Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



A magyarok krónikája – „Úgy kell kezelni, mint egy puzzle-t”

Szerző: leho
2006. december 8. 8.00

 Mindig nagy öröm, ha jelentős mű születik, illetve egy újabb, javított kiadás. A kilencvenes évek elején nagy sikert aratott a Magyar Könyvklub/Officina Nova krónikasorozata. Újszerű, szép és igényes volt, az akkor viszonylag drágának számító könyvekért sokan nem sajnálták a pénzt, legtöbbször egy-egy ünnepen bontották ki a csomagolópapírból. Azóta sok minden lezajlott a magyar könyvkiadásban, a krónikák szerzői joga is máshoz került. Szerencsére A magyarok krónikáját újra kiadták, és talán nem véletlen, hogy épp karácsony előtt. A könyvbemutató után Glatz Ferenc néhány kérdésünkre válaszolt.


A bőség zavara: december 5-én délután a Várban mutatták be a Bocskai halálának 400. évfordulójára a General Pressnél megjelent monográfiát és az új Alexandra Könyvesház Irodalmi kávézójában az Alexandra és a Helikon könyvét, A magyarok krónikája negyedik, javított kiadását. 2006-ra sem tudtam elérni, hogy egyszerre két helyen legyek.
A Helikon vezetője, Ambrus Éva felsorolta a 21 hazai krónikakötet közül a legnépszerűbb elismeréseit, díjait (pl. Szép Magyar Könyv), mire a kötet főszerkesztője, Glatz Ferenc megjegyezte, a javított kiadás még jobb. Az akadémikus elmesélte a kihordás körülményeit: a több mint ötven szócikkszerző adatgyűjtése után 6-7 hónapra kiköltözött zebegényi nyaralójába, s macskái társaságában formába öntötte az első kiadást. Kijelentette, minden szócikkért vállalja a felelősséget, hiszen a nem a kutatási területéhez tartozó részeken is ott a keze nyoma.
Vágó István – Glatz a bemutató után elmondta, hogy nagyon jókat szoktak vitatkozni; a tévés személyiség nem tolerálja a hipotéziseket (pl. ősmagyar elméletek), ő maga azonban doppingszernek tartja őket – felolvasott néhány, az interneten megjelent és többnyire nem szakértő fogalmazta kritikát, melyre a főszerkesztő a megszokott lényegre törő, világos módján válaszolt. Külön kitért az ideológia, illetve a szellemi környezet hatására, mely alól ő sem kivétel. Elmondta, minden művében arra törekszik, hogy mindenféle előítélet, külső környezeti hatás nélkül írjon, de ez neki sem sikerül, mint általában senkinek sem. Mindenesetre a megcsontosodott állam(vezető)központú történetírástól szerzőtársaival együtt próbáltak eltávolodni, s egy-egy kor mindennapjait, technikai, gazdasági meghatározottságát legalább olyan fontosnak vélik. Ezért a kötetben nagyon sok, a hétköznapi életet, a technikai eszközöket ábrázoló kép (új típusú eke, szügyhám, pénzváltó mérleg a 12. századból, Orion néprádió stb.) szerepel. Sokat vitatkozott a szerzőkkel, így az azóta már elhunyt Engel Pállal, akit az egyik legnagyobb, középkorral foglalkozó történésznek tart. II. Endrét például Glatz sokakkal ellentétben nagy királynak tekinti, mivel birtokadományozásaival országrészek benépesítését érte el. Olyan területeket műveltek így meg, ahol korábban „több volt a medve, mint az ember”. Megjegyezte, hogy „mérhetetlen sok” vörösbor elfogyott, míg egy-egy szócikkel konszenzusra jutottak. A lehető legkorszerűbb művet bocsátják az olvasók elé most, azonban ez nem biztosíték arra, hogy 15 év múlva is minden részét annak tartják majd.

Az első kiadás elé 1995 augusztusában írta az előszót, a mostaniban is ez olvasható. Mellette a páros oldalon a Feszty-körkép [melyet a hírek szerint épp beázás fenyeget] részlete látható. A millecentenáriumra megjelent első kötet ötévi anyaggal bővült, s 2000-ig tekinti át a magyarok cselekedeteit. Több mint 800 oldalon 4000 szócikk, 2000 – az ország legfontosabb fővárosi és vidéki múzeumaiból és könyvtáraiból származó –, többnyire színes kép és 120 térkép segít a minél jobb megértésben, eligazodásban. A főszerkesztő szerint két elv vezette őket: a legkisebb nemzetnek is meg kell találnia a helyét a világban, illetve minden „kis” kultúrát a világkultúrához kell mérni. (A Hómann–Szekfű-féle Magyar történet óta nem készült teljes történelmi szintézis, nem teljes a tíz- és a négykötetes sorozat sem. Ezért is nagy szükség van egy ilyen összegző munkára.)
A szép kiállítású kötet a terjedelem ellenére mindenre ki szeretne térni. Nagy hangsúlyt fektet az illusztrálásra, hiszen a vizuális kultúra a 20–21. században robbanásszerűen fejlődött: festmények, képek, plakátok, ábrák, újság- és könyv- (kódex-) részletek, jelvény, pecsét, zászló színesítik az  eleve nem unalmas szöveget. A szép és érdekes illusztrációk és a képaláírások nem öncélúak, sokszor egy-egy kis kép bekezdésnyi, szócikknyi szöveget vált ki, magyaráz. Az államközpontú történetírásban fontos csaták, események, szerződések (pl. Péter és Aba Sámuel harca, „nevezetes tollvonás”, kékcédulás választások, Duna-gate) mellett nem hanyagolja el a technikai, technológiai fejlődés főbb találmányait, objektumait sem (pl. a vízimalmok működése, lakihegyi rádióadó). A kérdéses, homályos történelmi korszakoknál kitér a hipotézisekre. Szinte minden nagy jelentőségű kulturális művel (Halotti beszéd, A tihanyi alapítólevél stb.) külön szócikkben foglalkozik. A csodaszarvasmondától a korona és kard közötti választásig a mondai, mitikus elemek sem maradtak ki, s természetesen a jelképekről, illetve történelmi szerepükről is szó esik (Szent Korona, címer stb.). A birtokviszonyok középkori jelentősége (pl. Luxemburgi Zsigmond, illetve Cillei Borbála esetében, némi magánéleti közbevetéssel) ugyanúgy helyet kap, mint a szerzetesrendek magyarországi kialakulása. Nagy hangsúlyt fektetnek a mindennapokra, a hétköznapi ember számára a politikán kívüli világra (a szövés-fonás fejlődése; étkezési, lakhatási szokások: makkliszt, zsúptető; a pesti Nagykörút kiépítése; az első magyar autópálya stb.).

A magyarok krónikája nem csupán történeti munka, hanem kulturális krónika is, olyan kulturális sűrítmény, amelyet lapozva számtalan érdekességet találhat benne a szakmabelin kívül az átlag magyar olvasó. Glatz szerint azt szerették volna megmutatni, hogy milyenek a magyarok. Ambrus Éva úgy fogalmazott, szeretnék, ha minden (legalábbis minél több) magyar család könyvespolcán ott lenne. Valóban ott a helye.

A magyarok krónikája
Alexandra–Helikon [2006]


Kötött, védőborítóval, 240x300 mm, 840 oldal, 14 900 forint
Összeállította, szerkesztette és az összefoglaló tanulmányokat írta Glatz Ferenc
Nyomdai előkészítés WellCom Grafikai Stúdió
Nyomás és kötés Alföldi Nyomda

*

A bemutató után Glatz Ferencnek szegeztük a kérdést:

– Tanár úr, mi változott azóta, hogy a rendszerváltás előtt kiadták Szekfű Három nemzedékét, s ön akkor az előszóban ostorozta a magyar, Ausztriába tartó bevásárlóturizmust, illetve azon keresztül mentális állapotunkat?
– Sajnos még távolabb kerültünk Európától. Pontosabban az átlag még távolabb került, az értelmiség nyelveket tanult, így gazdagabb lett, a felső középosztály és a felső rétegek tényleg közeledtek a Nyugathoz, de az átlag távolodott. A politika? Demokratikus rendszerben élünk, de demokrata politikusok nélkül.

– Min dolgozik most?
– Januárban jelenik meg 1956-ról szóló könyvem, sokat fogok kapni érte a fejemre! És most keresett meg valaki, hogy miért nem adjuk ki a Magyarok a Kárpát-medencében-t még egyszer.

– Alapmű volt, jó tankönyvek híján mi abból tanítottunk a nyolcvanas évek legvégén. És mi lesz, lesz-e még valami a négykötetes történet hiányzó kötetéből?
– Meg kellene írni, már megírtam volna, de akkor lettem az Akadémia elnöke, s emiatt elmaradt.

– És a pluszkérdés: most is szó esett a vörösborról Engel Pál és Zebegény kapcsán, korábbi tanulmányaiban Szekfűről is írta bécsi évei kapcsán, mennyire szerette. Mi a véleménye, mekkora a szerepe a történetírásban, történelemformálásban?
– Szekfű példaképe, Ranke is nagy vörösborivó volt. De tudnék mondani a whiskyre és a konyakra is számos példát. Én vörösboros vagyok, értelmiségi italnak tartom. Igaz, hogy az orvosok újabban a fehéret tanácsolják nekem. Így hát fehér szőlőt veszek, én préselem, kevesebb ugyan a gond vele, mint a vörössel, de a vöröset jobban szeretem!

*

Glatz Ferenc
(Csepel, 1941. IV. 2.)

Az MTA volt elnöke (1996–2002), intézetigazgató, egyetemi tanár (1990-től, ELTE), az MTA rendes tagja (2001-től)

Fontosabb szervezeti tagság, közéleti tevékenység

 A felvétel a Pallas Páholyban készült, Fejtő Ferenc-könyvbemutatónművelődési miniszter (1989–1990)
MTA Társadalomkutató Központ Tudományos Tanácsa (elnök)
Történettudományi Bizottság (elnök)
Forráskiadási Munkabizottság (elnök)
Történész Világszövetség (CISH) magyar nemzeti bizottság (elnök)
Internationales Forschungszentrum der Kulturwissenschaften (Bécs, elnökségi tag)
História (alapító szerkesztő, 1979-től)
Academia Scientiarum et Artium Europaea (Salzburg)
Académie Européenne des Sciences des Arts et des Lettres (Párizs)
Internationales Forschungszentrum der Kulturwissenschaften (Bécs) (elnökségi tag)
Südostdeutsche Historische Kommission (München) (elnökségi tag)

Kutatási terület
– a magyar polgári történetírás újraértékelése (Hóman Bálint, Szekfű Gyula, Domanovszky Sándor, Hajnal István, Mályusz Elemér)
– a történetírás elméleti-módszertani kérdései (újkorkutatás és forráskiadás módszertana, történeti kronológia és történeti kartográfia új szempontjai)
– tudománypolitikai reform kidolgozása
– az európai integráció folyamata
– természettörténeti kutatások (biotörténelem, Gaia-szemlélet – az utolsó 15 évben ezzel foglalkozik, szerinte az egyetlen nemzeti kincsünkkel, a felszín alatti és feletti vízzel jobban kellene sáfárkodnunk – a szerk.)

Kandidátusi disszertáció / PHD
Történetíró és politika. Szekfű, Steier, Thim, Miskolczy felfogása nemzetről és államról (1975)
Doktori disszertáció
Történettudomány, kultúrpolitika, társadalom, 1919–1948 (1989)

Szerkesztő / rovatvezető / szerkesztőbizottsági tag
História (alapító szerkesztő 1979-től)
Századok
Történelmi Szemle (társszerkesztő, 1974–1979)
Ezredforduló (alapító szerkesztő 1997-től)
Magyarország története I–X. kötet (a szerkesztőbizottság titkára)
Történetírók Tára (Gondolat Kiadó, sorozatszerkesztő, 1978–1983; megjelent 8 kötet)
Társadalom- és művelődéstörténeti Tanulmányok (sorozatszerkesztő, 1987-től; megjelent 38 kötet)
História Könyvtár (kronológiák, adattárak; előadások; monográfiák; bibliográfiák; atlaszok Magyarország történetéhez; okmánytárak – sorozatszerkesztő, 1993-tól)
Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián (sorozatszerkesztő, 1997-től)
Akadémiai Műhely (székfoglalók; közgyűlési előadások; emlékbeszédek; MTA almanachja; országgyűlési jelentés – sorozatszerkesztő)
Tudománytár (főszerkesztő, szerkesztő)
Begegnungen. Schriftenreihe der Europa Institutes Budapest (szerkesztő, 1995-től)

Díjak
Osztrák Köztársaság Érdemkereszt a kultúráért és a tudományért I. fokozat (1990)
Széchenyi-díj (1995)
Herder-díj (1997)
Olasz Köztársaság Elnöke Ezüstérem (2003)
Német Szövetségi Köztársaság Nagykeresztje (2003)
Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2004)
(Forrás:
www.mta.hu, www.tti.hu)


Oldaltérkép