A kamara.hu és az MRZE koncertje

Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. december 2.
Fotók: Posztós János MRZE, Internet
A Kamara.hu fesztivál idén egy nagy művészt állított középpontba, mégpedig a legendás hírű csellistát, Pablo Casalsot. Minden koncert kapott címet, a november 22-i A kék tenger változó tükrében elnevezést kapta. Három nappal később egy zenekari dalciklus és Liszt Faust-szimfóniája szerepelt a műsoron.
A Zeneakadémia Solti termében tartott kamarakoncert négy művet ígért, egy dalt, egy dalciklust, Kodály Csellószonátáját, a szünet után pedig Schubert Esz-dúr zongorás trióját. Nyitó számként Pablo Casals egy dala szólalt meg, a mű adta az est címét is. A katalán Casals a XX. század egyik legnagyobb csellistája volt, de fesztiválokat szervezett, vezényelt, nagynevű trióban játszott. Első koncertjét 14, utolsó hangversenyét 91 évesen adta. Bach cselló szólószvitjeinek felvétele a mai napig meghatározó. Dala, A kék tenger változó tükrében rövid, bensőséges atmoszférájú, nagyon jó kezdő mű volt. De Falla Hét spanyol népdal című ciklusa vérbeli, tüzes hangulatot varázsolt a terembe már az első taktusoktól. A mór kendő, a megyedik dal, a Jota vérbeli spanyol dallama és kísérete, a Murciai seguidilla táncossága, az Asturiana mélabúja, szomorúsága, a tünékenyen rövid Dal mellett ki kell emelni a talán a legérzelmesebb miniatúrát, a Nanát, amely altatódal volt. A Polo méltán került záródarabként a ciklus végére. Kristóf Réka énekelte a dalokat rendkívül kifejezően, a dalok karakterét, hangulatát híven ábrázolva. Partnere, Várjon Dénes szintén kifejezően játszott, a spanyol életérzést ábrázolva.

Kodály Csellószonátája izgalmas mű, nem véletlenül játsszák külföldi művészek is. Az 1915-ben írt, 1918-ban először felhangzó művet Kerpely Jenő játszotta. Érdekességként megjegyezzük, hogy a szonáta az 1956-os mexikóvárosi Casals verseny anyaga is volt. A háromtételes szonáta zenei anyaga egyaránt használ magyar népzenei tónust, Debussy és Bartók stílusára utaló motívumokat, hangzásvilágot. A mű különlegessége, hogy Kodály scordaturával, a C húr helyett H-val jegyezte le a darabot. A koncerten Perényi Miklóst hallottuk, aki csodálatos hangon játszotta a darabot, átszellemülten, ami átragadt a közönségre is, Sajnos nem kaptunk ráadást, hiába volt a hatalmas taps.

Szünet után Schubert Esz-dúr triója (D. 929) szólalt meg. A művet Casals is nagyon szerette, számos alkalommal előadta partnereivel. A nagyformátumú trió Schubert életében is elhangzott. A mű kissé visszafogottan indult Soo-Jing Hong és Soo-Kyung Hong hegedű- és csellójátékával, de hamar átvették a zongorista, Jens Elvekjaer határozottságát. Nagyon jól megfogott volt a lassú tétel zarándokmenete, a téma számos filmben is elhangzik. A körülbelül ötvenperces darab az eleinte bátortalan vonós játék után remek volt, a karakterek megformálása, a hangerő, a dinamika az együttes összeszokottságát mutatta. Nevük, a Trio con Brio Copenhagen jó választásnak bizonyult az előadás fényében.

A Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében Wagner és Liszt egy-egy kompozíciója szólalt meg. Eredetileg a Liszt-mű helyett Bruckner-szimfónia szerepelt, a koncerten a Faust-szimfónia szólalt meg. Az első részben Wagner Wesendonck-dalait hallhattuk Schöck Atala és a Magyar Rádió Zenekara előadásában. A ciklus azon kevés vokális Wagner-darabok közé tartozik, amelynek nem ő írta a szövegét. A verseket akkori szerelme, Mathilde Wesendonck készítette. Schöck Atala csodálatos pillanatokat varázsolt az öt dal éneklése folyamán. Sajnos nem halljuk eleget a zeneileg kimagaslóan jó énekesnőt koncerteken, operákban. A zenekar hangszínei helyenként nem szólaltak meg kifejezően, ám a Faust–szimfóniában (S 108) igen. A kíváncsi zenehallgató nemrég már részt vehetett olyan koncerten, ahol a szimfónia szerepelt, így összehasonlításra is volt lehetősége. Ilyen, vagy hasonló nagyszabású művet jó, ha évente egyszer tűznek műsorra. A Rádiózenekar előadásában szinte láttuk Faust dolgozószobáját, Margit budoárját, Mefiszto kárörvendő kacaját. Mindhárom tétel tele volt olyan pillanatokkal, amelyekért érdemes, sőt kell koncertre járni. A három szereplő zenei megformálása, a csodás hangszerszólók, a zenei folyamatok megvalósítása az előadás minden szakaszát áthatotta. A férfikar imponálóan énekelt, az átható pianók és forték nagyon szépen, egységesen szóltak. Szerekován János éneklése szintén emelte a darab fényét, de ő is falzettal énekelte a legmagasabb hangokat. Antal Mátyás keze alatt megszületett ez a csodálatos mű, annak szépsége, mélysége. Világosan követhető, pontos mozdulatokkal irányította a résztvevőket, összefogta az előadást a kerek születésnapját idén ünneplő Antal Mátyás. Nem hiányzott a hév, a vehemens, máskor a zenének megfelelő visszafogott irányítás. Csodás szimfóniát hallottunk.
