Puccini: A Nyugat lánya az Operaházban
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. május 20.
Fotó: Berecz Valter
Nem sokkal Gounod Faustja után ismét egy rendkívül magas színvonalú előadás született az Operaházban május 2-án. Puccini A Nyugat lánya című operáját 10 évvel a New York-i ősbemutató után szólalt meg először itthon. Puccini 27 évesen elhunyt fivérének is emléket állít a mű, Sonora személyében. A történet a kaliforniai aranyláz idején játszódik, a helyszín tehát különleges, a szereplők foglalkozása (ha annak nevezzük tevékenységüket) nem mindennapos.
Puccini életének nehéz korszakában komponálta a művet, lassan haladt az írással. Ráadásul új szövegkönyvírókkal, Civininivel és Zangarinival dolgozott, és nem volt elégedett az eredménnyel. Maga a zene tartalmaz némi amerikai dallamot, de táncdallamokat is. Rrecitativók már nem vezetik be az áriákat, amelyek nem zárt számok, egymásba fonódnak. A zenekari anyag színei – Puccinitól megszokottan – pompáznak, kifejezik a szereplők lelkivilágát, a leírják az adott helyzetet. A 2018-as új rendezés (Vaszilij Barkatov) mértéktartó, a szereplőket áthelyezi a mai korba. Láthatunk nyílt színi tetoválást büntetésként, a magnó, számítógép, mobiltelefon, gördeszka alaptartozék. A színpadot egy betonhenger-rengeteg uralja, itt élnek az aranyásók. Minnie-nek saját háza van. Van, aki kerékpárral érkezik a betonhengerből, egy másikban tűz ég, ebben a környezetben élnek a családjuktól távollévő férfiak. Az ábrázolás tehát nem csak a történet, de a látvány szempontjából is realista. Izgalmas az is, hogy a szereplők között van mesztic, indián is – utóbbi felesége a másik asszony a cselekményben. A 16 énekesből mindössze ketten nők, egyikük csak a második-harmadik felvonásban van jelen, ellensúlyozva a színpadon és a történet szereplőiben tomboló tesztoszteront. Annál nagyobb szerepet kap Minnie, az aranyásók vezetője, a gondoskodó, öntudatos nő, aki elfogadnak az aranyásók. A nő-férfi problematikája külön elemzést érdemelne, a librettót tüzetesen vizsgálva.
Minnie szerepét Chiara Isotton énekelte, fantasztikusan. Hangjában megvan az erő, de ugyanúgy a szerelmes asszony lágy, a szeretett férfi iránti aggódás kétségbeesett kifejezőereje. Éneklése minden pillanatban szuggesztív volt, székhez szögezte a nézőt-hallgatót. Színpadi kisugárzása is erősítette éneklését, ő az a karakter, akire nem lehet nem odafigyelni. Szerelme, Dick Johnson, a Ramerrez néven „működő” bandita megformálója Nyári Zoltán volt. Színpadi jelenléte mindig kimagasló, éneklése kezdetben inkább a wagneri nagy hangot forszírozta, feleslegesen. Az énekes hangja megfelel a szerepnek, ahogy haladt előre a cselekmény, úgy vált Nyári Zoltán tolmácsolása hangi szempontból kiegyensúlyozottá. A szerelmi kettős (Ch’ella mi creda libero e lontano) Isotton és Nyári előadásában a háromfelvonásos opera remek szakasza volt. Alexandru Agache Seriffje az énekestől megszokott, méltó megformálással szólalt meg. Rance a két főszereplőhöz képest jóval rövidebb szólama szerepében egy kissé félelmetes, de az emberi gyengeséget (szerelme Minnie iránt) kifejező előadás elmondta a figura lényegét. A hang gyönyörű, Agache minden érzelmet, rezdülést képes megmutatni. A pókercsata feszültséggel telve szólalt meg, a közönség szerint is.
A kisebb szerepekben Szeleczki Artúrt (Nick, pultos), Pataki Bencét (Ashby, a Wells Fargo Társaság ügynöke), Ujvári Gergelyt (Trin), Geiger Lajost (Sid), Erdős Attilát (Bello), Beeri Benjámint Joe), Dobák Attilát (Billy Jackrabbit), Káldi Kiss Andrást (Jake Wallace), Kósa Lőrincet (Happy), Zajkás Boldizsárt (José Castro) és Fürjes Anna Csengét (Wowkle) hallottuk, minden szempontból izgalmas perceket kaptunk. Érdemes kiemelni Azat Malik Sonoráját, valamint Gábor Gézát (Jim Larkens), akik azt a bizonyos pluszt is hozzáadták a szerephez. Az énekkar jó volt, helyenként a szokásos tempóbeli nagyvonalúsággal.
A hatalmas hőfokú előadást Pier Giorgio Morandi irányította. Keze alatt olyan hangszínek, olyan zenei kifejezőeszközök szólaltak meg, amelyek igencsak ritkán egy Puccini-opera esetében. Lélegzett a zene, vagy éppen olyan volt, hogy a néző nem vett levegőt. Ilyen előadások miatt érdemes Budapesten operát nézni, nem kell elmenni a világ túlsó végére.
