A Budapesti Fesztiválzenekar koncertje Jörg Widmann-nal és Carolin Widmann-nal

Jörg Widmann az egyike az olyan csekély számú zenésznek, aki több ágban is jeleskedik. A Művészetek palotájában tartott koncerten újra hallhattuk-láthattuk Widmannt karmesterként, zeneszerzőként és nem utolsó sorban klarinétvirtuózként. A Budapesti Fesztiválzenekarral közös koncertje jóvoltából sokan megismerhették a zenei polihisztort. A műsor szokás szerint három alkalommal hangzott el, magam a január 19-i esten voltam.
Widmann gyakran állítja darabjait párba a romantika két kedvelt zeneszerzője, Mendelssohn és Schumann egy-egy alkotása között 2. hegedűversenye és saját hangszerére írt Fantáziája szólalt meg, ez utóbbi nem először csendült fel előadásában nálunk https://papiruszportal.hu/2023/10/17/widmann-a-zeneszerzo-a-karmester-a-klarinetmuvesz/
Mendelssohn Hebridák (Fingal-barlang) című nyitányát (Op. 26) a skót táj csodálata ihlette. 1829-ben járta be a vidéket, a Hebridák látványa nem csak komponálásra, de rajzolásra is késztette. A zenemű 1835-ben vált véglegessé. A Fesztiválzenekar Widmann irányításával csodálatosan megfestette a víz hol vad, hol szelíd hullámzását, a komorságot, a fénysugarat. A hangszínek, tempó, dinamika, a nyitány felépítése igazán szép, átgondolt volt. Kiemelhetjük a pianókat, a klarinétszólót, a nyitány az egyik legizgalmasabb „vízizene”.
A koncert végén felhangzó Schumann-szimfónia kevésbé ragadott meg. A B-dúr szimfóniának (Op. 38) maga Schumann adta a Tavaszi melléknevet, hiszen első, e műfajban írt darabja élete legboldogabb szakaszainak egyikében keletkezett. Bár a tételeknek adott címet vagy programot Schumann, ezeket végül visszavonta. A mű alig egy hónap alatt készült el. Az előadás természetesen tartogatott csodás pillanatokat, például a piano, semmibe vesző tételzárást, a kürtök határozott hangját, a generálpauzák feszítő erejét. A kéttriós Scherzo karakterei kifejezőek voltak, a záró tétel is szépen szólt. A pálca nélkül vezénylő Widmann a lelkesedés hevében ugrált, dobbantott. A zenekar a majdnem hagyományos ülésrend szerint foglalt helyet a színpadon, a két hegedűszólam egymás mellett, a csellisták a másik oldal szélén ültek, ami a hangzás szempontjából jó megoldás volt.

A szimfónia előtt Widmann klarinétra írt Fantáziája hangzott el, a címet igazoló változatos, izgalmas hangzással. Ez alkalommal is élvezetes volt a darab, a kottalapok leesése csak fokozta a hatást. A nyitány után Widmann 2. hegedűversenye töltötte be a termet, de még nem az első tétel, az Una ricercar elején. Hogy miért nem? Mintha egy gyermek ismerkedne a hegedűvel, Carolin Widmann a vonóval körbesimogatta a hegedű testét, a hangszert nem az álla alatt tartotta. Óvatosan ütögette a hangszer testét, próbálgatta a hangokat a vonóval, majd énekelt hangszere dallamához.


Pengetett szakaszok, glissandók, egyéb olyan megszólaltatási praktikák szólaltak, meg, amelyeket egy vonós hangszerrel lehet megvalósítani. A Romanze is a szólóhegedű hangjával indul. A tétel hangulata nekem inkább a thrénoszhoz állt közelebb, mint egy románchoz, különösen az első szakaszban. A tétel volt a három közül a legdallamosabb. A záró Mobile a skálamenetekkel, skálaszeletekkel, impozáns zenekari hangzásával tette teljessé a kissé terjedelmes darabot. A hangszerelés nagyszabású, benne a kontrafagottal, cselesztával, a hangszínek kavalkádját a különösen sötét, mély hangoktól az ütőhangszerek változatos arzenálja által keltett hangzások mutatták.

Widmann a koncerten zeneszerzőként, klarinétművészként és karmesterként lépett színpadra. Azonban kamarazenészi tevékenységre is szakít időt, a szerencsések jelen lehettek korábbi koncertjén https://papiruszportal.hu/2023/05/20/a-kamarazene-muveszete/ A művész valóban polihisztor, nem mellesleg olyan személy, aki rögtön megnyeri a közönséget, mielőtt egyetlen hanot játszana, vagy vezényelne. Widmann és a Fesztiválzenekar többször játszott együtt https://papiruszportal.hu/2023/10/13/szeptemberi-hangversenyek-budapesten/ , reméljük, tartogatnak még a közönség számára újabb találkozást, hiszen egy izgalmas estén vehettünk részt.
Művészetek palotája, 2026. január 19.
Felix Mendelssohn-Bartholdy: Hebridák-nyitány (Fingal-barlang), Op. 26
Jörg Widmann: 2. hegedűverseny
Fantázia klarinétra
Robert Schumann: 1. (B-dúr, „Tavaszi”) szimfónia, Op. 38
Carolin Widmann (hegedű)
Jörg Widmann (klarinét)
Vezényelt: Jörg Widmann
