben az évadban.
– Beszéljünk őszintén! Olyan géniusz, mint ő, százévente egy születik. De nem Magyarországon, hanem Európában. ő egy 29 éves ifjú karmestert megtisztelt azzal, hogy maga mellé vette, ez én lehettem. Hét évig együtt dolgoztunk. A furcsaság az, hogy a kapcsolatunk ezután mélyült el, a fantasztikus zenei nagyságát, tudását, tehetségét azután kezdtem igazán megérteni, mikor eljöttem onnan. Nyilvánvaló volt, hogy mikor Pécsett elkezdtem dolgozni, és az első eredmények hallhatóak voltak, oda kellett csábítanom, mert fantasztikus lehet, amit ő tud adni. Megtörtént az újabb csoda, eljött először koncertezni, aztán vezényelni. Aztán évről évre, és így vált hivatalossá a kapcsolat – már nem udvariaskodik, ha kell, kiabál a zenészekkel. Ez, ismerve fantasztikus munkabírását, de sűrű koncertbeosztását is, évi két koncertet jelent a Pannonnak.
Hamar Zsolt-életrajz
1968-ban született, a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakán Petrovics Emil, a karmesterképzőben Lukács Ervin és Gál Tamás volt a mestere. 1995-ben diplomázott, s ugyanebben az esztendőben a Magyar Televízió 8. Nemzetközi Karmesterversenyének második helyezettje és közönségdíjasa lett. 1997-ben megnyerte a Portugál Rádió Nemzetközi Karmesterversenyét, két évvel később Trentóban az Antonio Pedrotti Nemzetközi Karmesterversenyt.
Közben itthon szinte az összes szimfonikus zenekart vezényelte, egy évig Vásáry Tamás mellett dolgozott. 1997 őszén – Kocsis Zoltán zeneigazgató javaslatára – a Nemzeti Filharmonikus Zenekar első állandó karmesterévé nevezték ki. 2000-től pedig a Pécsi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere és művészeti igazgatója.
2001 óta rendszeresen vezényel a Magyar Állami Operaházban, vendégkarmesteri felkéréseknek tesz eleget Olaszországban, az Egyesült Államokban és Japánban, s a Salzburgi Ünnepi Játékokon Lorin Maazel asszisztense volt.
2001-ben Liszt-díjjal tüntették ki, 2006-ban pedig nemzetközileg is elismert művészi tevékenységéért, a kortárs magyar művek bemutatása, a magyar zene megismertetése érdekében végzett munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vehette át Sólyom László köztársasági elnöktől.
2004 szeptemberétől 2007-ig az Orchestra Verdi Padova e del Veneto első karmestere, mely zenekar élén Olaszországon kívül több európai országban is turnét vezényel. A 2006/2007-es évadban fellépett például Linzben a Bruckner Orchester és Salzburgban a Mozarteum Orchester élén.
2007-ben debütált a Zürichi Operában, ahol kétéves szerződést ajánlottak neki, melynek keretében három premier színpadra állítására és két produkció felújítására kerül sor.
