Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



ISME-konferencia – a Kovács-módszer bemutatása Kuala Lumpurban

Szerző: dr. Pásztor Zsuzsa
2006. augusztus 18. 19.42

Az ISME-konferencia
 Trópusi forróság és füstös pára, pálmafák és szökőkutak, felhőkarcolók és bádogkalyibák, mesés gazdagság és rengeteg szegény ember. Első benyomásom ez volt Kuala Lumpurról, az ötven éve függetlenné vált, szédítő iramban fejlődő Malajzia fővárosáról, ahol mindenki beszél angolul, mosolygós és türelmes az idegenekkel. Itt rendezte 27. világkonferenciáját az ISME, a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság 2006 júliusában.


A nevezetes esemény színhelye a két éve felépült hatalmas konferencia-központ volt, a  világ legmagasabb épületének, a Petronas ikertornyának árnyékában, koncert- és színháztermekkel, bálteremmel, kiállítóhelyiségekkel és a legmodernebb audiovizuális berendezésekkel felszerelt előadótermekkel. A konferencia méreteire jellemző, hogy mintegy kétezer résztvevő volt jelen a világ 70 országából. Egyszerre 16 helyszínen folytak az előadások, bemutatók, kerekasztal-beszélgetések, szimpóziumok, koncertek és kiállítások. Több mint 600 előadó legalább 30-féle témakörben tartott előadást, illetve bemutatót. Húsz országból 57 művészeti együttes szerepelt, káprázatosan gazdag műsorokkal, de sajnos magyar egyetlenegy sem. Annál inkább kitettek magukért a házigazdák 19 művészeti együttes szerepeltetésével. A felnőtt- és gyerekcsoportok bemutatóiból egyértelműen kiderült, hogy az országban együtt élő maláj, kínai és indiai népcsoportok kultúrája harmonikus egységet alkot, és az itteni iskolákban a művészeti nevelés és a nemzeti hagyományok őrzése nagyon fontos.
Ebben az impozáns szellemi felvonulásban vehettem részt magam is a zenei munkaképesség-gondozás, más néven Kovács-módszer bemutatásával. Rajtam kívül még három magyar előadó szerepelt: Bánki Vera, Laczó Zoltán és Solymosi Tari Emőke, akik a magyar zenei nevelés különféle témáiról tartottak előadást nagy sikerrel. A Kovács-módszerről szóló gyakorlati bemutató témáját az alábbiakban megpróbálom összefoglalni a Papiruszportál kedves olvasói részére.


A zeneiskola szerepe a foglalkozási ártalmak korai megelőzésében

Mint ahogy már egy korábbi írásomban említettem, a zenei  hivatásban extrém módon nagy a foglalkozási ártalmak veszélye. A felnőtt korosztály 80 százaléka szenved foglalkozási ártalmat, a középiskolás korúaknál legutóbbi felmérésem szerint 46 százalékos az arány, és a megkérdezettek 10 százalékánál már a zeneiskolás korban is előfordult valamilyen szakmai ártalom. A leggyakoribb panaszok a mozgató- és az idegrendszer bántalmai. Úgy tűnik, hogy a foglalkozási ártalmak már a tanulmányok idején megalapozódnak. Eszerint valamit nagyon rosszul csinálunk! Elindítjuk a zenei pályára a sok tehetséges gyereket, és egy-két év után megjelennek az egészségi panaszok. Hol keressük az okot? Nyilvánvaló, hogy az ártalmak forrása nem a zene önmagában. A zene nem árt senkinek, ebben biztosak lehetünk, inkább csak használ, és nagyon fontos mindenki számára. A hagyományos zenészi életmód azonban nagyon is ártalmas és túlterhelő lehet. Ezen életmód leggyakoribb ártalomforrásai közismertek:

- kimerítő zenei és zenén kívüli munkamennyiség,
- feszített munkatempó,
- pihenés nélküli, hosszú munkaszakaszok,
- természetellenes tartások és mozgások,
- a szervezetre ható rezgések,
- egészségtelen munkakörülmények (levegőtlen helyiségek, túl hideg vagy túl meleg munkahelyek, munka-élettanilag alkalmatlan berendezések),
- a szem túlterhelése,
- az extrém hallásterhelés,
- a koncentráció idegfeszültsége,
- a túlzott motiváció,
- a szereplési és vizsgahelyzetek izgalmai.
Mindez valóban túlterhelő lehet, de jól ellensúlyozható lenne egészséges életmóddal. Szükséges volna:
- elegendő alvás és pihenés,
- kellő mozgásellátás,
- friss levegő és napfény,
- rendezett táplálkozás.
Az említett középiskolai felmérésből kiderült, hogy az egészséges életmódot a tanulók nem tudják megvalósítani. Keveset alszanak, rendszertelenül étkeznek, sportolásra nincs idejük, friss levegőre, napfényre csak ritkán jutnak. A túlterhelések és hiányok hosszú időn át halmozódva mély kimerüléshez vezetnek. A szervezet idegi-hormonális vezérlésének belső harmóniája megbomlik és különböző egészségi, közérzeti panaszok formájában megjelennek a foglalkozási ártalmak.
A következtetés eléggé egyértelmű. Mivel a foglalkozási ártalmak az iskolai évek alatt kezdenek kialakulni, a legtermészetesebb, hogy a megelőzésnek is az iskolában kell kezdődnie. A preventív stratégiák kidolgozása és véghezvitele az iskola feladata az oktatás kezdetétől egészen a legmagasabb fokig. A helyes zenészi életmódra az iskolának kell megtanítania a tanulókat. A zeneoktatás sokéves folyamatán át úgy kell végigvezetni a muzsikus hivatásra készülő fiatalokat, hogy ne csak szakmai felkészítést kapjanak, hanem a szükséges teherbírást is megszerezzék, és idejében megtanulják, hogyan kerülhetik el a foglalkozási veszélyeket.

A helyes munkamódszer

A megelőző védekezés első és legfontosabb lépése, amelyet a pedagógus könnyűszerrel megtehet, a helyes munkamódszer megtanítása. A tanulókkal tudatosítani kell, hogy megerőltetés mindig akkor keletkezik, amikor a megterhelés nagyobb, mint a teherbírás. Vagyis amikor az igénybe vett  szervek - az izomzat, az idegrendszer, a belső szervek - nincsenek felkészülve az adott feladatra. Tehát mielőtt bármilyen követelményt támasztunk, meg kell győződnünk arról, hogy megvan-e a hozzá szükséges munkaalkalmasság, és ennek a fenntartásáról folyamatosan gondoskodnunk kell.
A felkészítés a zeneóra elején kezdődik. Hangszerjáték, illetve éneklés előtt elengedhetetlen a bemelegítés. Mégpedig nemcsak a játékban részt vevő kéz vagy a hangszalagok bemelegítéséről van szó. Ahhoz, hogy jól menjen a munka, szükséges a meleg kéz, a meleg láb, a jó közérzet, a jó testtartás, az élénk figyelem, a kiegyensúlyozott, derűs hangulat, a munkakedv. Ahhoz, hogy ezt elérjük, nem mindig elég a szokásos skálázás, ujjgyakorlatozás. Ugyanígy kevés lehet az énekes számára a puszta beéneklés. Növendékektől gyakran hallott panasz: „Órákig kell gyakorolnom, mire mozogni kezdenek az ujjaim!" Vagy: „Beénekeltem, és mégis úgy érzem, hogy nem vagyok hangnál!" Ahhoz, hogy a megfelelő munkakészültséget elérjük, az egész szervezetet be kell melegíteni. Teljes testre kiterjedő mozgásos bemelegítéssel töredék idő alatt elérhető a munkához való kedvező funkciószint. Ugyanis a nagy kiterjedésű mozgások nemcsak a közvetlen muzsikáló apparátusra hatnak, hanem mozgósítják a háttérműködéseket is. Normalizálják a keringést és légzést, beállítják az idegi-hormonális szabályozást és a belső szervek funkcióit.
Hogyan történik a bemelegítés? A mozgások megtervezésénél figyelembe kell vennünk a szervezet működési törvényeit. A munkaüzemre való felkapcsolás fokozatosan történik, mint ahogy az autót először első sebességbe kapcsoljuk, majd másodikba és így tovább. A bemelegítés meghatározott terhelésgörbét követ. A legegyszerűbb bemelegítés öt mozgásból áll:

  1. Könnyű karmozgás,
  2. könnyű lábmozgás,
  3. könnyű törzsmozgás,
  4. erőteljes légzésserkentő (ez lehet nehezebb kar-, láb- vagy törzsmozgás);
  5. nyugtató mozgás (nyakmozgás, egyensúly- vagy légző gyakorlat, illetve könnyű kézmozgás).

Íme egy példa, melyet az ISME-konferencián részt vett kollégák nagy lelkesedéssel próbáltak ki:

  1. A jó nagyra felfújt léggömböt feldobjuk, és amíg visszaérkezik, csinálunk egy nagy páros karkörzés hátrafelé. Folyamatosan végezzük 5-10-szer.
  2. Adogatjuk fölfelé a léggömböt váltott térddel, mint amikor a focisták „dekáznak". Ismétlés 10-20-szor.
  3. Terpeszállásban, magunk előtt két kézzel fogjuk a léggömböt, és lendületesen fordulunk jobbra-balra, közben a fejünket is jól elfordítjuk és hátranézünk. Ismétlés 5-8-szor.
  4. Váltott kézzel ütögetjük fölfelé a léggömböt apró mozdulatokkal, és közben jó frissen futunk helyben. 30-50 lépés elegendő.
  5. Egyik tenyerünkre ültetjük léggömböt, és közelről erőteljesen lefújjuk. Ismételjük meg még egyszer. 

Ahhoz, hogy a megerőltetést elkerüljük, fontos a gyakorlás helyes adagolása.  A növendékeknek olykor azt tanácsolják, ne hagyják abba a játékot azonnal, ha elfáradtak, hanem vegyenek erőt magukon, és gyakoroljanak még egy kicsit tovább, mert csak így növekszik állóképességük. Ez súlyos pedagógiai hiba. Az elfáradás a szervezet védekező reakciója, amely a sejtek, szövetek energiahiányát jelzi. Az elfáradást komolyan kell venni. Természetesen megtehetjük, hogy figyelmen kívül hagyjuk a fáradtságot, hiszen tudunk fáradtan is dolgozni. De még mennyire, hiszen ezt tesszük nap nap után mindnyájan, felnőttek és gyerekek egyaránt! Azonban fáradt állapotban a munka további erőltetése ártalmas, mert stresszfolyamatokat indít el a szervezetben, és előbb-utóbb kimerüléshez vezet. Ezenkívül minden muzsikus tudja, hogy a fáradtság megöli a zenét.
Mit tehetünk akkor? A gyakorlást elhagyni nem lehet, a feladatokat el kell végezni. Keresnünk kell tehát olyan pihenési módot, amely rövid idő alatt regenerálja a kifáradt szerveket, szöveteket. Ez pedig a frissítő mozgás. Leghatékonyabb a frissítés akkor, ha nem várjuk meg a mély elfáradást, hanem rendszeres időközökben beiktatunk egy-egy rövid mozgáspihenőt. Egyénileg változó, kinek milyen gyakorisággal van szüksége pihenőre. Kisgyermeknél a hatékony munkavégzés időtartama esetleg csak néhány perc. Jó fizikai és idegi kondícióban lévő emberek ennél sokkal többet bírnak, de általában 30 percnél többet nem ajánlatos egyfolytában muzsikálni, amikor ez lehetséges. Ez az adagolás nemcsak fizikailag, hanem zeneileg is optimális. Ha gyakran frissítjük magunkat, akkor szellemileg és érzelmileg is aktívak tudunk maradni hosszú órákon át, és nem fogunk belefásulni a gyakorlásba, nem fogjuk elszürkíteni a darabokat.
A munkaközi mozgáspihenő felépítése azonos a bemelegítésével, de lehet annál egyszerűbb is. A zenetanár megtaníthatja a növendéknek a neki való anyagot, és ezt nemcsak a zeneórán használhatja, hanem a leckefüzetbe fölírva otthonra is feladhatja. Hiszen az otthoni gyakorlásban talán még nagyobb szükség van a mozgásos pihenőkre. A növendék otthon rendszerint fáradtan, a sokórás napi munkája után gyakorol, és nem mindig a legkedvezőbb körülmények között. Kis zeneiskolás növendék ellenőrző füzetbe felírt leckéje például efféle lehet:

Léggömbpattogtatás a padlón 20-szor. Utána skálajáték.

Ugrókötelezés 10-szer. Etűd gyakorlása.

Nyusziugrás a padlón, körbe a szobában. Darab gyakorlása. Stb.

Az így felépített gyakorlásban a növendék kevésbé fárad el, és lényegesen hatékonyabb a munkája. Ez a közvetlen hasznosság is nagyon fontos, de a legfontosabb mégis az, hogy a növendék programot, modellt, módszert kap kezébe ahhoz, hogyan kerülheti el a foglalkozási ártalmakat és ezt később is használni tudja egész pályája során.

A mozgást nemcsak bemelegítésre és munkaközi pihenésre használhatjuk, hanem a szereplések  előkészítésére is. Szerepléskor az előadó idegállapota lehet egészen abnormis. Ilyenkor valóságos adrenalinvihar dúl a szervezetben, amely a normális életműködéseket megzavarja. Ezt a kínos állapotot igencsak mindenki jól ismeri. A kéz remeg, a tenyér nyirkos, az izmok feszesek, a figyelem és a memória bizonytalan. A szereplés tönkremehet. A pedagógusnak nem szabad megengednie, hogy ez az extrém izgalmi állapot kialakuljon. Jól adagolt mozgással a szervezet funkcióit normalizálni lehet, és így a túlzott izgalom megelőzhető. Nem jó, ha a szereplők fellépés előtt a folyosón várakoznak. Még rosszabb, ha beülnek a nézőtérre, és ott várják meg, amíg sorra kerülnek. A túlzott izgalmat el tudjuk kerülni, ha folyamatosan könnyű, játékos mozgásokat végzünk egészen a fellépés pillanatáig. A növendékek a vidám játék közben egyszerűen elfelejtenek izgulni, és derűsen, felhangoltan lépnek a színpadra.

Coda

A Kuala Lumpur-i konferencián rendelkezésre álló rövid időben csak futólagos bepillantást  tudtam nyújtani a résztvevőknek a Kovács-módszerről, mely egy többéves tanulmányt kívánó hatalmas kutatási terület. Azonban úgy tűnt, hogy sikerült mégis azt a legfontosabbat közölni, amellyel minden jelenlévő maximálisan egyetértett: a foglalkozási ártalmak megelőzésében a legfontosabb szerepet a zeneiskola viszi. A szülőktől, a családoktól nem várható el hathatós segítség, mert ők nem rendelkeznek a szükséges szakismeretekkel. Az orvos szintén nem segíthet a megelőzésben, hiszen jól tudjuk, hogy a zenész ember csak akkor fordul orvoshoz, amikor már megjelentek az ártalmak. Ezért a zenetanár a legalkalmasabb személy, aki a foglalkozási ártalmak megelőzésében segíteni tud a növendékeknek. A zeneoktatás jövőbeli fontos feladata a zenei munkaképesség-gondozás rendszerének integrálása a zeneiskolák életébe. Ez a folyamat már elindult. Magyarországon minden zenetanárnak módja van a modern ismeretek megszerzésére.
A zeneiskolai mozgásfoglalkozások anyaga hozzáférhető a Kovács Módszer Stúdió egyetemi jegyzeteiben és audiovizuális anyagaiban. A szükséges pedagógiai végzettség pedig a Muzsikáló Egészség Alapítvány 30 órás akkreditált továbbképzésein, illetve az ELTE Pedagógia és Pszichológiai Karának szakvizsgaképzésein szerezhető meg.

Információ:
Kovács Módszer Stúdió, 1092 Budapest, Ráday u. 47.
E-mail:
kovacsmethod@yahoo.com


Oldaltérkép