Névnapok: Hunor, Nikolett, Edgár, Erik, Erika, Honóra, Honória, Honorina, Menodóra, Miklós, Mikolt, Nikol, Nikola, Nikolasz, Nikoletta, Noémi, Tardos, Zalán
Események:
1838 – Hector Berlioz francia zeneszerző Benvenuto Cellini című operájának premierje a párizsi Nagyoperában. Az ősbemutató csúfos bukás volt, az 1879-es hannoveri bemutatón viszont már nagy sikert aratott. Benvenuto Cellini az itáliai reneszánsz híres szobrász- és ötvösművésze volt. Cellini emlékirata a régi olasz irodalom egyik jelentős alkotása.
1951 – Kuroszava Akira japán filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró A vihar kapujában (Rasómon) című 
filmdrámája elnyeri az Arany Oroszlánt a Velencei Filmfesztiválon.
1966 – megjelent a Beatles Revolver című albuma, sok kritikus szerint a korszak és minden idők egyik legjobb lemeze. A lemez az Egyesült Királyságban (6 hétig) és az Egyesült Államokban is az első helyre került. Mivel az Egyesült Államokban egy csonkított verziót adtak ki (három számot töröltek), az együttes felháborodása jeléül kiadta a „hentesborítós” lemezt, melynek borítóján hentesruhában vannak, véres babák társaságában.
1981 – bemutatják Spanyolországban Pablo Picasso 1937-ben készült Guernica című 
nagyméretű festményét (Museo Reina Sofia [MNCARS], Madrid). Picasso kérésére a Guernica felügyeletét a New York-i Modern Művészeti Múzeumra (MoMA) bízták. A festő kifejezett óhaja volt, hogy a festményt ne szállítsák Spanyolországba, amíg az országban nincs szabadság és demokrácia.
1990 – II. János Pál pápa felszenteli a világ legnagyobb templomát, a 30 000 négyzetméteres elefántcsontparti a Békés Szűzanya bazilikát Yamoussoukroban (158 méter magas). A kupola átmérője több mint kétszerese a római Szent Péter-székesegyházénak (90 méter).
1996 – Michael Jackson hatalmas tömeg, közel 50 ezer ember előtt adott koncertet a budapesti Népstadionban. Sokan már aznap déltől órákig vártak a helyszín előtt, hogy jó helyre futhassanak majd a kapunyitáskor.
2017 – Marta Minujin argentin konceptuális és performanszművész elkezdi a Betiltott Könyvek második Parthenonja című művészeti installációját, a nácik által elégetett könyvek újraosztását a németországi Kasselben. 1983-ban hazájában tette ugyan ezt az Argentínában betiltott könyvekkel.
Megszületett Henry Purcell (1659–1695) angol barokk zeneszerző.
Az olasz és francia stilisztikai elemeknek a szigetországi zenei hagyományba való beolvasztásával teremtette meg jellegzetesen angol hangzású barokk zenéjét. 1679-ben a Westminsteri apátság orgonistája lett. Korai korszakát az egyházzene hangsúlyos volta jellemezte: a változatos zsoltárfeldolgozások és service-ek mellett himnuszai a műfaj virágzásának csúcsát jelentik. 1683-ban kinevezték udvari zeneszerzőnek, ekkor kezdődött középső alkotói korszaka. Ebben az esztendőben adta ki triószonátáit. Később William Shakespeare, illetve John Dryden szövegeire készített műveket. Sikereinek csúcsán, a harmincas éveinek közepén, 1695-ben hunyt el. A Westminster apátságban helyezték örök nyugalomra (Twelve Sonatas, Artúr király, A Tündérkirálynő).
Meghalt Berény Róbert (Bakofen, 1887–1953) Kossuth- és kétszeres Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, a magyar avantgárd mozgalom jeles képviselője.
1905-ben Párizsba került, a kortárs művészeti stílus irányzatokat tanulmányozta, művelte, a magyar Vadak közé tartozott. Hazatérte után a Nyugatban publikált, festészetére ekkor már az expresszionizmus és a kubizmus volt jellemző. 1909-ben tagja lett a később Nyolcak néven ismertté vált avantgárd csoportnak. Az 1930-as években stílusa közeledett a nagybányai művésztelepi tradíciókhoz. A festészeten és plakátok tervezésen kívül jelentős a grafikai munkássága is. 1948-ban a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. Művei leginkább csendéletek, aktok és portrék (Alvó nő fekete vázával, Csellózó nő, Olvasó lány a pamlagon).
Megszületett Pogány Judit (1944) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, 
érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Színházi szerepeinek többségét a groteszk és esendő hősnők jellemrajza teszi ki, alakításain keresztül olyan személyiségek elfogadtatására törekszik, akik messze állnak az idealizált, hibátlan karakterektől. Rendkívül kíméletlen önmagával, kifejezetten objektíven látja szerepformálását: egészen addig csiszolja karakterét, míg úgy nem érzi, hogy igazán életre kelt az általa alakított figura. Híres szinte önmarcangoló, lelkiismeretes felkészüléséről, mindig a teljes és hiteles alakításra törekszik (Panelkapcsolat, Hyppolit , Meseautó).
Ezen a napon született:
Johann Lorenz Bach (1695-1773)
német zeneszerző, a D-dúr prelúdium fúgával című darabján kívül az összes többi műve elveszett. 1718-tól haláláig orgonista, kántor és iskolamester címen működött Lahmban.
Jacques Boucher de Crèvecœur de Perthes (1788-1868)
francia archeológus és író. I. Napóleon alatt több kiküldetésben járt Olaszországban, Magyarországon, Ausztriában és Németországban (A teremtéstől, Utazás Oroszországba, Tíz király alatt).
Robert Koldewey (Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey, 1855-1925)
német építész, régész, az ókori Babilon feltárója, Mezopotámia műemlékeit vizsgálta. Korszakának egyik legjelentősebb terepi régésze, és a modern történelmi épületkutatás atyja.
Márkus Emília (1860–1949)
színésznő, a Nemzeti Színház örökös és tiszteletbeli tagja. Gyönge testalkatú, filigrán megjelenésű, élénken beszédes-szemű, de első látásra is igézően szép szőke úrileány, kiváló ösztönös tehetséggel megáldva – így tartották kritikusai. Személyéhez soha kudarc nem fűződött, lehetetlen szerepből is sikert kényszerített ki sajátosan egyéni, érdekesen megejtő művészi és női varázslatossága által.
Jeppe Aakjaer (Jeppe Jensen, 1866-1930)
dán költő, író, lírája központi helyet foglal el a dán népies irodalomban. Témája a puszta és annak szerény lakói, az egyszerű, kemény, de szép falusi élet. Regényei és elbeszélései is a pásztorok, parasztok és zsellérek életéről szólnak. Gyakran írt élesen uszító hangnemben, amikor mély felháborodását fejezte ki az egyház, vagy az állam által gyakorolt elnyomás és önállóságtól való megfosztás miatt (A harag fiai, Csitt, szívem, Mi mindig porba tapossuk egymást).
Gellért Oszkár (Goldmann, 1882–1967)
Kossuth- és háromszoros Baumgarten-díjas költő, újságíró, 1908-tól a Nyugat munkatársa, 1920-1940 között a Nyugat fő munkatársa volt. 20 éves volt, amikor Osvát Ernővel megismerkedett és az Új Időkben és a Budapesti Naplóban közölte műveit. Előbb a Magyar Géniusz, majd 1904-től a Pesti Hírlap munkatársa volt. 1919 szeptemberében körözőlevelet bocsátottak ki ellene. Letartóztatták, vád alá helyezték, a vizsgálati fogságból egy hónappal később szabadult (Gyűjtemény Gellért Oszkár verseiből, A három hegycsúcs, Száz az ezerből).
Franz Werfel (1890–1945)
cseh (osztrák)-német regényíró, költő. Irodalmi munkásságát költeményekkel kezdte, amelyekben kifejezésre jutott az expresszionizmus szinte minden gondolati és érzelmi eleme. Stílusának szenvedélyes felfokozottsága, a vallás köréből vett képei és mondatszerkesztésének pongyolasága később líráját meglehetősen bonyolulttá és modorossá tették, költészete ekkor veszített erejéből. Szépprózája, de már első nagyobb lélegzetű regénye, a Nem a gyilkos, hanem az áldozat a bűnös indulatos pacifizmusával és választékos stílusával igen sikeres volt (A Musza Dag 40 napja, A nápolyi testvérek, A kispolgár halála).
Alekszandr Petrovics Dovzsenko (1894-1956)
szovjet (ukrán) filmrendező. 1928-ban leforgathatta a Zvenyigora (Звенигора) c. költői szépségű filmet, amelyben csodálatosan egyesíti az ukrán történelem egyes epizódjait a modern korral, a polgárháború eseményeivel. A filmet eredeti, újszerű formanyelv, emelkedett költőiség, nagyszerű képzőművészeti szépségű fotográfia jellemzi. Első színes filmje, a Micsurin (Мичурин), a híres növénynemesítő újító tevékenységét mutatja be és magasztosítja fel.
Somogyi Erzsi (Bogyó, 1904–1973)
kétszeres Kossuth-díjas színésznő, kiváló művész. Kezdetben orvosnak készült, majd rövid időt töltött a Színiakadémián. A Renaissance Színházban tűnt fel 1924-ben, 1924-től 1927-ig, 1928-tól 1951-ig, ill. 1954–1973 között a Nemzeti Színház művésznője volt (Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Budapesti tavasz, Fapados szerelem).
Vajda Júlia (Richter, 1913–1982)
festő- és grafikusművész. Gyengéden lírai pasztelleket készített, melyek hangsúlyozták a szerkezetet, művei elsősorban önarcképek és csendéletek voltak. Később művei szürrealista enigmatikus bibliai parafrázisok és karcsú, táncoló kromoszómaformák voltak (Szárnyas figura; Vörös kép; Lépcsők).
Gergely Ferenc (1914–1998)
Kossuth- és kétszeres Liszt Ferenc-díjas orgonaművész, zenepedagógus. A budapesti Zeneakadémia orgona főtanszakán tanult 1933 és 1940 között, 1934 és 1942 között elvégezte a középiskolai énektanár szakot is. 1940-ben és 1942-ben Lipcsében Günther Raminnál, 1948-ban Párizsban Olivier Messiaennál volt tanulmányúton. 1931-től haláláig a pesti Belvárosi Ferences Templom orgonistája, 1948-ig karnagya is volt, 1947-től 1950-ig a Dohány utcai főtemplomban is orgonált.
Mary Jane Oliver (Mary Jane Oliver, 1935–2019)
Pulitzer-díjas amerikai költő. Munkáit a természet ihleti, nem az emberi világ és a vadonban való magányos séták iránti élethosszig tartó szenvedélyéből fakad. 2007-ben amerika legkeresetettebb költőjének számított.
Koltai Tamás (1942-2015)
Jászai Mari-díjas kritikus, dramaturg, újságíró. 1962–1967 között a Madách Színház dramaturgja volt. 1967–1968 között a Pannónia Filmstúdióban dolgozott dramaturgként. 1968–1987 között a Színház című folyóirat munkatársa, 1990-től főszerkesztője. 1988–1990 között a Magyar Televízió színházi és filmszerkesztőség vezetője, 1991–1992 között főmunkatársa volt. A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt (Színváltozások, Színről színre, Színház a parcellán).
Szűcs Ildikó (1943)
színésznő, előadóművész. Színészi pályája 1962-től a Békés Megyei Jókai Színháznál indult. 1964-től a Magyar Néphadsereg Művészegyütteséhez szerződött. 1968-tól az Állami Déryné Színház színésznője lett. 1972-től a győri Kisfaludy Színháznál szerepelt. 1978-tól a Népszínház, majd 1996-től a jogutód Budapesti Kamaraszínház társulatát erősítette. Közben, 1981-től a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának tagja volt, 1984-től szabadfoglakozású színésznőként dolgozott. Gyermekszínjátszók oktatója.
Forgács Péter (1950)
Erasmus- és Balázs Béla-díjas médiaművész, álló- és mozgóképkészítő, érdemes művész. A kilencvenes évektől videó installációit a amerikai és európai múzeumok, galériák mutatták be (Polgár szótár, Arizonapló, A Bartos család).
Kelemen Csaba (1955-2020)
színész. 1980-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1980-tól 1982-ig a debreceni Csokonai Színház, 1982-től 1989-ig a budapesti Radnóti Miklós Színház, 1989-től 2020-ig az egri Gárdonyi Géza Színház tagja. A koronavírus-fertőzés áldozata.
Colin Firth (1960)
Oscar- és Golden Globe-díjas angol színész. A Büszkeség és balítélet című filmmel lett ismert, ő játszotta Mr. Darcy szerepét. Ezt követte a Bridget Jones naplója, ahol szintén Darcy-t játssza. Számos jótékonysági szervezet tagja. 2011-ben elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat A király beszédében nyújtott alakításáért. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Guy Ritchie (1968)
angol forgatókönyvíró és filmkészítő, leginkább A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, a Blöff, a Spíler, a Sherlock Holmes és folytatásának rendezőjeként ismert.
Huszárik Kata (1971)
Jászai Mari-díjas színésznő. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1994-ben fejezte be. 1995–2001 között a budapesti Katona József Színház, 2001–2012 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja volt. Színházi, tévés és filmes szerepei mellett rendszeresen szinkronizál is (A kanyaron túl, Hippolyt, Szamba).
Groó Diana (1973)
filmrendező, forgatókönyvíró. 1995-2001 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem TV és Filmrendező szakán szerzett diplomát. 1997-től a Balázs Béla Stúdió tagja (Csoda Krakkóban, Vespa, Regina).
Dragomán György (1973)
József Attila-díjas író, műfordító. Családjával 1988-ban települt át Magyarországra. Diplomát angol szakon szerzett, majd folytatta tanulmányait hároméves PhD képzésen, mialatt a Pusztítás könyve című regényét írta. Ezt követte A fehér király, amelyet több mint harminc nyelvre fordítottak le. A Berlini Művészeti Akadémia (Akademie der Künste) tagja. Írói stílusára jellemző a hosszú, sokszorosan összetett, oldalakon át hömpölygő mondatok használata. (Kalucsni, Máglya, Adjuk meg a módját!). ––> Dragomán György: A fehér király
Ryan Phillippe (Matthew Ryan Phillippe, 1974)
amerikai színész. Az 1990-es évek folyamán több filmben alapozta meg hírnevét. Rendezőként és forgatókönyvíróként 2014-ben debütált (Tudom, mit tettél tavaly nyáron; Kegyetlen játékok, A dicsőség zászlaja).
Füredi Nikolett (1978)
színésznő és musical énekes. Gór Nagy Mária színitanodájában végzett. A Magyar Rádió Gyerekkórusának 12 éven át volt a tagja. Kiváló zenei tehetségét korán kamatoztatta, később Franciaországban, Svájcban és Japánban lépett fel. A Budapesti Operettszínház vendégművésze.
Ezen a napon halt meg:
Pierre Lescot (1515-1578)
francia építész, a francia reneszánsz építészet egyik kiemelkedő mestere, munkássága vége felé a klasszicizmus képviselője (párizsi Notre-Dame nyugati homlokzata; I. Ferenc háza a Champs-Élysées-n; a Fontaine des Innocents nevű szökők, amelyet Jean Goujon domborművei díszítenek).
Pápai Páriz Ferenc (Pariz-Pápai, 1649–1716)
orvos, szótáríró, tudós. Lipcsében orvosi tudományokat tanult, majd eljutott Odera-Frankfurtba és Marburgba is. Heidelbergben a filozófia doktorrá avatták. Bázelben tanult tovább két évig. Nagyenyedben 40 évig dolgozott tanárként 1707 őszétől (Pax Crucis – Szent David Királynak és Prófétának Száz-Ötven Soltari, Alkalmi költeményei, Naplója).
Mary Wollstonecraft (1759-1797)
brit írónő, filozófus és feminista, az újkori nőjogi mozgalmak elindítója volt. 1792-ben publikálja, a feminista szakirodalom egyik alapművét A nők jogainak követelése cím alatt, melyben a nemek egyenlőségét hirdeti.
Ugo Foscolo (1778-1827)
itáliai költő, író, leghíresebb munkája a Jacopo Ortis utolsó levelei, melyet 20 éves korában írt. Hírnevét eleven, plasztikus leírásokban gazdag nyelvének is köszönheti, melyet az olasz kritikusok a legelső modern prózának neveztek. Verses művei sorában első helyen A sírok című hosszabb költeménye áll. Kisebb verseinek is a formatökély a fő erénye, bár hangulata is, bizonyos melankolikus szentimentalizmus, vonzóvá teszik. Írt három tragédiát is.
Marschalkó János (~ Sámuel, 1818-1877)
szobrászművész, korának egyik legkeresettebb épületszobrásza. Legismertebb művét a Lánchíd oroszlánszobrait 1852-ben készítette. Számos ma is álló épület szobrászati díszítésében vett részt (Szentháromság szobor – Csongrád; Fóti katolikus templom és a Magyar Tudományos Akadémia épülete).
Falk Miksa (1828-1908)
író, politikus, országgyűlési képviselő, az MTA tagja. Magyarországon az Ungar című lapnak magyar lapokból írt fordításokat és a Nemzeti Színház előadásairól műbírálatot. Újságírói tevékenysége ellentmondásos, hiszen egyidejűleg írt a Habsburg-uralom ellen lázító és – a hivatalos sajtóban – császárpárti cikkeket.
Acsay Antal (1861-1918)
piarista szerzetes, tanár, elméleti pedagógiatudós, pedagógiatörténész. Több könyve, illetve tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg, amelyek közül többet külön is kiadtak (A humanisták és skolasztikusok küzdelme a 16. század elején, Cicero mint bölcselő, A renaissance Itáliában).
Szendy Árpád (Goluhofer, 1863–1922)
zongoraművész, zeneszerző, életében pedagógusként, komponistaként nagy tisztelet övezte, ami mára teljesen elveszett. Zeneszerzői stílusa a wágnerizmus, az álnépiesség és a vallásos giccs ötvözete (Mária, g-moll vonósnégyes, Magyar poémák zenekarra).
Giergl Kálmán (1863-1954)
a magyar eklektika korszakának jelentős építésze. Sokat utazott Európában, Amerikában, a Közel- és Távol-Keleten. Jelentős műgyűjteményének jegyzékét az Iparművészeti Múzeum őrzi (New York-palota, Klotild paloták, Liszt Ferenc Zeneakadémia).
Sági János (Stegmüller, 1874-1938)
író, néprajzi író, lapszerkesztő. 1892-től a Keszthelyi Hírlap társszerkesztője, heti cikkírója és a hírrovat vezetője volt. 1902-ben a keszthelyi Balatoni Múzeum Egyesület megválasztotta a néprajzi osztályának vezetőjévé. Jelentős szerepet töltött be a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményének létrehozásában, Keszthely környéki néprajzi kutatásaival tevékenyen részt vett mind a tárgyi emlékek, népi hagyományok és fényképek összegyűjtésében. Ő írta meg az első részletes balatoni útikalauzt (A Balaton írásban és képben, Néprajzi kincseink gyűjtése, Gőzhajó-kirándulás Almáditól Badacsonyig).
Komáromi Kacz Endre (1880–1969)
festőművész, amatőr csillagász. Művészeti tanulmányait Budapesten kezdte, majd Münchenben és Nagybányán folytatta. Hosszabb tanulmányutat tett állami ösztöndíjjal Hollandiában és Belgiumban. Budapesten dolgozott, élete utolsó éveiben pedig Balatonalmádiban festette a balatoni tájakat. Számos asztrológiai cikke, közleménye jelent meg bel- és külföldi szaklapokban. Muzsikált is, sok esetben a zene volt képeinek közvetlen ihletője.
Dalton Trumbo (1905-1976)
kétszeres Oscar-díjas amerikai forgatókönyvíró, író, újságíró, filmrendező. A hidegháború elején kommunista nézeteik vagy párttagságuk miatt üldözött, bebörtönzött és foglalkoztatási tilalommal („feketelista”) sújtott hollywoodi tizek egyike. Legnagyobb sikereit a Római vakáció, A bátor, a Spartacus, az Exodus, az Ilyenek voltunk valamint a Pillangó című filmek forgatókönyveivel aratta. Több filmet régi forgatókönyveinek felhasználásával forgattak újra évekkel halála után.
Sívó Mária (Steinszhorn, 1910-1985)
színésznő. Pályafutását Debrecenben kezdte, 1936-ban, Horváth Árpád társulatában, ahol 1938-ig játszott. Ezután 1938–39-ben a Magyar és az Andrássy Színház művészeként lépett fel. 1946-ban a Művész Színházban lépett fel. 1949-ben került a Nemzeti Színházhoz, onnan vonult nyugdíjba. Pályafutása elején naiva-, majd később jellemszerepeket játszott.
Cliff Robertson (Clifford Parker „Cliff” Robertson III, 1923-2011)
Oscar-díjas amerikai színész. Pályáját az 1940-es évek elején kezdte. Először New York-i színpadi szerepekkel, majd később a filmes munkákkal folytatta. Utolsó filmszerepét 2007-ben, a Pókember-trilógia harmadik részében játszotta (Virágot Algernonnak, A Keselyű három napja, Reneszánsz ember).
Szőcs István (Sós Péter, 1928-2020)
Aranytoll-díjas erdélyi magyar író, újságíró, kritikus, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja. Felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári egyetemen folytatott, 1951-ben pedagógia-lélektan szakos tanári oklevelet szerzett. Pályáját az Ifjúsági Könyvkiadóban kezdte, 1958 és 1968 közt az Utunk, 1968 és 1989 közt az Előre szerkesztője. 1989-ben vonult nyugdíjba (Kritikus holdtölte, Selyemsárhajó, Délibábos ég alatt).
Török Ferenc (1936–2021)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas építész, egyetemi tanár. Tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, a Magyar Építészkamarának, a Magyar Művészeti Akadémiának és a Professzorok Batthyány Körének (Balatonfenyvesi rk. templom és plébánia épület, Pannonhalmi Bazilika külső rekonstrukciója, Nyársapáti rk. templom).
Bráda Tibor (1941–2022)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. 1956-tól a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba járt, majd 1960–1967 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Ugyan itt 1987-től docens volt. 1971-től állított ki. A Magyar Festészet Napja alapítója.
