Pasztircsák Polina és Jan Philip Schulze dalestje
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. szeptember 24.
A koncert címe – Utazás az Orient Expresszen – és az énekesnő személye rendkívüli párosításnak tűnt (és az is lett). A BMC hangulatos termében előadott műsor és a színvonal igazán kiváló volt: nem túlzok, ha a közönség számára többnyire ismeretlen dalok, más műfajú darabok szólaltak meg.
A műsor koncepciója az 1883-ban indított Orient Expressz főbb megállóin keresztül bemutatni egy-egy városban alkotó szerző, vagy a városhoz, országhoz, annak sztereotipikus hangulatához köthető dalok csokorba fűzése. Az Orient Expressz a luxust jelképezte és ma, a repülőgépek korában is jelképezi –egyfajta múltbeli utazásként is felfogható a hosszú vonatút. No és a híres Agatha Christie regény, és az abból készült filmek is maradandóak. A koncert anyaga a 19. század második, és a 20. század első felének műveiből épült fel. 20 szerző egy-egy darabja csendült fel, volt zenekari kíséretes darabrészlet, természetesen zongorával, ciklusból kiragadott dal, mindez a sokszínűség jegyében. A műfajok is változatosak voltak, népdalfeldolgozások, benne katonadalokkal, operettrészletek, kuplé is megszólalt. A témák közül a szerelem elsődlegességet kapott, de ez a legtöbb művészeti ágban így van. Egyszóval ötletesen összeállított műsort kapott a közönség a szeptember 21-i koncerten. És nem mellesleg két kiváló művész keltette életre a dalokat, azok hangulatát.
A párizsi állomás három szerző, Berlioz, Poulenc és Henry Duparc (Baudelaire versére írt) művével képviselte magát. Berlioz Théophile Gautier verseire komponált Nyári éjszakák hattételes zenekari dalciklusának utolsó műve igazán jó kezdésnek bizonyult. Poulenc dala, az Hôtel szellemesen rövid, ahogy a Bukarestet bemutató Enescu darab. Duparc műve is a hedonizmust mutatja be, ahogy Poulenc lustálkodást, henyélést leíró dala. Strasburgba érkezvén egy játékos Mahler miniatúrát hallottunk, a szerző szimfóniáitól különböző megoldásokkal. Szerenád is megszólalt, Münchenben, Richard Strauss Standchenjével. Ebben a dalban hallottuk az igazán erős fortét az énekesnőtől. Három mű is elhangzott a milánói állomáson, Verdi La zigara-ja, egy Pietri és egy Gastaldon dal, utóbbi is szerenádszerű volt. A Verdi dal éneklése előtt Pasztircsák Polina a rojtos stóláját a derekára kötötte, vérbő hangulatot teremtve, és megelevenedett a szabad lelkű cigánylány. Az első rész végén Velencébe utaztunk, Mendelssohn kissé bús dala után nem maradhatott ki az Egy éj Velencében Schwipsliedje. A Johann Strauss-operett részlete – a spicces hölgy könnyed, kacér, gondtalan áriája remekbe szabott volt, az énekesnő és Jan Philip zongorista olyan atmoszférát teremtett, amely pontosan megidézte az ária lényegét.
A második rész Bécsből indult, egy lengyel származású, de bécsi szerző a városhoz fűződő viszonyát kifejező dallal, és tovább is indultunk Pozsonyba. Az 1924-es Bartók kompozíció, a Falun öt tételéből (a szólóénekes és zongora letétből) a két utolsót hallottuk, szlovák nyelven. A két ellentétes karakterű tétel, egy drámai altató, a Bölcsődal (a bartóki stílusjegyekkel) és a tüzes Legénytánc –benne az 1919-es Három etűd vadságával – igazán remek választásnak bizonyult. Pasztircsák Polina mozdulataival is jelezte a dalok atmoszféráját. Kodály A csitári hegyek alatt című népdalfeldolgozásával értünk Budapestre. A „szerelmi himnusz” minden fájdalmával szólalt meg, de tisztán, egyszerűen, mentesen az allűröktől. Dohnányi német nyelvű katonanótája után egy kuplét szólaltatott meg a két művész, Lajtai Lajos Legyen a Horváth kertben Budán című örökzöldje aratta talán a koncert során a legnagyobb tapsot, méltán. A vidám hangulatot A rossz feleség című Kodály népballada-feldolgozása szakította meg. A Székely fonó daljáték és talán a kodályi feldolgozások közül a legkifejezőbb részlet döbbenetes hatású volt az előadóktól. A másik, Erdélyt/Bukarestet jelképező dal Enescu üdítően, tünékenyen rövid dala jelezte. Az út végét három dallal értük el: Ravel csodás hangzásokkal teli, zenekari, háromtételes Shérérazade-jának utolsó dalát hallottuk (természetesen zongorával), témája a vágy és a szerelem. A koncertet záró másik három Ravel-dal népdalfeldolgozásokat mutatott be, az Öt görög népdal ciklusból a páratlan számúak szólaltak meg, természetesen láttatóan. Fazil Say Memleketim című dala valósi kuriózum volt, a szerőre jellemző zongoraeffekttel. Az énekesnő kivételesen kottából énekelt, a szöveg miatt. Ráadást is kaptunk, egy könnyed darabot.
Pasztircsák Polina nagyszerű énekes, eddig csak operaszerepekben hallottam. Kiemelkedő volt például a Kocsis Zoltán vezényelte Daphné címszerepében, ezer színnel énekelte szólamát. Ezen az esten is a színek kavalkádjának, az érzések megjelenítésének kavalkádját varázsolta elénk az énekesnő. Mozdulataival is megerősítette a dalok karakterét. Jan Philip Schulze a legkiválóbb énekesnők zongorapartnere, az esten megbizonyosodhattunk arról, hogy miért választotta partnernek például Jonas Kaufmann vagy Juliane Banse.
A koncert unikum volt annak, aki elment. Sajnos szégyentelenül kevesen látogattak el az estre. Nem tudom, mi lehet az oka ennek, hiszen a dalestek a Müpában telt házzal zajlanak, és vasárnapra nem kínáltak sok programot az ismert koncerthelyszínek. Mindenesetre nem a kevés néző miatt marad emlékezetes a hangverseny.
PÁRIZS
Hector Berlioz: Les nuits d’été – L’île inconnue
Francis Poulenc: Hôtel
Henri Duparc: L’invitation au voyage
STRASBOURG
Gustav Mahler: Rheinlegendchen
MÜNCHEN
Richard Strauss: Ständchen
MILANO
Giuseppe Verdi: La zingara
Giuseppe Pietri: La stornellata di Cecco
Stanislao Gastaldon: Musica proibita
VELENCE
Felix Mendelssohn-Bartholdy: Velencei gondoladal
Johann Strauss: Egy éj Velencében – Schwipslied
*****
BÉCS
Rudolf Sieczyński: Wien, du Stadt meiner Träume
POZSONY
Bartók Béla: Falun – 4. Bölcsődal, 5. Legénytánc
BUDAPEST
Kodály Zoltán: A csitári hegyek alatt
Dohnányi Ernő: Ich will, ein junger Lenzhusar
Lajtai Lajos: Legyen a Horváth kertben, Budán
ERDÉLY/BUKAREST
Kodály Zoltán: A rossz feleség
George Enescu: 7 Chansons de Clément Marot – 3. Aux damoyselles paresseuses d’écrire a leurs amys
ISZTAMBUL/ATHÉN
Maurice Ravel: Shéhérazade – La Flûte enchantée
Fazil Say: Memleketim
Maurice Ravel: Öt görög népdal – 1. Chanson de la mariée, 3. Quel galant m’est comparable, 5. Tout gai!
Közreműködött
Pasztircsák Polina – ének
Jan Philip Schulze – zongora
